;

vakcina;rokkantnyugdíj;koronavírus;

- Heti abszurd: Az ő bűnbakjai

Az oltást nem lehet mifelénk úgy ukmukfukk kötelezővé tenni, hiszen nem egy diktatúra lennénk, mondta bele a nyilvánosságba Orbán Viktor. Talán kicsit göcögött is – persze csak úgy befelé – a miniszterelnök, hogy egy vérbeli demokratikus panel mögül nézi hülyének az országot.

Szükségtelen túlgondolni a kormányzati iróniát, a mondat azt jelenti, amit: a kabinet nem vállalja fel annak ódiumát, hogy megóvja több millió ember egészségét, állását, életszínvonalát. A gyávaság oka valószínűleg egy határhaszon-számítás: épp a Fidesz hívei azok, akik leginkább ódzkodnak a „vakcina felvételétől”.

És szociológiai kútfúrás sem szükséges ennek megértéséhez – a kormánypárt táborában túlreprezentált a kevéssé jó körülmények között, jellemzően vidéken élő, mérsékelten iskolázott, idősebb szavazó. Akiket a kormány sikerrel szorított be saját valóságbúrája alá, így lényegében a fő igazodási pont Orbán Viktor szava.

Ami most mézesmázos, a járvány tombolása közepén immár másodszor próbálja azt sugallni, hogy az emberek urai a sorsuknak, de legalábbis a formálásában részt vehetnek. Emlékeztetőül: mikor startolt a kormányzat vakcinaregisztrációs oldala, a képernyő egyik felén oltásért lehetett jelentkezni, a másik oldalán a nyitásról lehetett konzultálni. Most pedig a járvány tetőpontján a kormányfő nyitást hirdet, mert így akarja az ő népe. Fura paradoxon ez: azért csinál bűnbakot (részben) a saját támogatóiból, hogy újraválasszák – hisz amennyiben megint elszabadul a vírus, a felelősség nem az övé, a butuska polgárok akarták így, de majd ő helyrehozza.

Nem csoda, hogy a kabinet a felelőtlenek hideg nyugalmával ugrik a semmibe, amikor arra hivatkozva, hogy 2,5 millió embert beoltottak, máris lazít. Az, hogy ennek a sokaságnak mintegy a harmada mondhatja el magáról, hogy a védettsége kialakult, nem mérlegelési szempont. (Ráadásul a védett 800-900 ezer ember zöme idős, akinek nagy eséllyel amúgy is kevesebb a kontaktja, mint egy aktív dolgozóé.)

Ha valaki azt gondolná, csak a csillagok szerencsétlen állása (értsd: a véletlen, a szimpla hozzá nem értés stb.) a kabinet járványmutatványának az oka, az emlékezzen vissza, hogy a hatalom nem volt mindig ilyen szemérmes, ha kvázi diktatórikus intézkedést kellett foganatosítani. Egyetlen példa: a kormány unalmas békeidőben több százezer rokkant és fogyatékkal élő nyugdíját minősítette át (ez szerzett jog elvétele, amire egy demokráciában csak egy durván rendkívüli helyzetben – többek között háborúban – van példa), illetve százezreket küldött „munkaképességi felülvizsgálatra”.

Az eredmény a kabinet ki nem mondott elvárásaihoz igazodott: tömegekről derült ki, hogy fél kézzel vagy lábbal, esetleg szellemi fogyatékossággal bármikor képesek lennének a piacon elhelyezkedni, ha nem akarnának az államon élősködni. De legalábbis kevésbé súlyos az ő bajuk, mint mondják, így állami járandóságuk csonkolható. Indultak a perek, és a strasbourgi bíróság után a honi Alkotmánybíróság is a megalázott, kisemmizett „felülvizsgáltaknak” adott igazat. A kormányt nem izgatták az ítéletek, míg a választás belátható közelségbe nem ért: most azt ajánlja egy – húsvét előtt, az éjszaka közepén benyújtott – törvényjavaslatban, hogy aki úgy érzi (persze peres úton), miszerint vele kibabráltak, kap 500 ezer forintot és coki. Akinek ez a summa nem elég, az újabb – majd egy később meghatározandó szabályrendszer szerint elvégzendő – felülvizsgálaton vehet részt. (Mondjuk, a voksolás után.)

De amikor az egész jogfosztó procedúra megindult, Orbán Viktor nem találta meg a mikrofont, hogy bemondja: aki nem akar, annak nem kell felülvizsgálatra jelentkezni, mert hát mi nem lennénk diktatúra. Persze a miniszterelnök kegyelmi helyzetben van, ebben az országban nincs kontrapontja (vagy ha mégis, jobban rejtőzik, mint egy profi kaméleon).

Bezzeg a kormányleckét a Magyar Nemzetben felmondó Petry Zsolt, a Hertha Berlin focicsapat kapusedzője most fájdalmasan kényszerül szembesülni azzal, hogy mi is az a kontrapont. Petry erősen bírálta a szivárványcsaládokért kiálló Gulácsi Pétert, szerinte a magyar válogatott és az RB Leipzig kapusa szembe megy a magyar társadalom többségének véleményével. Illetve volt még szó a morálisan mélyre süllyedt Európai Unióról is (minek rákfenéje a migrációs politika, a menekültek befogadása). A Hertha Berlin úgy találta, hogy a kapusedző mondandójában nem köszönnek vissza a klub számára fontos értékek, és elbúcsúzott a szakembertől.

A magyar miniszterelnök által vallott értékeket azonban idehaza senki nem kéri számon, nem korrigálja – változnak is tempósan. Most, ahogy arról szó volt, a legfőbb érték az újraválasztás, úgyhogy nem böködjük a tábor egy jó részét. Arra a kérdésre azonban nincs válasz, hogy mi lesz április végén, amikor a miniszterelnök számításai szerint (a képlet valóságát most engedjük el) mindenkit beoltottak, aki regisztrált. Persze politikai érdekek alapján a válasz nem olyan bonyolult: lényegében karanténban kell tartani az oltatlanokat (egy combos válság esetén úgyse lesz pénz mulatásra, netán munka sem lesz), egyedül a választás napján rajzhatnak ki, hogy behúzzák a vírusikszet a Fidesz neve mellé.

Három afrikai fiatal áll bíróság előtt Máltán, terrorizmus vádjával. Nem robbantottak, nem gyilkoltak, kezet sem emeltek senkire, csak tolmácsoltak egy menekülthajón. Perük nemzetközi felháborodást kelt. Jogvédők követelik, hogy állítsák le az „igazságot megcsúfoló” eljárást.