Van egy ország, / ahol álmomban jártam: / Magyarország, / ahol az arcodban láttam / a magam arcát. / Az ölelésben bőség,/ az igaz ügyben hűség / voltál – így szól Geszti Péter dala, de sajnos ez tényleg csak álom. Mert milyen ország az, ahol egyetlen ember dönti el, hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel? Orbán Viktor ámokfutása nem csillapodik, és jól megfizetett kiszolgálói a hatalma bebetonozásán dolgoznak, nem a nép akaratának végrehajtásán. Orbán ajkán csüngenek szótlanul, pedig meghallhatnák az üzenetet: legyen az országban ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség.
Mikor veszik már észre, hogy a király meztelen? Vagy lehet, hogy az alattvalói is csupaszul díszelegnek? A 133 bátor ember – a Fidesz-frakció – persze nyilván a végsőkig kiáll a „jó ügy” érdekében, ahogy az alsóbb szintek vitézei is.
Mindez egy XVI. kerületi ügy kapcsán fogalmazódott meg bennem. A jegyzetem apropóját az enyészetté vált cinkotai strand adja, ami persze lokális probléma, de a magyar valóság e kicsi szeletéből is levonható a következtetés: a csahosok elvtelenül állnak ki a gazdájuk mellett. A fideszes polgármester és a helyben lakók érdekeit szolgálni hivatott parlamenti képviselő a koronavírus-járvány kellős közepén is csak addig jutott, hogy a strand kapcsán Karácsony Gergely főpolgármestert ekézze.
Tekintsünk el a részletektől, ezért csak annyit említek: két cikluson át kormányozta a fővárost a Fidesz által támogatott Tarlós István – nem mellesleg a kerület vezetése máig a kormányoldal kezében van –, miközben ez a jobb sorsra érdemes zöldterület végképp lepusztult. Ennek kapcsán vetődött fel a fejemben a kérdés: kit is szolgálnak vajon ezek az emberek? A helyi polgárokat vagy a Fidesz pártpolitikai érdekeit?
Inkább ez utóbbit vélem, mert félnek a hatalom és a kasszakulcs elvesztésétől. A strand ügye mögött is lehet valamilyen ismeretlen hátsó szándék: a XVI. kerületi propagandalapban legalábbis a terület kapcsán gyakorlatilag beismerő vallomást tett a polgármester és az országgyűlési képviselő is. Hajánál fogva előrángatott logikával, látszólag a lakossági érdekek mögé bújva azt üzenik, hogy megvédték a kerület érdekeit, és ellenálltak a cinkotai strand beépítésére vonatkozó, megfogalmazásuk szerint „balliberális” szándékoknak. Könyörgöm, eddig hol voltak? Egy évtizeden keresztül végignézték a terület pusztulását, az önkormányzatok hatásköreinek korlátozását, most pedig csendben tűrik a helyhatóságok kifosztását.
Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő viszont büszke arra, hogy kifutófiúként oltóanyagot szállít, é megszavaz bármit, amit csak Orbán rendszere akar. A kormánypárti politikus persze azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy rengeteg közpénzt szerzett annak érdekében, hogy a kerületben az utak felújítása, a szakrendelő bővítése és egyéb más fontos beruházások megvalósulhassanak. A valóság azonban az, hogy az önkormányzatiság lényegének lerombolását, a kerületi kasszák kiürítését a kormány csak azoknak ellentételezi, akik – hátat fordítva a helyi polgárok érdekeinek – feltétel nélkül kiszolgálják Orbán rendszerét. Nem is titkolják, hogy a kormánypárti vezetésű önkormányzatok egyenlőbbek, mint az ellenzékiek.
Én nem a szomszéd kárára szeretném a saját házamat felújítani, és a fideszes kerületek se az ellenzéki kerületek rovására verjék büszkén a mellüket, hogy mi bezzeg mi mindent elértünk. Inkább adják vissza azt a pénzt, amit elvettek, és adják vissza az önkormányzatoknak mindazon jogosítványaikat, amelyektől megfosztották őket. Adják meg a lehetőséget arra, hogy mi dönthessünk arról, mi a fontos, és mire akarunk költeni, legyen szó a közoktatásról, az egészségügyről, illetve bármely más, a helyi lakosság életviszonyait érintő kérdésről.
Mindez a fideszes politikusokat nemigen érdekli. Az sem zavarja őket, hogy egyre nyilvánvalóbb, kinek a szolgálatában állnak - ez a mi pénzünkön kiadott helyi, de bármelyik fideszes propagandalapból is kiderül. A kérdés most már az, hol lesznek 2022 után? A válasz a mi kezünkben van: menjünk el minél többen szavazni, hogy ezt a velejéig korrupt rendszert végre meneszthessük.