ENSZ;Mianmar;Aun Szan Szú Kji;

- Mindennaposak a vérengzések Mianmarban

Az ENSZ szakembere szerint a helyzet még rosszabbra fordulhat, ha a nemzetközi közösség nem tesz azonnali és erőteljes lépéseket a békés ellenállók támogatására.

A legfrissebb összesítések alapján a február 1-jei puccs óta már több mint 320 mártírja van a mianmariak demokrácia visszaállításáért folytatott, egyelőre kilátástalannak látszó küzdelmének. A Politikai Foglyokat Támogató Egyesület (AAPP) nevű jogvédő szervezet kimutatása szerint a halálos áldozatok legalább negyedét fejbelőtték, amely igazolja azt feltételezést, hogy a Nobel-békedíjas Aun Szan Szú Kjí kormányát megdöntő junta az ellenállás vérbefojtására törekszik. Az AAPP szerint Mianmarban mindennapossá vált, hogy a hatóságok emberiség-ellenes bűncselekményeket követnek el.

A kegyetlen fellépés eddigi legfiatalabb áldozata egy hétéves kislány volt Mandalaj városában, akivel kedden, otthonában végeztek a hatóságok egy rajtaütés során. A család elmondása szerint a rendőrök rejtőzködő tüntetőket keresve törtek be a házba, többször lövöldöztek és fenyegetőztek, a gyermeket akkor lőtték le, amikor ijedten édesapja felé futott. A kislány a családfő karjaiban halt meg, egyik bátyját pedig megverték és ismeretlen helyre elhurcolták.

A hatalmat bitorló hadsereg, a Tatmadav nem kommentálta a konkrét esetet, ám szóvivőjük általánosságban megjegyezte: sajnálják, hogy emberek halnak meg. “Ők is a mi állampolgáraink” - fogalmazott Zau Min Tun tábornok, aki a tüntetőket okolta a vérontásokért. Azt hangoztatta, hogy a hatóságok minimális erő alkalmazására törekszenek, ám a demonstrálók egyáltalán nem békések. A szóvivő felidézte a kínai érdekeltségű ruhagyárak elleni gyújtogatásokat, illetve közölte, hogy február óta a biztonsági erők kilenc tagját ölték meg.

A tudósítások azonban ellentmondanak a hadsereg állításainak: a fokozódó hatósági erőszak dacára a puccsal szembeni ellenállás jellemzően továbbra is békés, sőt, az aktivisták nem ritkán kreatív megoldásokat választanak a nyílt konfrontáció elkerülésére. Jól példázza ezt a szerdán megtartott egész napos “csendes sztrájk”, amelynek keretében a boltok zöme zárva tartott, a lakosság túlnyomó többsége pedig otthon maradt. Mindazonáltal az emberek nem félnek vásárra vinni a bőrüket a demokráciáért: országszerte folyamatosak a tüntetések, a szombati jelképes dátumra - a mianmari fegyveres erők ünnepnapjára - pedig nagyszabású demonstrációkat hirdettek meg a tiltakozások vezéralakjai. A junta az állami tévén keresztül fenyegette meg a felvonulni készülőket. Azt üzente nekik okuljanak "a korábbi csúnya halálesetek tragédiájából" és ismerjék fel, hogy akár őket is "fejbe vagy hátba is lőhetik", ha csatlakoznak a "zavargás kampányhoz".

Egyelőre úgy tűnik, belülről kell megroppantani a junta hatalmát, mert a külföld nem siet az ellenállók segítségére. Az amerikai és a brit kormány csütörtökön ugyan szankcionált két, a Tatmadav tulajdonában lévő konglomerátumot, ám az óriáscégek legnagyobb befektetői ázsiai országokból kerülnek ki, amelyek vonakodnak büntetőintézkedések bevezetésétől. Thomas Andrews, az ENSZ Mianmarral foglalkozó különleges jelentéstevője csütörtökön bírálta a nemzetközi közösséget, amiért visszafogottan és lassan reagálnak. A szakember egy, a mianmari válság megvitatására szolgáló csúcstalálkozó összehívását indítványozta,. Andrews szerint a dél-ázsiai országban a helyzet még rosszabbra fordulhat, ha a külföldi országok nem tesznek “azonnali és erőteljes” diplomáciai lépéseket a békés ellenállás támogatására.

Novák Katalin szerint valamiféle mozgalmat építenek az olasz és a lengyel jobboldallal.