Azt írja a vírusoldal, hogy 1,6 millióan már megkapták a védőoltást, 373 ezren meg felgyógyultak a fertőzésből. Ők azok, akik kártyázhatnak, hiszen akinek beadták az első vakcinát, annak azonnal gyártják és küldik a plasztiklapot, többnyire a második oltás előtt már a kezében is van az igazolás, hogy védett és fél évig – történjen bármi – az is marad.
Ne szaladjunk előre, mert ki tudja, mi lesz szeptemberben: tesztelik vagy sem a kártyabirtokosokat, hogy megvan-e még az immunitásuk, vagy már újra elkaphatják a kórt, netán soha ki sem alakult a szervezetükben a védettség? Maradjunk a mostani helyzetnél, amikor elvben ugyanezeket a kérdéseket kellene feltenni, mielőtt egy automata nyomtatóba betáplálják az illető adatait.
Sorra keresnek bennünket ismerősök és ismeretlenek, hogy az első oltás után kapták el koronavírust, van, aki mindkettő után. Vajon hányan lehetnek ilyenek? Valahol összefutnak az oltási és a fertőzési adatok? S vajon hány embernél nem alakul ki ellenanyag az oltás után – ezt tudja valaki? Egy kíváncsi értelmiségi például 11 ezer forintért megtudta, hogy bizony a szervezete adós maradt a válasszal, így – ahogy közösségi oldalán írta – most van igazolása a védettségéről, csak éppen védettsége nincs. Hányan élnek most hamis illúzióban?
A fenti hírekre reagálva az egyik médiafőorvos már a világ legtermészetesebb esetének nevezte, ha valaki az oltás után lesz beteg, amiben az a jó, hogy nem kerül kórházba és nem hal meg. Ez rendben is van, de nem kellene akkor minden érintettel közölni, melyik vakcina kínál szinte biztos védelmet és melyik csak 60 százalékost? Ja, hogy eldugott oldalakon az is olvasható, a kínaiból három oltás kellene a védettséghez? De ezt megmondja valaki az idős embereknek, vagy ezeket a kérdéseket majd csak az a komplex stratégia válaszolja meg, aminek kidolgozásáról épp tegnap állapodott meg az emberi erőforrások minisztere az egészségügyi tudományos tanáccsal? S valaki megmondta Kásler Miklósnak, hogy erre nincs ötszáz évünk, mint Mátyás király csontjainak kutatására?