Besokallt a bajor miniszterelnök, a CSU elnöke és szakít a Fidesszel, miután Orbán Viktor közölte, hogy új európai jobboldali szerveződést kíván létrehozni. Söder kijelentette, hogy az Európai Néppárt részéről véget kell vetni a függő játszmának, világos irányvonalra kell helyezkedni a magyar párttal szemben, mert az immár véglegesen búcsút intett az EPP-nek, valamint a kereszténydemokrata értékeknek és alapoknak. És aki ennyire menni akar, azt nem szabad marasztalni.
Viszont ebben a helyzetben a pártcsaládnak minden fájdalom nélkül el kell határolódnia Orbántól, nem lehet időtlen időkig érvényben tartani a Fidesz tagságának felfüggesztését. A Néppártnak más úton kell járnia, mint eddigi szövetségesének. A politikus hozzátette, hogy ez természetesen nem érinti az államközi kapcsolatokat, viszont az EPP a polgári közepet képviseli, nem pedig a nemzeti jobboldalt. A magyar féllel azonban egyszerűen már nincs meg a közös politikai alap. Azon kívül a tagság körüli huzavona árt a pártcsaládnak, a szavahihetőségének.
A lap hozzáteszi, hogy idáig Söder, továbbá a CDU új vezetője, Laschet igen visszafogottan reagált, amikor sürgették, hogy végleg mondjanak búcsút a magyar pártnak. A CSU korábban ugyanakkor igen látványosan szorgalmazta a Fidesszel a kétoldalú kapcsolatokat. Orbánt pár éve még a bajor párt hagyományos év eleji kihelyezett frakcióülésére is meghívták előadónak, igaz, akkor még a jelenlegi szövetségi belügyminiszter volt az elnök, aki akkortájt a menekültpolitika miatt élesen szemben állt Merkellel.
Bár a magyarok annyi mindent átvészeltek az eltelt évezred során, így háborúkat, elszigeteltséget és idegen megszállást, ám Paul Lendvai csak nehezen tud válaszolni arra, vajon túléli-e a nemzet Orbán Viktort. Úgy fogalmaz, hogy az ország valószínűleg túljut ezen az időszakon, csak éppen az nem világos, hogy miként és milyen áron. A Bécsben élő elemzőt felvillanyozta, hogy az Európai Néppárt ilyen arányban foglalt állást a Fidesz ellen, ám attól tart, hogy a párt most gyorsan összeáll a szélsőjobbal.
Azt mondja, hogy az EPP túlságosan is megkésve hozta meg a döntést, de még mindig jobb későn, mint soha. Orbánról úgy véli, hogy az nagy küzdő és inkább támad, mint védekezik. A szakértő ugyanakkor kétli, hogy az ellenzék sokáig fenn tudja tartani az egységet. Az pedig szerinte nem valószínű, hogy az EU a jó egy év múlva esedékes választás előtt érdemi hatást kiváltó szankciót rendelne el az Orbán-kormánnyal szemben.
Viszont egyáltalán nem kizárt, hogy a miniszterelnök még 20 évig hatalmon marad, hiszen mindössze 58 éves. De lehet, hogy részéről a legrosszabb még csak ezután következik. Mert ha úgy érzi, hogy veszélyben az uralma, akkor minden bizonnyal igen kemény eszközökhöz folyamodik. Le fogja venni a kesztyűt, ha azt látja, hogy a személyes sorsa, a barátok és üzletfelek jövője forog kockán. Azt csinálja majd, mint Putyin vagy Lukasenko.
Ebben sokat segít neki, hogy csaknem teljesen kézben tartja a sajtót, miközben az egész rendszer hazugságra épül. Ily módon igencsak baljós korszak ez a magyar történelemben, fejtette ki Lendvai.
Orbán szóvivője írta a csatornánakl, hogy a magyar politikus ellenfelei között van egy szélsőséges csoport, amely kitűnik irracionális félelmével és megvetésével. Így Lendvai és elvtársai gyakran művelik az orbánofóbiát és ez csak egyre rosszabb lesz részükről.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy ha Biden segíteni akarja a demokráciát a világban, akkor először odahaza kell rendet tennie, de ugyanez érvényes az EU-ra is. A Freedom House legfrissebb jelentése megerősíti, hogy a jogállam világszerte szorul vissza, és a járvány csak ront a helyzeten. Mellesleg a demokratikus normákat tekintve éppen az USÁ-ban, valamint az igen népes Indiában tapasztalni a legnagyobb visszaesést.
A kormányok, Magyarországtól kezdve a Szahara alatti övezetig, valamint Latin-Amerikáig felhasználják a ragályt, hogy igazolják a szabadságjogok korlátozását. De nem egyszerűen arról van szó, hogy gyengülnek a demokráciák: elszántan küzdenek a tekintélyelvű rezsimek. Az olyanok, mint Putyin nem folyamodnak nyílt diktatúrához, fenntartják a választás formális intézményét. de tudják, miként fordítsák a maguk javára az internetet és a közösségi médiát.
A Biden-kormányzat jól fogta meg a dolgot, amikor a héten bejelentette, hogy a jövőben nem erővel kívánja előmozdítani a demokráciát a nemzetközi színtéren. De a feladat elvégzéséhez előbb a saját porta előtt kell söpörni. Ha ez sikerül, beleértve Washington szövetségeseit, akkor hathatnak a jó példával.
Ehhez mindenek előtt a hazai elégedetlenség okait kell orvosolniuk., túl az intézmények megerősítésén, a tisztességes választási rendszer helyreállításán. Az EU-nak és a NATO-nak ezzel párhuzamosan az eddiginél hatékonyabban fel kell lépnie, ha azt látja, hogy egyes tagjai tekintélyelvű irányba csúsznak. Lengyelország pl. továbbra is a Nyugattól vár védelmet Moszkvával szemben, így Washingtonnak és Brüsszelnek van eszköz a kezében.
De egyúttal fokoznia kell a támogatást a jogvédő szervezetek, a demokrácia hívei számára. Megtorló intézkedéseket kell hoznia, korlátoznia kell a gazdasági kapcsolatokat a jogsértő kormányokkal szemben. Ám ahogyan reagált Navalnij bebörtönzésére, vagy a szaúdi újságíró meggyilkolására, az nem volt valami fényes. Ám ahol még – bármennyire is gyengén – de világít a demokrácia lángja, ott védeni és táplálni kell.
Bár megígérte, sőt azt is elfogadta, hogy élőben közvetítik az eseményt, nem ment el az Európai Parlamentben tartott meghallgatásra sem a szlovén kormányfő, sem a kulturális miniszter, de még az emberi jogok ljubljanai biztosa sem, pedig a téma a szlovén sajtó sanyarú helyzete volt. Sőt, még csak ki sem mentették magukat valamilyen elfogadható indokkal.
Az eseményt a Polgári Jogok Bizottságának megfigyelő csoportja szervezte, miután a Jansa-kabinet mind inkább elnyomja a szabad médiát és megfélemlíti a hatalmat bíráló újságírókat. Ehhez részben új törvényjavaslatokat nyújt be, részben pedig közpénzből, illetve a többi közt Orbán Viktor egy-két emberének közreműködésével saját sajtóbirodalmat igyekszik összehozni.
A Szlovén Újságíró Szövetség elnöke kijelentette a testület előtt, hogy a kormány olyan rendszeren dolgozik, amely kizárólag az állami propagandát terjeszti. A mindennnapokhoz hozzátartozik, hogy a kritikus szerkesztőségek legfeljebb csak nagy sokára kaphatnak bármiféle választ a kormányzati intézményektől. Módszeres és rendszerszintű nyomás nehezedik a hatalommal szembenálló orgánumokra. Ehhez a kabinet együttműködik Orbán köreivel.
Pont akkor, amikor a 2. félévben Szlovénia lesz az EU soros elnöke, engedelmességre akarja kényszeríteni az ország hírügynökségét. Az egyik független oknyomozó portál munkatársa pedig arról tájékoztatott, hogy a hatalom tömegtájékoztatás címén arra költi az adóbevételeket, amire csak akarja, főként a településeken, ahol a polgármesterek gyakorlatilag a helyi kiadványok szerkesztőiként működnek. Hozzátette, hogy a magyar üzleti érdekeltségek a politikán túl egyben Budapest regionális terjeszkedését is szolgálják.
A francia Európa-ügyi államminiszter úgy látja, hogy az EU-nak egységes álláspontot kell képviselnie az orosz és a kínai vakcinák ügyében, azaz egyiket sem szabad bevetni addig, amíg azok nem kapják meg az illetékes uniós hatóság áldását. Beaune szerint ha bárki a saját szakállára jár el ebben az kérdésben, az fenyegeti az egységet és kockáztatja az emberek egészségét. Mint mondta, az nem megy, hogy mindenki azt csinálja, amit akar, mert igen súlyos következményei lehetne, ha használják ezeket az oltóanyagokat. Nem beszélve a szolidaritásról.
A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Magyarországon már oltják az embereket a Szputnyik V-vel, a szlovákok már kaptak a szerből, a csehek pedig rendelni akarnak. Közben az Európai Gyógyszerügynökség két napja bejelentette, hogy megkezdte a készítmény vizsgálatát, de ha meg is lesz a jóváhagyás, a Bizottság részéről nem kötelező felvenni a listára a koronavírus orosz ellenanyagát.
Szlovákiában nem csitul a kormányválság, miután Matovics miniszterelnök titokban 200 ezer orosz vakcinát hozatott, de úgy, hogy arról még a koalíció többi pártját sem tájékoztatta, amiben persze része lehetett, hogy azok hallani sem akartak a Szputnyik V-ről. Így most az alig egy éve megalakult szövetség voltaképpen romhalmaz, bármikor megbukhat. A pozsonyi parlament Európa-politikai Bizottság elnöke bejelentette lemondását, mondván, hogy a kormányfő arcul köpte az uniós partnereket, így az ország – Budapest után – szintén belépett a szégyen csarnokába.
A gazdasági tárca vezetője, Matovics kirohanásainak rendszeres célpontja, egyrészt a kabinet haladéktalan átalakítását sürgette, másrészt pedig közölte, hogy a miniszterelnök az összes lehetséges vörös vonalat átlépte. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz most, miközben az országot példátlan mértékben sújtja a Covid-19. Nemrégiben igen kemény újabb korlátozások léptek életbe.
A gond ott van, hogy Matovics, az egykori politikai aktivista nem képes az összjátékra. Kiszámíthatatlan stílusával maga ellen hergelte a partnereket. Sok megfigyelő úgy értékeli, hogy amit művel, az katasztrófa mind az ország, mind Európa számára. Ebben a helyzetben nagy felelősség hárul a mérsékelt államfőre, aki valószínűleg közvetít a színfalak mögött.
Szorult helyzetbe került az osztrák kancellár, mert korábban mindig úgy intézte, hogy igen jó legyen a sajtója, de most egyik negatív szalagcím zúdul rá a másik után. Közeli munkatársai ügyében nyomoz az ügyészség, parlamenti bizottság vizsgálja, milyen anyagi háttere volt annak, hogy már 31 évesen kormányfő lett. Azaz hogy nem segítették-e törvénytelen adományok a felemelkedését. Pedig idáig fölöttébb elkényeztette a siker, ám most defenzívába szorult.
A legutóbbi botrány, hogy egy általa agyondicsért cégről kiderült: az általa piacra dobott maszkok jó része nem odahaza, hanem Kínában készült és a minőségi tanúsítványt egy magyar vállalkozás állította ki. Ráadásul személyes összefonódások is vannak, mert a Hygiene Austria ügyvezetője nem más, mint Kurz irodavezetőjének a sógora. Márpedig Ausztriában is igen elterjedt a politikában a sógorság-komaság.
Egyre több olyan aktív, illetve korábbi tisztségviselő ellen merül fel a visszaélés vádja, aki így vagy úgy, de a kancellárhoz vagy valamelyik közvetlen munkatársához kötődik. A legnagyobb vad a pénzügyminiszter, Kurz bizalmasa, akinek még a lakását is átkutatta a rendőrség. Igaz, a politikus előtte felhívhatta a feleségét, aki ezek után sietve távozott, a gyerekkel, de még egy laptopot is magával vitt. Blümel viszont a vizsgáló bizottság előtt azt vallotta: nem is tudja, hogy volt-e neki ilyen gépe. Akárcsak Kurz irodavezetője, aki ugyanerre hivatkozott a meghallgatás során.
A csontvázak egymás után esnek ki a szekrényből, így egyre újabb és újabb kérdések merülnek fel. Az eseményeket immár roppant nehéz ellenőrzés alatt tartani a Ballhausplatzról.
