Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bemutatta az első jó minőségű videót, amelyet a Perseverance marsjáró készített a leszállásakor. A háromperces felvételen látszik, amint a jármű hatalmas fékezőernyője kinyílik, és hogy a rakétahajtóművek felverik a vörös port, amely a bolygót borítja. A videó minősége olyan jó, a képek pedig annyira lélegzetelállítók, hogy az irányítócsapat tagjai úgy érezték, amikor először megnézték, mintha maguk is benne ülnének a járműben. A marsjáró több mint 470 millió kilométer megtétele után közép-európai idő szerint múlt hét csütörtök este landolt a bolygón, a 250 méter mély Jezero-kráterben.
A Perseverance a planéta éghajlatát és geológiáját tanulmányozza, valamint kőzet- és talajmintákat gyűjt, amelyeket egy későbbi misszió során az Európai Űrügynökséggel együttműködve terveznek visszahozni a Földre. A küldetés jelentőségéről, arról, hogy mit találhat a Mars-járó, Hargitai Henriket kérdeztük, aki NASA Ames Kutatóközpontjában kezdte el a bolygó új, földrajzi személetű térképének elkészítését. Utoljára az első Marsra leszállt szondának, a Vikingnek volt kifejezetten az a feladata, hogy élet után kutasson, a következő eszközök más feladatokkal voltak megbízva, de ezek is ahhoz akarták a tudományt hozzásegíteni, hogy a tudósok életet találhassanak, például kiderüljön, hol van a legalkalmasabb hely a keresésére - mondja Hargitai. Ma az egykori élet nyomait szeretnék megtalálni a Marson. Extremofilek után nyomoznak, ezek olyan élőlények, amelyek kifejezetten kedvelik a mi megszokott életkörülményeinktől durván eltérő környezeteket, magas hőmérsékletet, sugárzást, nagy nyomást, sötétséget, ahol nem csak megmaradni, hanem szaporodni is képesek. Ilyeneket sok helyen ismerünk a Földön, de már az űrből is jöttek vissza szaporodni képes mikroorganizmusok. Extremofilek voltak a Földön az első élőlények, és ilyenek lesznek valószínűleg az utolsók is. Ha van élet a Marson, akkor az ilyen maradványfajok - korábbi korokból itt maradt fajok – formájában létezik a felszín alatt, ahol víz és meleg is van: ha létezik még vulkáni tevékenység a mélyben, onnan kaphatnak hőt. De lehet élet máshol is, például litofilnek nevezett mikrobák a Földön is találhatók több kilométer mélyen a kőzetek repedéseiben levő vizes zárványokban, vagy akár a felszínen is a kőzetek belsejében. Azonban vigyázni kell arra, hogy az eszközeink ne szennyezzék be a Marsot, vannak olyan védett helyek a bolygón, ahol nem is lehet földi eszközöknek leszállni.
A Perseverance-t is nagyon gondosan fertőtlenítették, ám így is több százezer inaktív baktériumspóra maradt rajta. A jármű ennek megfelelően nem is kerül az érzékeny zónák közelébe. A mostani leszállóhelyen elsősorban sok milliárd éve létezett élet nyomait keresi. Nem tudjuk, hogyan alakult ki az élet a Naprendszerben: előbb a Marson vagy a Földön. A veszély így kettős, egy a Földről behurcolt mikróba kiirthatja az esetleges marsi életet, de azt is hihetjük egy véletlenül visszahozott élőlényről, hogy marsi eredetű. A Marson valamikor lehetett élet, de az valószínűleg három és fél milliárd éve volt, így annak a lehetősége igazából nagyon kicsi, hogy azóta folyamatosan lakható és lakott maradt volna – magyarázta a Hargitai Henrik. A Perseverance leszállóhelyét mindenesetre olyan helyre tervezték, egy ősi folyó deltatorkolatának közvetlen közelében, ahol elég nagy az esélye annak, hogy volt ott élet, és ennek nyomai meg is maradtak. A marsi felszíni adatok értelmezésében magyarok munkája is segíti a kutatókat: Hargitai Henrik olyan térképsorozat elkészítésén dolgozott, amely a Földről készített földrajzi atlaszokhoz hasonlítható. Eddig a szondák képei alapján fotómozaiktérképeket vagy domborzati térképeket készítettek; a kutatók pedig főleg a kőzetek korát és anyagát bemutató geológiai térképeket használnak: egyik sem földrajzi térkép.
A magyarok munkája lényegében olyan módon értelmezhető, mint egy iskolai atlasz domborzati térképe növényzet és víz nélkül, minthogy a Marson természetesen ilyenek nincsenek, ehelyett vannak száraz folyómedrek, üres tómedencék, homoksivatagok és gleccsernyomok. A mars földrajzi és éghajlati térképei egy olyan bolygót festenek le, ahol a külső és belső erők aktívan dolgoznak ugyan, de egy élettelen felszínen - ez egyfajta riasztó képet fest arról, hogy mi várhat a Földre, ha a klímaváltozással egyre nagyobb terület válna sivataggá.
