„Általánosságban nagyon túlterheltek a kollégák. Egy műszakban 12 órát kell dolgozni, a nagy betegszám és a rengeteg munka miatt körülbelül 2-3-szor tudnak a dolgozók kivetkőzni (a védőruhából - a szerk.). Ez azt jelenti, hogy 3-4 órát az intenzíven, a védőfelszerelésben dolgoznak, majd kijönnek felváltva fél óra, negyven percre, ilyenkor kevesebb ápolónő marad bent” - mondta el az ATV Start című műsorában a Független Egészségügyi Szakszervezet alelnöke. Eisenhauerné Fördős Andrea - aki maga is Covid-osztályon dolgozó ápolónő - arról beszélt,
Eisenhauerné Fördős Andrea hozzátette, az átirányított dolgozók jöhetnek olyan területről, ahol nem mindennapi az, hogy ilyen súlyos állapotúak a betegek vagy sok a halott, ezért jellemző, hogy kéthetente, havonta cserélik az ápolókat, mivel annyira megterhelő lelkileg számukra ez az ellátás, hogy nem tudják tovább csinálni. Emlékeztetett, az intenzív osztályokon az előírások szerint két betegre egy ápolónak kellene jutnia, ám szerinte ez sokszor nem valósul meg. Az asszisztált lélegeztetett betegek mellett sincs minden esetben intenzív ápoló, mert egyszerűen nincs ennyi ember a rendszerben.
Az érdekképviselet alelnöke szerint nem jelent segítséget az önkéntesek toborzása, tekintve, hogy, ha valaki segédápolónak áll, akkor egy-másfél évig kell tanulnia. Egy 3-4 órás tanfolyamon ugyan elsajátíthatók az alapok, például egy automata vérnyomásmérő használatát, ám a betegtudat állapot észlelése nem egy önkéntes, laikus feladata. Eisenhauerné Fördős Andrea jogilag is kérdésesnek tartja az ötletet, mivel nem tudni, ha egy önkéntes nem észlel valamit egy betegen, az kinek lesz a felelőssége. Ráadásul azt sem tudni, ki fogja őket felügyelni. „Inkább csak teher a dolgozók számára” - jelentette ki.
A Népszava munkatársa ugyanakkor közelről is megtapasztalhatta egy magánintézményben, hogyan zajlik a koronavírusos betegek gyógyítása. Ide kattintva a teljes riportot elolvashatja.
