Szerda éjfélig lehet szavazni azon az online népszavazáson, amelyet a volt jobbikos politikus, Vona Gábor kezdeményezett. Ennek lényege, hogy a határon túl dolgozó honfitársaink is szavazhassanak levélben. Dicsérendő törekvés, feltűnő ugyanakkor, hogy a korábbi szélsőjobboldali politikus mennyire aktív kezdett lenni közéleti kérdésekben.
Nyilatkozik, szerepel, keresi a nyilvánosságot – alighanem valami célja van ezzel, tán valamifajta visszatérést keres a politika küzdőterébe, amihez most szükség van a baloldali, ellenzéki emberek szimpátiájának megnyerésére. Felismerte, hogy most erre van szüksége – pontosan úgy, amikor annak idején a szélsőjobboldali, rasszista és hungarista igényeket szolgálta ki. Ennek jegyében elküldte a Naptévében Betlen Jánost Izraelbe, kötőszóként használta a cigánybűnözés kifejezést, de emlegette a holokausztipart is. Majd amikor rájött: már nem annyira kifizetődő a radikális irányvonal, hirtelen jött a néppártosodás. Még pártja cigányellenes, antiszemita, rasszista mivoltát is letagadta.
Most a demokrata Vona Gábor képe bontakozik ki előttünk, aki levetette Magyar Gárda egyenruháját, és szeretne úgy tenni, mintha múltja nem létezne. Pedig hozzá köthetők a félelemkelő masírozások, a közbeszéd szintjére emelkedő gyűlölködés. Ezek egykor egyet jelentettek a Jobbikkal és Vona Gáborral.
Tartok tőle, nincsen neki semmiféle ideológiai meggyőződése – álláspontját éppen az aktuális közhangulathoz igazítva alakítja. Ha annak idején nem a szélsőjobbos eszmékre, hanem a liberális gondolatokra lett volna igény, a Pride élén menetelő Vona képe égett volna belénk. Ám aki a Magyar Gárda mellényében tette le a képviselői esküjét, annak nincsen semmi keresnivalója azok között, akik hisznek a toleranciában, az elfogadásban és a demokráciában.