A három kisregényből komponált kötet a valóságérzékelésünket és a(z) (ön)tudatformál(ód)ásunkat teszi próbára és vonja kritika alá – sziporkázó módon. Mit sziporkázóan: mintha egy tűzijátékraktárba dobna égő csóvát!
Az első, Szaturnusz alig látható címmel ellátott rész Iakinf című írásában a saját értelmezésükben a jelenkori, új orosz társadalmat modellező baráti társaság (televíziós személyiség, bróker, lakásfelújítás-méretező, euromarxista szociológus, társadalomfilozófus) túrázik a Kaukázus hegyei közt az egykori orvos, majd extraszensz (tévéhipnotizőr, médium) vezetésével, aki nemcsak a jó levegőjű táj szépségei között kalauzolja el a négy fiatalembert, de bevezeti őket az ezoterikus tanok időtlenségébe is, így átsegítve mindnyájukat az idővel játszadozó Szaturnusz/Kronosz/Baál istenség fénybirodalmába is. Szó szerint kiiktatva őket az időből, az emberáldozatok révén a saját életidejét meghosszabbítandó.
A kötet címéül is szolgáló Gyengéd Érintések Művészete (az első rész második írása) egy kivonatolt regény, a K. P. Golgofszkij történész és filozófus kétkötetes, több mint kétezer oldalas regényéből gyártott, kommentált, konzum-parafrázis – kizárólag VIP-olvasók részére.
A tizedére vékonyított mű egy történész izgalmas nyomozását meséli el, filológiai krimiként: hogyan vette át az emberiség kollektív tudatának vagy tudattalanjának irányítását maga az ember (a hatalom, a titkosszolgálatok, a hírszerzés stb.) a középkort követően. S miként gyártják a mai államvédelmi szervek a mágikus tudatmódosító narratívákat („a sajátunknak képzelt idegen akarat csomói”-t), az úgynevezett harci kimémákat, az ellenséges hatalmak társadalmának befolyásolása érdekében – ugyanúgy emberáldozatokkal, életerőt hasznosítva (l. sztálini tisztogatások, holokauszt stb.), hogy ezek a „nooszféra-installációk” („égre tetovált jelek”) elkészülhessenek. A harmadik világháború már régen lezajlott, miután az orosz kutatások és a hadviselés az amerikai kultúra terepére helyezte át a frontvonalakat, hogy a misztikus-okkult narratívák segítségével átrajzolhassák: az egykori Szovjetunió 1979-es közállapotaihoz hasonló helyzetbe kívánják taszítani a jelenlegi globális vezető hatalmat, ami így a teljes összeomlás felé halad majd. Ám az amerikaiakat sem kell félteni! A fagyi olykor visszanyal…
Pelevin a mai globális konzumidiotizmus teljes repertoárját egy koherens szövegszintre hozza: a fiktív és kivonatolt regény, mely eleve egy „100 híres regény”-féle parafrázisaként olvasható gyorsfogyasztásra a világtörténelem ősi mítoszaitól (egyiptomi, görög, római), De Sade márkin és a szabadkőműveseken át az orosz forradalomig és tovább, egészen a Putyin–Trump jelenségekig, a digitális trollkodás, a fake news és a gendertranszvesztizmus világáig, a Notre-Dame tűzvészéig összedolgozza az ezotéria és a tudomány „vívmányait”, s jó adag konspirológiával tálalja. (Mintha Umberto Eco A prágai temető című klasszisának továbbfejlesztett és kiterjesztett változatát olvasnánk.) Mindevvel igazolva (látszólag) az Iakinf című regényben tett állítást: miszerint a világon minden cselekmény egyetlen narratívára vezethető vissza: hogyan áldozzák fel az embereket. S körülbelül ez tűnik egyedül biztosnak a valóságot érintően, ahol már semmit nem vehetünk készpénznek, semmiről nem tudhatjuk, mi igaz, mi nem – hiszen az értelem azt diktálja, hogy maga az értelem is rejtve létezik: önmagunkról is vélünk valamit, de fogalmunk nincs róla, ki az a valaki, aki ezt elgondolja… Pelevin szövegépítménye idegsejteket borzoló szöveglabirintus, amibe tudtunkon kívül kerültünk… a kijutás lehetősége nélkül.
A kötet második részébe (Csata győzelem után) utalt harmadik írás, A sztolipin, már csak hab a tortán, ahol a korábbi, a Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre című regény egymást jachtjait összeméricskélő orosz oligarchái térnek vissza. Ezúttal börtönvagonokat telepítve a tengerjáró hajóikra, ahol afféle álruhás Hárun ar-Rasidként a szegénység és a bűnözőlét alternatív valóságában megmártózva fokozhatják az életkedvüket: „Hogy újra és újra érezzék, mit értek el az életben… A kontrasztból…”
Nehéz megmondani, az emberi létezés korszakalkotó diskurzusait pellengérre állító, kifigurázó Pelevin-szövegeket olvasva sírjunk-e vagy nevessünk – melyik jár kevesebb áldozattal? –, kihagyni azonban vétek lenne, mert tudatmódosító hatása kétségtelen. (Ford. M. Nagy Miklós. Helikon, 2020. 435 o.)
