Túl a művészettörténet, az esztétika birodalmán, mi a különbség a Milói Vénusz és az ellenzéki összefogás között? Vénuszt karok nélkül is gyönyörűnek látjuk, szemben az ellenzéki összefogással, amely végtagokkal jobban tetszene.
Az előválasztás a mai ellenzék legjelentősebb – ám még befejezetlen - innovációja. Bár a hatok szövetsége a nevére vette a kezdeményezést, valójában nem a pártok bölcsességén múlt a formula. Szavazók tömege akarta látni a kiválasztást, a hatok pedig átvették a kezdeményezést. Az előválasztás iránti igény utal a szavazók fenntartásaira is, akik hol az egyik pártvezér múltját, hol a másik jövőképét nem kedvelik. Az előválasztás javítja az eddigi zártkörű jelöltválogatás hatékonyságát, növeli a transzparenciát, esélyt ad a megszólalásra olyanoknak, akikről különben alig hallanánk.
Az ellenzők szerint az előválasztást a hangerő és a hordó mérete dönti el, nem a kormányzási képesség. A vád rendszerszinten biztosan nem állja meg a helyét. A zártkörű kiválasztás is hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi nagypártokat a teljes népesség kevesebb mint 8-10 százaléka választaná, a kisebbek pedig már 2-3 százalék körül beleverik a fejüket saját, gondosan összebarkácsolt üvegplafonjukba. Az előválasztás a vérfrissítés ígérete, és nyilván hasznunkra lesz.
A hatpárti szereposztás nem fedi le a teljes harcmezőt, az egységes fellépés csökkenti, de nem szünteti meg a szereplőkkel szembeni fenntartásokat. Az összefogásból hiányoznak a kisebb pártok, benne a Kutyapárt, a parlamenten kívüli jobbközép, illetve a civilek csoportjai. Megjelenésük a koalícióban nemcsak a hatpárti összefogás jóindulatán, hanem saját ügyességükön is múlik. Azt is tudjuk, hogy a szavazók egy része elutasítja a két nagy blokk közötti választást. Az ellenzéki érzelmű szavazók nem fogadják el a NER-t, ám a hatpárti alternatíva sem lelkesít fel mindenkit. Sokak számára marad a nagyok tömbjei között még felszántatlan gyepű, amelynek politikai kezelése a közeljövő titka.
Egy külső csoport vagy egyén befogadását két politikai szempont határozza meg: mekkora erőt képvisel, illetve mekkora a károkozási képessége, ha nem veszik be, ha ellenséges lesz. Ebből a szempontból a hirtelen alakult, csupán a vezető ambíciói által körülrajzolt kispártok nem különösebben fontosak az ellenzéki szövetségnek. A parlamenten kívüli jobbközép, a Kutyapárt és a szervezet nélküli civilek esete azonban más: ők Vénusz (vagy Síva) hiányzó karjai.
A korábbi szocialista-szabaddemokrata, ám a mostani NER-csoportosulásokból is kiábrándult jobbközép-polgári felfogású csoportok - talán kissé megkésve - helyet és zászlót keresnek maguknak. Fontosak, mert erőforrást jelentenek, illetve menedéket nyújtanak saját szimpatizánsaik számára. Máris többen aspirálnak e választói körre, közöttük ott van Márki-Zay Péter, az Új Világ Párt, vagy éppen a Jobbik. Bárhogyan alakuljon a tavaszi-nyári előválasztási előküzdelem, a jobbközép kevéssé elutasított polgári csoportjai nélkül akkor is nehéz lesz győzni, ha a Fidesz „önsorsrontó” képessége (copyright by Dr. Stumpf) a maga teljességében kibontakozik.
A Kutyapártot az ellenzékiek gyakran elutasítják, és igaz, hogy a szokásos barát-ellenségjelző szenzorok megbolondulnak tőlük. Öndefiníciójuk eddig elsősorban lokális fellépésekre ösztönözte őket, most azonban kiderül, hogyan fest a párt a parlamenti helyek megszerzésekor. Többen követelték tőlük a múltban, hogy vonuljanak ki a kritikus, billegő helyekről, csatlakozzanak az ellenzéki sátor alatt gyülekezőkhöz. Ma a Kutyapárt tölti be a korábbi LMP helyét, egyrészt az ellenzéki ellenérzések, félelmek okán, másrészt – és ez a fontosabb - abbéli képességük miatt, hogy a tömbök közötti szavazókat felszívják, és komolyabb erővé válnak.
A hasonló helyzetek kezelésekor abból indulhatunk ki, hogy a politikai párbeszédnek is elkeresztelt alkusorozat során adni és kapni is kell, vagyis kölcsönösen értelmezhető ajánlatokra van szükség a koalíción belül és kívül. Már csak azért is, mert az új szabályok szerint legkevesebb 76 egyéni jelöltre van szükség, enélkül az állami támogatás esélytelen. Együttműködésre és önállóságra egyszerre van igény, a NER leváltásához vezető folyamatban bonyolult helyzeteket kell kezelni. Van még mit kitalálni, sok okosságra, merészségre, fantáziára lesz szükség.
Ha pedig közben előkerülnének a hiányzó karok, Vénusz közelében helyezzük el, a látogató különben összekeverheti azokat a híres NER-korszaki kultikus szobor („Felcsúti farkas eteti klienseit”) maradványaival.