;

Oláh Lajos;VII. kerület;előválasztás;

- Honatya kontra vlogger: startol a VII. kerületi előválasztás

Budapest egyik választókerületében két kerület szorul össze, mindkettőt ellenzéki, és mindkettőt más párt embere vezeti. Ami közös bennük, az a DK-s országgyűlési képviselő, akinek most momentumos kihívója biztos akad.

Megszorongatható-e egy ország­­­gyű­lési képviselő egy polgármester segítségével? – erre a kérdésre a Bu­dapest 5. választókerületében tartandó előválasztás eredménye adhatja meg a választ. A ring egyik sarkában a Demokratikus Koalíció honatyája, Oláh Lajos készül a meccs­re, a másikban a Momentum vloggere (értsd: videós megmondóembere), Tompos Márton gyűjt erőt. És hogy hogy kerül a képbe a polgármester? Az említett választókerületet két fővárosi kerületből (a VII.-ből és a VI.-ból) gyúrták össze. A szavazók mintegy kétharmada az előbbiben lakik, míg utóbbiban a momentumos a polgármester (Soproni Tamás). A kampányok ökölszabálya, hogy minden sikeres mozgósításhoz kell egy – lehetőleg helyben beágyazott – személy, aki népszerűbb a pártjánál. A választókerületben ez Soproni, így ha beleáll az ügybe, akkor felpör­getheti az előválasztást.

A DK-s Oláh Lajos esetében nincs szükség külső húzóemberre, ez derül ki a Zavecz Research Intézet által készített januári közvélemény-kutatásból. A VII. kerületi mérés úgy találta: az összes lakó 31 százaléka kedveli a Fideszt, az ellenzéki pártok közül a DK-t (15 százalék) szeretik a legtöbben, míg a Momentum támogatottsága 9 százalékos. Az MSZP és a Párbeszéd itt 7 százalékot tud, plusz érdemben van jelen (4 százalékkal) a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is. A Jobbik híveinek aránya 2 százalék, míg az LMP-t, illetve a Mi Hazánk Mozgalmat 1-1 százalék szereti.

Azaz összességében a kerületi erőviszonyok egyelőre meglehetősen kiegyensúlyozottak, némi ellenzéki előnnyel. A kormánypártok és a Mi Hazánk támogatóinak aránya 32 százalék, míg az együtt mozgó demokratikus pártoké 33 (az MKKP valószínűleg nem simul bele itt sem az együttműködésbe).

Csakhogy itt jön be az említett személyes tényező, miszerint a jó jelölt felülmúlja pártját. És ha a kérdés nem általános pártpreferenciáról szól, hanem úgy hangzik: kit támogatna egy olyan meccsben, ahol a fideszes Bajkai István lép szorítóba a DK-s Oláh Lajossal – nos, akkor a közvélemény-kutatás szerint a DK-s politikus tíz százalékot verne rá mindegyik forgatókönyvben kormánypárti riválisára. A mérkőzésről több modell készült, van olyan, ami számol MKKP-s és Mi Hazánk-os jelölttel is, de a kétszereplős verzióban Oláh a voksok 59 százalékát söpörné be, míg Bajkai a szavazatok 41 százalékát szerezné meg. (És tény: 2018-ban Oláh maga mögé utasította Bajkait, 2014-ben pedig a kerület egykori alpolgármesterét győzte le.) Azaz így már kevésbé „kicentizett” a politikai helyzet.

Persze az előválasztás nem a „teljes lakosság”, hanem a biztos pártválasztók egy részének megmozgatásáról szól. (Ebben a körben a VII. kerületben a DK népszerűsége 23 százalékon áll, a Momentumé pedig 15 százalékon.) Így a kérdés, hogy az előválasztási mozgósításkor a DK tartani tudja-e előnyét, vagy az felmorzsolódik? Mindenesetre Oláh Lajosnak is van egy polgármestere (a kerületet a DK-s Niedermüller Péter vezeti), és az ismertségi mutatók – legalábbis a VII. kerületben – a Demokratikus Koalíció politikusainak kedveznek: Oláhról a lakosok 70 százaléka tudja, hogy kicsoda, míg Niedermüller Péter esetében ez az arány 95 százalék.

És még egyOláh Lajosnak egyébként másik kihívója is akad: a Mindenki Magyarországa Mozgalom támogatásával elindul Almási-Kecskés Gusztáv jogász-közgazdász, erzsébetvárosi lokálpatrióta.

Tóth Krisztina író-költő a minap azt nyilatkozta, hogy Jókai Az arany ember című művét, illetve Szabó Magda Bárány Boldizsárát ki kellene húzni a kötelező olvasmányok listájáról, mégpedig a bennük szereplő nőalakok ábrázolása miatt. Jókai művében ugyanis „Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja”, vagyis „rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit”, míg „Noémi szerelmes, de osztozik a férfin”, viszont „sose kérdez, csak örül”, „nem lázadozik, hanem csinosan várja Timárt”. Az írónak a Bárány Boldizsárral is hasonló a gondja, hiszen abban Borbála „szerény, halkszavú, szorgos”, ezzel szemben az apa, Bertalan „zord, kevés szavú”, amikor pedig Boldizsár elcsavarog, „komoran lecsatolja a nadrágszíját”. Tóth kijelentése az interneten máig tartó porvihart kavart, kommentelők garmadája fejtette ki ellenérveit, hol finoman, hol támadóan. Később a szerző egy Facebook-posztban reagált, kitérve arra is, hogy betiltásról senki nem beszélt, tőle csak a véleményét kérdezték, melyet csak szabad elmondania. Mi történik azonban akkor, ha az interjú szövegétől egy kissé eltávolodunk, és az író által felvetett problémát megpróbáljuk szélesebb társadalmi-kulturális szempontból megvizsgálni?