Az éjszakai életmódot folytató, védett keleti sün előszeretettel választja telelő-, majd nappali búvóhelyének a kertekben, parkokban felhalmozott lomb- és rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen teljes családok pusztulását is okozhatja – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében.
A szakemberek azt kérik, ha ilyen növényihulladék-rakással dolgozunk – akár nyáron, akár télen –, az esetleg oda húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében tartsuk be néhány óvintézkedést.
Első lépésben fentről lefelé haladva előbb a vasvilla nyelével, majd kesztyűs kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta sün. Ez a művelet különösen májusban és júniusban, a sünellési időszakban ajánlott, mert a menedékekben hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is lehetnek.
Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket találunk, ne essünk pánikba, de ne is szedjük össze a kölyköket, hanem pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, a továbbiakat pedig bízzuk a nőstényre.
Lehetőség szerint az év egyik hónapjában se gyújtsuk fel az ilyen rakásokat (amúgy is tilos), mert a lángok elől a felnőtt sünök nem tudnak elmenekülni, a védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, így szó szerint megsülnek.
A gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, ezért érdemes legalább négy-öt hetet várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy süngarázst. Utóbbi a megoldás akkor is, ha a lomb- és rőzserakások elbontása nem elodázható, a kutyaházhoz hasonló búvóhelyre a magányosan pihenő felnőtt állat és kölykeit nevelő nőstény is áttelepíthető – írták.
