Milyen vizuális elképzelés áll a magyar indiánságot, annak sokféleségét bemutató kiállítás fókuszában?
A megjelenítéssel kapcsolatban mindig a látogató-szempontúság a legfontosabb, ebben az esetben: mi az, ami érdekelheti a közönséget a magyar indiánozásban? Wirth Imrével, a kiállítás kurátorával való számos beszélgetés alapján olyan koncepciót készítettünk, ahol a tartalmi anyag és a látvány egységbe forr. Számomra a tervezésnél a felnövéstörténet volt a meghatározó. Én magam is gyerekként rengeteg indiános könyvet olvastam, a testvéremmel mi is indiánoztunk, mi voltunk az utolsó mohikánok. Később az iskolai táborozáskor a sátrak és a tábortűz visszahozta ezeket a személyes emlékeket. A látogatók saját, hasonló típusú emlékeit szerettem volna előhívni a kiállítás látványával. Az íve pedig egészen a választásig tart: annak a választásáig, hogy valaki felnőttként is tovább szeretné-e folytatni ezt az indián életformát, vagy maga mögött hagyja a gyerek- és kamaszkorával.
Milyen látványélményekkel valósította meg mindezt?
Azt szerettem volna, ha a vizuális-digitális gegeknek is van üzenete, hogy konkrét történetek elmesélésére adjanak lehetőséget – figyelembe véve, hogy a témából fakadóan, ami a természetközeliséget hangsúlyozza, a digitális eszközök ne legyenek túlsúlyban. A meghallgatható interjúk vagy a monitorokon fellapozható dokumentumok esetében ez nyilván kikerülhetetlen. Már a belépés is egy ilyen elem: egy indiánkönyvektől roskadozó titkos ajtón jutunk be a kiállítás terébe, a meséken keresztül az indiánok világába. Az első szoba a gyerekkort eleveníti meg a gyerekszobarészlettel, az ágyon épített sátorral, ahol az ablak nem a kertre nyílik, hanem a vonatot támadó sziú lovasokra… A tábortűz szó szerint történeteket mesél – egy optikai trükk segítségével vetít ki szövegeket –, rámutatva, hogy mindig van mögöttes tartalom. S ezt erősíti a Borvendég Deszkáss Sándor, azaz Fehér Szarvas élettörténetéhez kapcsolódó államhatósági megfigyelést jelképező, pokróccal eltakart lehallgatókuckó is. A leglátványosabb pedig talán a harmadik szobában az úgynevezett infiniti mirrorboxban található békepipa a maga végtelenségével, ami a szakralitás központi szerepét jelképezi.
Az indiánozásai során kapott indián nevet a múltban, vagy akár éppen e kiállítás kapcsán?
Még egy iskolai vándortábor alkalmával – ahol mindenki kapott indián nevet – előszeretettel gyűjtöttem a különféle ásványokat, és pakoltam el magamnak, hogy hazavigyem őket, így az én nevem Kőtörő lett.
