Sajátos fintora a sorsnak, hogy Németországban éppen Angela Merkel mandátumának végéhez közeledve kezd összeomlani az a bizalmon alapuló rendszer, amit a majdnem 16 éve tartó kancellársága alatt felépített. Olyan pánik tapasztalható a CDU-nál, mint legfeljebb a 2015-ös menekültválság idején. Sőt, a helyzet most még rosszabb, mert a kormányba vetett bizalom akkor nem ingott meg, hiszen Merkel nagyon is humánus döntést hozott, amikor az álságos magyar fellépés után a menekültek tömeges befogadása mellett döntött.
Ezúttal nem igazán látják a fényt az alagút végén az uniópártok. Az emberek bizalma már a nem túl fényes járványkezelés miatt megrendült a kormányzatban. Hiába állnak lakosságarányosan a halálozások tekintetében nagyságrendekkel jobban, mint Magyarország, ott minden balsiker hatványozottabban jelenik meg a médiumokban, ami egy – hangsúlyozzuk – demokratikus országban magától értetődő. Ott a kormány a közszolgálati médiumoktól sem követeli meg, hogy dicshimnuszokat zengjenek róla.
A bizalomvesztés másik oka, hogy több CDU és CSU képviselőről derült ki: saját meggazdagodásukra használták fel a maszkvásárlást. Hatalmas botrány kerekedett ebből, az uniópártok most próbálnak megszabadulni a korrupt képviselőktől. Ám aligha van okunk hűvös felsőbbrendűséggel beszélni a német politika visszásságairól, látva, itthon hány lélegeztetőgépet vásároltak és mennyiért, illetve milyen úton-módon szerezték be a kínai vakcinákat. Németországban egyes képviselőkről derültek ki a visszásságok, nálunk viszont állami megrendelésekről van szó, amit nevesíthető tárcavezetők intéztek.
Mindebből akár azt a következtetést is le lehet vonni: lám, milyen káros a demokrácia, hiszen afféle szövődményeként még egy a közvélemény-kutatásokat biztosan vezető párt népszerűsége is meginoghat; bezzeg a diktatúra mennyire hatékony. A kormány drukkerei talán így is látják, de azért ne feledjük: egy demokráciában minden polgár a társadalom megbecsült tagja - pártállástól, etnikumtól, vallástól függetlenül.