Tisztelt ellenzéki programalkotók!
Azért írok, mert úgy gondolom: joggal várják el tőlem, hogy megbízóként instrukciókat adjak Önöknek. Én ugyanis mint választó az Önök megbízója vagyok: végülis az én megbízásomból, az én javamra akarnak kormányozni, ugye?
Röviden írok, hogy kiférjen egyetlen oldalra: könnyű legyen kinyomtatni és a falra kitenni, hogy szem előtt legyen.
Elmondom, mire vagyok kíváncsi. Márminthogy a leginkább. Mert persze kíváncsi vagyok arra is, hogy mit terveznek kezdeni az egészségüggyel, az oktatással, a vidékfejlesztéssel, a külügyekkel, a fenntarthatósággal, a migrációval, az információs társadalommal, a kultúrával és minden mással, amivel kapcsolatban programokat tetszenek kidolgozni. Van viszont valami, amire sokkal inkább kíváncsi vagyok: hogy majd képesek tetszenek-e lenni együttműködve kormányozni, vagy kavarodás lesz, egy kusza koalíciós kormányon belüli hatalmi harc és egymás intézkedéseinek az akadályozása. Ha valami nincs teljesen kidolgozva a programban, de együttműködés várható: majd kidolgozzák. Viszont hiába van minden precízen kidolgozva: ha kormányon belüli versengés lesz, akkor sajnos mindegy, hogy a programban mi volt.
Azért szólok, mert látom, hogy együttműködésre tetszenek törekedni, meg közös program készül, de kérem, ne vegyék bizalmatlanságnak: vannak bennem olyan aggodalmak, hogy az előválasztás időszakában mégiscsak legyőzendő, megelőzendő versenytársnak tekintik majd egymást, mintha azt kellene bemutatniuk, hogy a másikuknál mennyivel hatékonyabb terveik, jobb programpontjaik, vonzóbb ígéreteik vannak.
Van egy fontos kérdésem, amelyre, megbízóként, megnyugtató választ várok. Nem, egyáltalán nem azt a demagóg kérdést akarom feltenni, hogy ugye az elmúlt parlamenti választások vereségei elegendőek voltak annak a megtanulására, hogy csak az igazi összefogás vezet a győzelemhez. Nem, egyáltalán nem azt a gyakorlati kérdést akarom feltenni, hogy ha az Önök pártja esetleg az előválasztási kampány során a közös programtól eltérő gondolatokkal jelenne meg, akkor mi lenne a garancia arra, hogy a többiek meg fogják valósítani azt az elképzelést, amelyet Önök ővelük nem egyeztetve ígérnek meg (amelyet tehát ők nem ígértek meg), de amelynek a felelős miniszterét, kormánybiztosát vagy bárki döntéshozóját végül nem Önök adják.
Ennél sokkal egyszerűbb a kérdésem; de ez fontos kérdés, mert, tetszenek tudni, van egy – igaz, csak ez az egy – olyan dolog, amely száz százalékig az én illetékességem, hatásköröm és felelősségem: az, hogy Önökre, az Önök közös jelöltjére szavazok-e. Ez pedig a következőn múlik.
Ugye nyilvánvaló, hogy a közös kormányzás éveihez (mondom: éveihez) csakis a közösen elfogadott programhoz való ragaszkodással lehet a koalíciós partnerek bizalmát megszerezni – és hogy amelyik párt az előválasztáson eltérő javaslatokkal és ígéretekkel jelenik meg, az a leendő koalíciós partnerei (és a választók) bizalmát rögtön elveszíti?
A felelős megbízó nemcsak kérdez, hanem instruál is. Remélem, örömet szerzek, ha elmondom a magam instrukcióit.
Az előválasztás ne tervek, programok, ígéretek, hanem jelöltek versenye legyen, ahol az egyik ezt mondja: „Én is a közös program megvalósítására jelentkezem: azért engem válasszanak, mert helybéli vagyok és nagy a helyismeretem!” A másik azt mondja: „Én is a közös program megvalósítására jelentkezem: azért engem válasszanak, mert én a program ilyen és ilyen pontjára helyezném a nagyobb hangsúlyt, mert szerintem az a legfontosabb.” A harmadik azt mondja: „Én is a közös program megvalósítására jelentkezem: azért engem válasszanak, mert nekem van a legnagyobb államigazgatási gyakorlatom.” Ehhez persze olyan (a jelenlegi szabályoktól eltérő, de választási győzelem esetén aktuális szabályként bevezethető) megállapodás is kell, hogy az egyes pártoknak ne legyen érdekük az előválasztáson megelőzni egymást. Az győzzön az előválasztáson, akire majd az igazin a legnagyobb kedvvel szavaznak. Ha ugyanis nem így lesz – akkor bármilyenek is az Önök egymás közti szavazatarányai: mehetnek vissza a balettbe ugrálni, hogy egy klasszikust idézzek. Úgyhogy az egymás közti csörtéket tessenek félretenni 2026-ra.
Engem ez győzne meg arról, hogy érdemes Önökre szavaznom. Mert persze érdekel, hogy értenek-e az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a vidékfejlesztéshez, a külügyekhez, a fenntarthatósághoz, a migrációhoz, az információs társadalomhoz, a kultúrához és az összes többihez – de a legjobban az érdekel, hogy az együttműködéshez értenek-e.
Üdvözlettel a választ izgatottan váró választójuk,
Péter, a tanárbácsi