Sikerült megtalálni azt az elveszettnek hitt és világviszonylatban is egyedülálló, rendkívül ritka magyar ősmaradványt, egy mélytengeri vámpírkalmár fosszíliáját, amelyet a nemzetközi hírű paleontológus, Kretzoi Miklós fedezett fel 1942-ben. A 30 millió éves kalmárként határozta meg, és a Necroteuthis hungarica tudományos fajnevet adta a mélytengeri fejlábúnak, amit azután a Természettudományi Múzeumban őriztek. (A későbbi kutatók azonban azt állították, hogy Kretzoi fosszíliája valójában egy tintahal ős.) A múzeum azonban 1956 novemberében leégett és a leletet elveszettnek hitték. Martin Košťák a prágai Károly Egyetem paleontológusa és munkatársai 2019-ben a múzeumban tintahal-ősökkel kapcsolatos tanulmányukhoz kerestek kövületeket, amikor megtalálták az eltűntnek hitt maradványt.
Az úgynevezett vámpírpolipok őséről van szó, amelyek nevüket sötét színükről és a karjaik között feszülő köpönyegnek tűnő bőrhártyáról kapták, vérszívással egyébként nem foglalkoznak. A mai vámpírpolipok emellett azzal tűnnek ki társaik közül, hogy mély, oxigénszegény óceáni vizekben képesek megélni.
Az újra felfedezett lelet segít betölteni azt a 120 millió éves űrt, ami a faj evolúciójának ismeretében tátong. A magyar vámpírpolip 23-34 millió évvel ezelőtt élt a mély vizekben. Košťák és társai elektronmikroszkóppal vizsgálták a maradványt és megállapították, Kretzoinak igaza volt, amikor úgy gondolta egy polip, nem pedig egy tintahal ősre talált.
