A közpénzből fenntartott egészségügyben összesen 110 ezren dolgoztak, a válsághelyzet közepén kikényszerített szerkezetváltás - miszerint a jövőben egészségügyi szolgálati jogviszonyban kell dolgozni - azonban a keddi közlés szerint 5500 egészségügyi dolgozót kényszerített arra, hogy elhagyja a pályát. A Magyar Egészségügyi Szakdogozói Kamara (MESZK) elnöke, Balogh Zoltán szerint a kormány döntése az új munkaszerződések bevezetéséről elfogadhatatlan, hisz el lehetett volna tolni a határidőt.
A MESZK elnöke tájékoztatása szerint felmérést indítottak tagjaik körében a döntések hátteréről, s az első kétezer válaszból egyértelműen az derül ki, hogy a maradók fele nem tekinti véglegesnek elhatározását, a járvány után a távozást fontolgatja. Kétharmaduk csak a megélhetési kényszer miatt fogadta el az új szerződést, bár az abban foglaltakkal rengeteg baja van. Leginkább az, hogy az ápolók úgy érzik, az egészségügyi törvény az orvosokról szól, nem róluk, kifogásolják a nekik szánt, az orvosokénál sokkal alacsonyabb béremelést, aminek következtében minden ellátási területen hamarosan hatalmasra nyílik a bérolló.
Az egészségügy átszervezését a járványhelyzet közepén a szakmai elemzők többsége óriási hibának tartja. Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász például a Klubrádióban úgy fogalmazott: a politikai vezetők hibát követtek el, bocsánatot kellene kérniük. Ehhez képest Kásler Miklós történelmi előrelépésnek nevezte egy tegnapi Facebook-bejegyzésben, hogy március 1-jétől új alkalmazási feltétek léptek életbe. Ezek közül azonban talán csak a hálapénz megszüntetésében ért egyet majd mindenki. A Magyar Orvosi Kamara elnöksége szerda reggeli közleményben üdvözölte, hogy a kollégák jelentős részben az aláírás mellett döntöttek, mert így a jogviszonyváltás nem okoz "most általános, országos ellátási zavart”. Azt is kiemelték ugyanakkor, hogy több intézményben megzsarolták a dolgozókat, amit a MESZK felmérése is igazol, az ápolók negyede érzett nyomást a döntése előtt.
Az egyes intézmények létszámadatairól az dolgozók beszámolóiból lehet néhány részletet megtudni. Így derült ki, hogy a fehérgyarmati kórházból mindössze négyen távoznak, ketten nyugdíj előtt állnak, ketten pedig a magánszférában helyezkednek el: van aki már alá is írta a szerződését egy budapesti magánklinikán.
Nyugat-Magyarországon is olyan kórházakat találtunk, ahol nem volt tömeges távozás, inkább azt erősítették meg a megkérdezettek, hogy a döntés szakmaterületenként változó. Ahol eddig nem voltak magas pótlékok, mint a pszichiátria, a belgyógyászat vagy a reumatológia területén, ott a dolgozók jobban járnak a megemelt bérekkel, a sürgősségi és traumatológiai osztályokon azonban nem, onnan többen távoztak. Kórházi alkalmazottak fogalmazták meg azt is, hogy a sebészek, urológusok vagy épp a nőgyőgyászok azért utasítták el az aláírást, mert elesnek a korábbi magas hálapénztől. Több orvos szerint újabb lemondási hullám, "valódi robbanás” májusban várható, addig dől el, hogy a központi döntéshozók milyen arányban engedélyezik a vállalkozó orvosoknak, hogy állami intézményekben dolgozzanak.
A mostani aláírást sok szakdolgozó sem tekinti véglegesnek. Beszéltünk olyan ápolóval, aki ugyan a múlt héten elfogadta a szerződést, de kedden meggondolta magát és mégis távozik a kórházból, ahol dolgozott. Fontos kifogás, hogy a dolgozóknak többnyire egy-két napjuk volt a szerződés áttanulmányozására. A kapkodásra jellemző, hogy tudunk olyan tartósan betegállományban lévő szakdolgozóról is, akinek szintén automatikusan megszűnik a munkaviszonya.
A lapunkban többször megszólaló egykori szakszervezeti vezető, Kiss László például úgy tudja, a pszichiátriai betegeket kezelő nagy pomázi állami intézményben, ahol 22 éven át dolgozott, két osztályon is lehetetlenné vált átmenetileg a munka. Három orvos és több szakdolgozó, köztük ő sem írta alá az új szerződést, negyven év munka után távozik az egészségügyből. Van olyan kollégája, aki otthagyta a szakmát és kereskedőnek állt, de olyanról is tud, aki a piaci igényekre reagálva kis házigondozói magánvállalkozást indított.
