Sikeresen teljesítették az úgynevezett pillecukortesztet a tintahalak, vagyis képesek voltak várni a vonzóbb jutalomfalatra, ellenállva a pillanat nyújtotta kísértésnek és lenyelni, amit éppen kínáltak nekik. Mostanáig csak a csimpánzokról, a varjakról és a papagájokról lehetett tudni, hogy sikeresen kiállják a az eredetileg kisgyerekeknek kifejlesztett próbát.
A kísérlet azt vizsgálja, mennyire képes az alany ellenállni egy jutalomfalat kísértésének - ami a tintahalak esetében egy kicsiny puhatestű -, ha megértetik vele, hogy jobb falatot kap később.
A Proceedings of the Royal Society B című brit tudományos folyóirat szerdán megjelent számában közölt tanulmány készítői azt akarták megmérni, mekkora az állatok önkontrollja és milyenek a tanulási képességeik. Először megfigyelték, hogy milyen ételeket mennyire szeretnek, aztán hat kifejlett tintahalnak megtanították az ételek közötti választást. Ezután minden egyes tintahalnak lehetősége volt választani egy olyan puhatestű között, amelyet a legkevésbé szeretett (királyrák), de azonnal bekaphatta, valamint egy kis élő garnélarák között, amelyet szeretett, de csak bizonyos idő után juthatott hozzá. A tintahalak 50-130 másodpercet voltak képesek várni, hogy az étvágyukat a kedvenc étellel elégítsék ki.
Változó körülmények között is megmérték a tanulási képességeiket. Mindegyik tintahalnak a saját tartályában el kellett döntenie, hogy a szürke vagy a fehér fény felé úszik. Csak az egyik színnél találta meg a vágyott jutalmat, a garnélát. „Ahogy a tintahal megtanulta összekapcsolni a színt a jutalommal, változtattunk a szabályon, a másik szín felé kellett úsznia a garnéláért” – magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Alexandra K. Schnell, a Cambridge-i Egyetem pszichológiaprofesszora, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatócsoport azt találta, hogy azok a tintahalak, amelyek a leggyorsabban tanulták meg a színt a jutalomfalattal párosítani, azonosak voltak a korábbi teszt legtovább várni képes egyedeivel. A tudósok hangsúlyozták, hogy a pillecukorpróbán való helytálláshoz szükséges önkontroll képessége mindig betölt valamilyen szerepet egy faj életében. A tintahalaknál ez abból a szükségletből eredhet, hogy a fennmaradáshoz el kellett rejtőzniük, ki kellett várni a vadászatra a legalkalmasabb időpontot, mivel ha kockázatos időben indulnak, sok ragadozó felfalhatja őket – vélik a tudósok. A vadászat optimális pillanatának kivárása az áldozatul esés kockázata nélkül - ez lehetett az, amiből a tintahalak önkontrollra való képessége kifejlődött.
