A MNB sajátja, hogy kedvtelve foglalkozik olyasmikkel, amiket a jegybanktörvény nem sorol a feladatai közé. Matolcsy Györgyék ingatlanokat adnak-vesznek, csillagászati összegeket fizetnek ki festményekért, ugyanakkor átsiklanak afelett, hogy egy euró napokon belül akár 370 forintba is kerülhet, holott egy esztendeje - a már hozzánk is beköszöntött koronavírus-járvány első napjaiban! - még a 337 forintos árfolyam elérése miatt aggódtunk. Jegybankáraink ezúttal is hallgatnak arról, a teljesen kiszáradt idegenfogalmi piac árnyékában mi az oka a nemzeti valutánk vesszőfutásának. Mindenesetre az MNB honlapjára felkerült egy figyelmeztetés: Valutát nem váltunk!
S bár nem kevés megszívlelhető ötletet tartalmaztak a jegybanknak a kormány orra alá dugott, versenyképességünk megreformálását célzó pontjai, ez sem igazán illeszkedett bele egy az infláció megfékezése felett őrködő, pénzkibocsátással foglalkozó nemzeti bank ügykörébe.
Most azonban előálltak egy a "zöld pénzügyekről" szóló jelentéssel, amelynek ha a tartalmát képesek komolyan venni, és stábjukat megerősítik a környezetvédelemben is járatos szakemberekkel, akkor - bár ez sem tartozik az elsődleges feladataik közé - ügyködésük akár haszonnal is járhat. Feltéve, ha képesek a kormányt is meggyőzni arról, hogy a zöld kötvényeké a jövő.
Azt azonban kár lenne eltagadni: a befektetőknek sehol sincs igazán módjuk arra, hogy valódi bizonyosságot szerezzenek, a hosszú távra kölcsönadott pénzüket valóban környezetvédelmi, klímacélokra fektetik-e be. A Bloomberg médiacég szerint „néha nehéz megmondani, mi hiányzik, az elfogadott szabványok-e vagy a következetes ellenőrzés”. Elég csak kormányunk nagy barátjára, Kínára, a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátójára gondolni. Az ázsiai óriásbirodalom nem restellte zöldkötvényeit szénégető erőművek finanszírozására fordítani.
Csekély vigasz, hogy az új létesítményeik tisztábbak lettek, mint az elődeik voltak.
A magyar kormány elsődleges célja, mégpedig a vállalkozói és a lakossági fogyasztók nagy-nagy örömére, hogy az energiaszektort - melynek meghatározó része már ismét az állam tulajdona - a minél olcsóbb ellátásra kényszerítse (ezt hívják rezsicsökkentésnek). A megújuló energiák alkalmazása azonban tőkeigényes, a forrásokat vissza nem fizetendő, uniós támogatások és zöldkötvények kibocsátása révén egyaránt meg lehet szerezni. Viszont előbb-utóbb mindkettő azt követelné meg, hogy a költségek a fogyasztók számláin is megjelenjenek. De egy meglehetősen bizonytalan kimenetelű gazdasági válság alatt és egy bő esztendővel a következő parlamenti választások előtt ez elképzelhetetlen.
Az Európai Unió azonban meglehetősen szigorú: a követelményeiknek megfelelő kötvényeket az általuk akkreditált hitelesítővel kell megerősíteni, bizonyítékául annak, hogy valamennyi kiadás a környezetvédelem érdekeit szolgálja. Az MNB Zöld pénzügyi jelentésének "célja az átláthatóság növelése és a piaci informáltság erősítése". Ennek megvalósítását a jegybank akár el is kezdheti. Saját magán!