George A. Romerónak tettem fel egyszer a kérdést: mit gondol a Holtak hajnala című klasszikusának remake-jéhez, amelyet egy bizonyos Zack Snyder elsőfilmes forgatott le 2004-ben? „Az első tizenöt perce nagyon izzott, de aztán…” – fejezte be a mondatot cinikus mosollyal a nagymester. Persze, ma már tudjuk Zack Snyder mellett nem lehet szó nélkül elmenni – elvégre Romero sem tudott –, a spártai hősöket bemutató 300 című alkotása óta tudjuk, hogy egyszerre tud lenyűgöző és bosszantóan idegesítő lenni a műveiben. Egyszer tudta a kritika és a közönség abszolút elismerését elérni, ez pedig a Watchmen: Az őrzők című képregény adaptáció volt, amely akkora reputáció béli szárnyalást hozott, hogy a Warner odaadta neki a DC Comics hősöket azért, hogy tegyen akkora csodát, mint a Disney a konkurens képregény világ, a Marvel karakterekkel.
Snyder Supermannel kezdte, ám a kezdeti siker után (Az acélember) jött a már-már bukásnak számító Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, amit aztán követett az újabb sikertelen próbálkozás: Az igazság Ligája, igaz ezt már nem Snyder fejezte be (hivatalos indok szerint, fogadott lánya, Autumn öngyilkossága miatt távozott), hanem Joss Whedon. Jogos a kérdés tehát, hogy egy egyáltalán nem rajongott, kétórás műből, négy évvel később, újabb komoly összegeket ráfordítva érdemes készíteni egy 242 perces változatot?
Az eredményt tekintve azt kell mondanom, hogy megérte nagyvonalúnak lenni. Elvégre négy órában tényleg jobban ki lehet dolgozni a karakterek háttérsztoriját, különösen, hogy itt elég sokan vannak: Batman (Ben Affleck), Wonder Woman (Gal Gadot), Aquaman (Jason Momoa), Cyborg (Ray Fisher) Flash (Ezra Miller) és persze, valamilyen szinten Superman (Henry Cavill). Snyder ráadásul mindegyikükhöz tudott emberi arcot adni. Batman olyan, mint egy leállni nem képes, szindrómákkal küzdő veterán; Wonder Woman nem is kicsit flörtöl vele (hiányolom is a csókot); Aquaman nem csak bunkózik, hanem felbukkan belőle az aggódó bajtárs is.
Az újak, például Cyborg végre nem egy értetlenül jelen lévő epizodista, hanem kiderül az igazi drámája, amely főszereplői kategóriába repíti; Flash pedig a kötelező komikus, mert hát ennyi hős nem lehet mind depressziós archetípus – még akkor sem, ha Snyder az atmoszférikusságot sokkal baljósabbra hangolta számos betétdal és a soundtrack cseréjével, és a képek sötétítésével. Folyamatosan roncsolja a kompozíciót, mint Tarr Béla tette A torinói lóban. Ám Zack Snydertől ne művészetet várjunk el, hanem csak művészieskedést. Mint volt reklám- és videoklip rendezőnek nem a dokumentarizmus a célja, hanem a mese realizmusát keresi, amelyet főleg kék tónusokkal és lassításokkal igyekszik elérni. Ez az ő kézjegye, tetszik, nem tetszik, ettől tud mégiscsak egyedi lenni.
Mi az akkor, ami viszont továbbra is idegesítő? Az, hogy a forgatókönyv még a négyórás játékidő ellenére is csak a hősök karakterein tudott javítani, a gonoszok kétbites egyszerűséggel rendelkező szörnyetegek (főleg Steppenwolf, a főgonosz), akik régen is a Földet akarták. Na meg most is. Miért? Csak. Mert. Azért.
Értem én. Bejelentették a folytatást.
Zack Snyder: Az Igazság Ligája
Bemutatja a HBO GO
Világpremier: március 18.
