Brazíliában még a múlt is bizonytalan - panaszkodott Fernando Collor de Mello volt államfő, amikor meghallotta, hogy a szövetségi legfelső bíróság hétfőn elrendelte Luiz Inácio Lula da Silva szabadlábra helyezését. Az egykori szakszervezeti vezetőt, az ország 2003 és 2010 közötti elnökét tavalyelőtt korrupciós váddal tizenkét évi börtönre ítélték. A legsúlyosabb vádpont szerint elfogadta egy tengerre néző lakás 1.2 millió dollárba kerülő felújítását egy olyan vállalkozástól, amely érintett volt az állami olajcég, a Petrobras vesztegetési botrányában. A legfelsőbb bíróság szerint azonban az ügyben eljáró curitibai városi bíróság eleve nem volt illetékes, így Lula szabad ember, aki akár indulhat a jövőre esedékes elnökválasztáson. Igaz, további három korrupciós ügyben még felelősségre vonhatják, de addig azt csinál, amit csak akar.
Aligha kérdéses, hogy mit akar csinálni. Nem véletlen, hogy a mostani elnök, a jövőre újrázására készülő Jair Bolsonaro rögtön megmondta, mit kell gondolni róla: „A brazil emberek nem akarnak 2022-ben egy olyan jelöltet, mint ő, a lehetséges megválasztásáról pedig ne is beszéljünk!” Az ejtőernyős tisztből lett szélsőjobboldali populista politikus tudta, hogy idejében „pozicionálnia” kell Lulát, különben baj lesz. A 75 esztendős ex-elnök kiváló szónok és debattőr, baloldali politikája pedig rendkívül népszerű volt, mert milliókat emelt ki a szegénységből. Már 2018-ban is életveszélyes ellenfél lett volna, de akkor a bíróság a korrupciós perre hivatkozva eltiltotta az indulástól.
Lula ügyvédei szerint az igazságszolgáltatás megcsúfolása volta politikus elítélése és pláne a választásoktól való eltiltása. Arról nem is beszélve, hogy az eljárást lefolytató Sergio Moro bíró nem sokkal később igazságügyi miniszter lett Bolsonaro kormányában. (Igaz, azóta szakítottak, mert Moro szerint az elnök beavatkozott tárcája irányításába.) Latin-Amerika baloldali politikusai siettek üdvözölni a legfelsőbb bíróság döntését. Alberto Fernández argentin elnök például kijelentette, hogy a bírósági ügyek kizárólag Lulának a politikai versenyből való kiiktatására irányultak. Az sem mellékes, hogy Donald Trump választási vereségével Bolsonaro elveszítette példaképét és legfontosabb szövetségesét.
Bármi is történt a múltban, nem túlzás azt állítani, hogy jövőre két nehézsúlyú populista csap össze. A 65 éves Bolsonaro tíz évvel fiatalabb, igazi „macho”, aki visszasírja a 70-es évek katonai diktatúráját. Konzervatív, nacionalista nézetei elsősorban a nagyvállalkozók, illetve a gazdagabb, fehérebb lakosság körében népszerűek. Semmibe vette a koronavírus jelentette veszélyt, és akkor sem visszakozott, amikor elkapta a fertőzést. Sőt, pár napja azt üzente az oltási kampány lassúságára panaszkodóknak, hogy „Elég a sok hűhóból és a nyafogásból! Meddig fogtok még siránkozni?”
A szakállas, régebben gyakran Che Guevara arcmásával díszített pólót hordó Lula azonban szintén igazi utcai harcos. Alig járt iskolába, írni-olvasni is csak tízévesen tanult meg, de évtizedeket szentelt a szakszervezet és a Munkáspárt szervezésének. Megjárta a katonai diktatúra börtöneit, ám később, amikor két választási vereség nyomán rájött, hogy programja túlságosan szélsőséges a többség számára, egyik pillanatról a másikra felhagyott addigi kapitalizmusellenes retorikájával. Ezzel a nagyvárosi középosztály számára is elfogadhatóvá vált. Kezére játszott, hogy a gazdaság éppen az ő elnöksége alatt száguldott a leggyorsabban, ami nagyszabású szociális programokra adott lehetőséget. Lulának most is szerencséje van: a baloldali ellenzéknek eddig nem volt vezetője, aki kihívhatta volna Bolsonarót. Most azonban nem is kétséges, ki lesz az.
