Elég abszurd a mostani helyzet, amikor a gőzerővel zajló nyitási konzultáció idején döntenek a még szigorúbb zárásról. Előbbinek nem volt itt az ideje, főleg nem így - az utóbbinak rég itt lett volna. Olyan ez, mint amikor egy veszélyes útszakaszon száguldoznak, aztán hirtelen nyomnak egy satuféket, majd megint padlógázzal akarnak továbbmenni.
Hétfőtől két hétre bezárnak az üzletek – kivéve az élelmiszerboltok, a drogériák, a gyógyszertárak, a benzinkutak –, egy hónapra pedig az általános iskolák is átállnak digitális oktatásra. Utóbb kiderült, hogy a bankfiókok és a dohányboltok is inkább nyitva tartanak. A lezárás részleteiről csütörtökön még fogalmuk sem volt az üzletekben dolgozóknak. Rögtönzött körkérdésünkre az egyik körúti dohánybolt eladója 90 százalékra tette, hogy bezárnak (aztán kiderült, hogy mégsem), egy forgalmas aluljáró fiatal újságárusa meg épp ennyire tippelte, hogy nyitva lesznek (most épp úgy tűnik, hogy nem). Az egyik bevásárlóközpontban lévő posta dolgozója azt mondta, hogy ők bizony nyitva tartanak – velük még nem tudni, mi lesz. A hivatalos lap, a közlöny tegnap sokáig elérhetetlen volt. A kormányfő péntek reggeli szavaiból kihámozható, hogy hétfőn a virágboltok mégis nyitva lehetnek, sőt a kerti munkához szükséges eszközöket árusító boltok is. A bölcsődéket közben „megpróbálják nyitva tartani”. És – mint még később kiderült – a templomokat sem zárják be, de a megyés püspökök dönthetnek másként.
Nem védekezés zajlik, inkább ötletelés és kapkodás. Bejelentenek egy szabályt, majd kevesebb mint egy napon belül sorjáznak a kivételek. Veszélyes játék ez, amikor a lélegeztetőgépen lévők száma a tavaly decemberi csúcsot (674) is elhagyta. Szép ígéret a vírus elleni háború célegyenese is (Orbán szavai ezek), de vajon mi értelme a két hét szelektív szigornak, ha tudjuk: a járvány első hulláma nagyjából három hónapig, míg a második bő négy hónapig tartott? A két hetes lezárás a járvány ellen valószínűleg kevés, az emberek türelmének meg sok.
A „minden szolgáltatás szünetel, kivéve a magánegészségügyet” elnevezésű bejelentésnél sem látni, mit takar. Ezek szerint az állami egészségügyben elmaradnak a nem sürgős beavatkozások, és csak az talál menekülőutat, aki megcsörgeti a pénztárcáját? Mi van a postai szolgáltatásokkal, vagy mondjuk a közjegyzői ügyintézéssel? A szervizek vajon nyitva lesznek-e, és aki eddig ételt rendelt, az a jövő héten is tud? Megy a találgatás, a helyesen tippelők között majd tíz textilmaszkot és egy tubus kézfertőtlenítőt sorsolnak ki.
Közben továbbra sincs elegendő tesztelés, a hét végére tervezett tömeges oltás becsődölt, a tanárokat nem vették előre az oltási listán, az oltási terv részleteit titkolják. Furcsa járványharc az, amiben két hét zárást ígérnek, de húsvét, amikorra az újranyitást várják, csak négy hét múlva lesz (itt is lehet találgatni), egy hónap múlva meg visszaengedik az általános iskolába a diákokat és a tanárokat. Ugyanoda érünk vissza, ahol voltunk. A kormány az ajtót akarja nyitogatni, majd ránk csapja ismét.