Miközben a lakosság arányában már Magyarországon hal meg a járvány miatt a legtöbb ember, és a Vezér újranyitásról delirál, személyi kultuszának gondos építői bedobták az összeollózott Orbán-idézetekből „Magyarország hét törvényét”. Mintegy csalihorogként az ellenzéknek a számára minimalizált médiafelületen: ezen rágódjék, ne a járványkezelés csődjén.
Az egyik kiút ebből a csapdából a hét hamis törvénnyel szemben Magyarország hét igazi törvényének a szembeszegezése lehet. Erre a szerzők közül Kálmán László ad példát. A másik az orbáni törvények igazi jelentésének megfogalmazása. Ezt a szerzők közül Ungváry Rudolf kísérli meg.
A szakirodalomban a szélsőjobboldali diktatúráknak van egy sor elfogadott ismertetőjegye. Ezek között kitüntetett szerepe van a kirekesztésnek, az állandó, támadó mozgósításnak és az erő felmagasztosításának. Csak amit erő alkalmazásával érnek el, az igazán legitim, ezért mindig erőt kell mutatni a hatalmon maradás érdekében. A „hét törvény” parádés példája ennek. Vegyük sorra őket.
1. Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
Ennek a törvénynek kirekesztő voltát az árulja el, ha föltesszük a kérdést: eszerint Petőfi nem a hazához tartozik? Mert szerinte a haza léte nem szereteten múlik, hanem azon, hogy „haza csak ott van, ahol jog is van”.
E törvénnyel szemben egy igazi: Csak ott vagyunk otthon, ahol egyformán van beleszólásunk a közös ügyeinkbe.
2. Minden magyar gyermek újabb őrhely!
Megint tegyük föl a kérdést: ki ellen kell „őrt” állnia egy gyermeknek? Láthatatlan ellenségekkel szemben? A „Birodalommal”? A „tuggyukkikkel”? Soros Györggyel? Az Európai Unióval? A „második orbáni törvény” valójában mindenkit kirekeszt, akik nem fogadják el az orbáni ellenségképeket, tehát színtiszta politikai kirekesztés, egyben az „őrhely” a pártállami korból jól ismert „éberség” militáns sugalmazása. Ahogy az „operatív törzs”, a „vírusharc”, a „győzni fogunk” hadászati fogalmai is. A gyermek bevonása a harci retorikába ráadásul nemcsak perverz, hanem velejéig kegyetlen.
E törvénnyel szemben egy igazi: A gyerekek az ország legnagyobb erőforrása, az ő boldogulásukra érdemes áldozni.
3. Az igazság erő nélkül keveset ér!
Egy demokratikus rendszerben nem az erő alapján dől el, hogy melyik politikai párt tagjai vagy felfogás hívei alakítanak kormányt, hanem a választások alapján. A választásokat pedig nem az erő dönti el, hanem a tájékozott emberek nézete, véleménye – ha nem fosztják meg őket a tájékozódás lehetőségétől. Egy kormányzat hatalmon maradását ezzel szemben az döntené el, hogy a kormány mekkora erőt alkalmaz? Kikkel szemben? A választóival szemben?
E törvénnyel szemben egy igazi: Az erőnket nem mások legyőzésére, hanem a saját magunk teljesítményének javítására kell fordítanunk.
4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!
Megint az erőt fitogtató harci retorika. Milyen külső ellenség ellen kell most a magyar állam polgárainak védelemre berendezkedniük? Magyarország a méreténél fogva érdemben soha nem tudja magát megvédeni anélkül, hogy ne legyenek szövetségesei. Márpedig ma ez a szövetséges az Európai Unió. Az orbáni szélsőjobboldali kormányzat éppen ettől a magyarság kulturális fennmaradását egyáltalán nem fenyegető közösségtől távolodik, gyengítve ezzel az ország, vele Európa önvédelmét. És ahhoz az orosz nagyhatalomhoz közeledik, amely megint rátalált a maga agresszív birodalmi politikájára. E velejéig aljas indítékú törvénnyel szemben egy igazi: Csak az a miénk, amiről gondoskodunk, és amit hasznos dolgokra használunk.
5. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!
Tegyük föl megint a kérdést: milyen mérkőzésben kell nyerni és kiknek? Netán az orbáni „erőknek”? Különben miért kellene mindenben győzteseket és veszteseket látni? E törvény mögött valójában az erőszak alkalmazásának brutális vágya feslik föl, a szélsőjobboldali rend-szerek egyik legfontosabb sajátja.
Vele szemben egy igazi törvény: A versengésnek nem a másik legyőzése a lényege, hanem hogy mindenkit jobb teljesítményre sarkall.
6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!
A magyar nemzet, vele a magyar kultúra hazája ott van, ahol magyarok élnek és magyarként akarnak élni. Ez például vonatkozik a moldvai magyarságra is. Ugyanaz a terület azonban lehet egyszerre több nemzet hazája is. A történelemben eddig mindig úgy volt, hogy viszont egy terület csak egy államhoz tartozhat. Éppen ezt a végzetes állapotot szakítja meg az Európai Unió a határok lassú felszámolásával, az integráció növelésével. Ezáltal Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék, de a horvátországi Szlavónia és Moldva magyarjai természetes módon, az államban élő minden más nemzettel egyenrangúan élhetik meg, hogy ahol élnek, az függetlenül az állami hovatartozásról magyar haza is lehet, nemcsak az ugyancsak tiszteletre méltó román, szlovák, szerb, ruszin és horvát haza.
És éppen ezzel a folyamattal szegül szembe az orbáni rendszer az Európai Unió fokozatos integrációját támadva. Holott csak az integráció vezethet el oda, hogy a nyílt vagy rejtett beolvasztási kényszert alkalmazó nemzetállamok átalakuljanak több egyenrangú nemzeten alapuló államokká, és lehetséges legyen a határon túli magyarokkal a közös élet. Ezzel szemben egy igazi törvény: Minden államnak kötelessége, hogy egyformán az állam alkotóiként kezelje a területén élő nemzeteket, biztosítsa a kulturális azonosságuk megőrzését és ápolását.
7. Egyetlen magyar sincs egyedül!
Ennek a bombasztikus állításnak a végzetes hamissága és aljassága is akkor válik láthatóvá, ha jobban megnézzük az értelmét. A magyar államnak csak magyar lehet a polgára? Egy itt élő német, szlovák és román csak akkor nincs egyedül, ha feladja a német, szlovák és román voltát és magyarnak vallja magát? Miért nem úgy szól a törvény, hogy egyetlen magyarországi állampolgár se lehet egyedül? Fordítsuk csak meg: „Egyetlen román sincs egyedül”. Az erdélyi és moldvai magyar nem román. Ő viszont Romániában egyedül lehet? Hogy mennyire nem minden magyarra vonatkozik ez a törvény, azt éppen az ellenzék, az ellenzéki önkormányzatok teljes kirekesztése példázza. Őket lehet egyedül hagyni?
Ezzel szemben egy igazi törvény: Egyetlen magyar állampolgárnak sem volna szabad úgy éreznie, hogy jogfosztott.