Akkor lennénk boldogok, hogyha a vírust elpusztítjuk, és senki sem hal meg. Így azonban fájó szívvel és együttérzéssel gondolunk azokra, akik meghaltak, meg a családtagjaikra. Fogadják a részvétemet – Orbán Viktor miniszterelnök ezt még tavaly májusban mondta, amikor ötszáznál járt a járvány halálos áldozatainak száma Magyarországon. Múlt hónapban a kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy „az együttérzés hangján kell beszélni” azokról a honfitársainkról is, akiknek veszélybe került a megélhetése a járványügyi korlátozások miatt.
Az „együttérzés” azonban ritka vendég a miniszterelnök szókészletében. Nyilatkozatainak karakterét sokkal inkább a háborús hasonlatok határozzák meg, amelyek gyakran sportból kölcsönzött képekkel vegyülnek. „Az első csatát megnyertük, ez a győzelem a zsákban van” – jelentette ki például tavaly júniusban. Később azt fejtegette, hogy Magyarország a járvány első hullámával szemben győzelmet aratott ugyan, de „ez egy szakaszgyőzelem”, azaz „nem a háborút nyertük meg, hanem csak egy csatát”. Aztán közölte, hogy „állig felfegyverkezve várjuk a vírus második hullámát”. Decemberben már – idézzük Orbán Viktort – „a csata döntő fázisába léptünk”. Idén januárban a kormányfő úgy vélte, hogy „most már földharc van”, a vírust „levittük a birkózószőnyegre”.
A járvány elleni hadviselés mellett a jelek szerint az elhunytak iránti részvét kinyilvánítására nem maradt elegendő energia. A kormánytól legalábbis eddig nem érkezett ahhoz hasonló kezdeményezés, ami Karácsony Gergelytől: a főpolgármester felhívásban kérte a budapestieket, hogy egy percig némán emlékezzenek az áldozatokra.
- Az együttérzés kinyilvánítása általános társadalmi igény és norma, de a közélet bizonyos szereplői gondolhatják úgy, hogy adott szituációban ez mégsem hasznos számukra – nyilatkozta Síklaki István szociálpszichológus a Népszavának. Az üldözött ujgurokkal való szolidaritás például nagyon pozitív dolog – általában. Ha viszont valaki jóban akar lenni a kínai kommunistákkal, akkor nem célravezető.
Síklaki István szerint Orbán Viktor és kormánya kommunikációjának alapeleme, hogy soha, semmilyen gyengeséget nem szabad mutatni. A Fideszben valószínűleg arra jutottak, hogy az együttérzés markáns kinyilvánítása a gyengeség jele is lenne egyben, ami nem vetne jó fényt a járvány ellen „diadalmasan és sikeresen küzdő” kormány imázsára.
Minden olyan közösségi aktus fontos, ami a hozzátartozókat segíti a megemlékezésben, a gyász feldolgozásában, a fájdalom enyhítésében – mondta lapunknak Bencsik Andrea, Veszprém megyében élő klinikai szakpszichológus. A főpolgármester gesztusán kívül példaként említette, hogy Joe Biden, az Egyesült Államok új elnöke februárban főhajtással emlékezett az áldozatokra a Fehér Háznál. A rendezvényen ötszáz gyertyát gyújtottak, az amerikai zászlót félárbócra eresztették.
A közös, társadalmi léptékű megemlékezéseknek különös jelentősége lehet a mostani járvány során, amely az egész országot érinti, nem csak egy-egy családot. Szinte senki nincs, aki akár szűkebb rokoni, akár tágabb ismeretségi körben ne szenvedett volna el veszteséget. Ennek megélését – állapította meg a szakpszichológus – elviselhetőbbé teszi a „nem vagyok egyedül a tragédiámmal” érzésének az erősítése.
Anyagi veszteség is járhat olyan következményekkel, amelyeket a gyászfolyamat részének tekintenek a pszichológiában – hangsúlyozta Bencsik Andrea. Ebbe a körbe sorolta a munkahely elvesztését, az egzisztenciális bizonytalanságot. Bár páciense között nem akad olyan, aki kifejezetten a járvány által kiváltott depresszióval kereste volna meg, kliensein egyértelműen látja, hogy kisebb-nagyobb mértékben mindenkit megviselnek a pandémiás körülmények.
Bencsik Andrea korábban felajánlotta, hogy ingyenes lelki segítséget nyújt az egészségügyben, a „frontvonalban” szolgálatot teljesítőknek. Tudomása szerint sokakhoz eljutott a felajánlása, mégsem jelentkezett senki. Számára ebből szomorú és tragikus következtetés adódik: az egészségügyben dolgozók annyira túlterheltek, hogy egyszerűen nincs idejük a saját mentális állapotukkal törődni.
