Gangl Edina helye megkérdőjelezhetetlen volt a magyar női vízilabda-válogatott kapujában, a másik pozícióért Kasó Orsolya és Magyari Alda voltak versenyben. Csak az utolsó keretszűkítésnél dőlt el, hogy Bíró Attila szövetségi kapitány második kapusként Magyari Aldát viszi ki a trieszti olimpiai selejtezőre. A folytatás innen filmszerű, a tornán a négy közé magabiztosan eljutott a csapat, de Gangl Edina nem nyújtotta azt a világklasszis teljesítményt, amit a korábbi világversenyeken meg lehetett szokni tőle. Ezért a kapitány merészet húzott és a tokiói olimpiai részvételről döntő olaszok elleni mérkőzésre a magyar csapat legfiatalabb tagját, Magyari Aldát állította be a kapuba. A változtatás bejött, a magyar együttes a kapus főszereplésével 13-10-re nyert és kijutott az olimpiára.
„A meccs napjának reggelén tudtam meg, hogy én védek – mondta a fiatal kapus a Népszavának. - Nagyon izgultam, de nálam ez jó jel, akkor szokott jól menni a védés, ha a meccs előtt izgulok, ám ez abban a pillanatban elmúlik, ahogy beugrom a vízbe. Így történt ezúttal is. Miután eldőlt, hogy én védek, beszéltem Edinával, aki annyit mondott, ne izguljam túl a helyzetet, ne az járjon a fejemben, hogy mindenkinek ezen a mérkőzésen múlik a pályafutása, zárjam ki ezeket a gondolatokat.”
Magyari Alda fantasztikus bravúrral kezdte a mérkőzést, hiszen, amikor emberhátrányban volt a magyar csapat, egy kijátszott olasz akció végén kivédte a közelről kapujára húzott labdát.
„Nagyon fontos az első védés, gyakran ezen múlik a további teljesítményem, ezúttal is rengeteget számított, hogy sikerült hárítanom, de az is jót tett, hogy a lányok remekül játszottak és hamar komolyabb előnyre tettünk szert, 3-0-ra elhúztunk. Az első gólt úgy kaptam, hogy a blokkon irányt változtatott a labda, van tehát még lehetőség tovább fejlődni, legközelebb igyekezni fogok ezt is megfogni.”
Sok kapus videón elemzi az ellenfelek játékát, lövési szokásait, a 20 éves hálóőr azonban ebben is eltér a „kollégáitól”.
„Azt az elvet követem, amit az olimpiai bajnok Faragó Tamás mondott egyszer nekem: ha olyan vagyok, mint a kutya és mindig a labdát követem, akkor abból nem lehet baj. Ezt igyekszem megvalósítani minden meccsen – árulta el titkát a kapus. - Szerintem nincs értelme videózni, mert a lövő-mozdulatokon lehet változtatni, nekem könnyebb a labdát figyelni.”
A tokiói kvóta megszerzése után a csapat tagjai azt mondták, időre van szükségük, amíg fel tudják fogni, hogy sikerült kivívni az olimpiai részvételt. Január 23. óta eltelt több mint három hét.
„Igen, most már tudatosult bennem, hogy megvan a tokiói repülőjegy, de sokat örülni nincs idő, hiszen egymásután jönnek a fontos mérkőzések a bajnokságban, az Euroligában és hamarosan folytatódik a világliga is. Ráadásul az én helyem továbbra sem tekinthető biztosnak a keretben, folyamatosan kimagasló teljesítményt kell nyújtanom azért, hogy ott lehessek nyáron Tokióban” – jelentette ki a kapuvédő.
A csapat pszichés, mentális felkészítésében több mint két éve részt vesz Csernus Imre, az ismert pszichiáter, aki egy interjúban azt mondta, vannak játékosok, akikkel egyénileg is foglalkozik, másoknak erre nincs szükségük.
„Nekem nincsenek külön foglalkozásaim, hetente kétszer találkozik a csapat Csernus Imrével, az én mentális felkészítésemhez ez elegendő, a többi részt megoldom én, kapus vagyok, egyedi felfogással” – jegyezte meg nevetve a fiatal játékos.
Magyari Alda egyik napról a másikra lett országosan ismert, a minden napokban azonban nem változott meg jelentősen az élete.
„Nem szoktak felismerni, sokan inkább kosárlabdázónak néznek, de ez nem zavar – reagált a kapus. - A dunaújvárosi klubomban az olimpiai selejtező óta a kicsik szoktak aláírást kérni tőlem, nagyon aranyosak, ez jólesik.”
Magyari tavaly nyáron szerződött mostani csapatához, de már külföldön is felfigyeltek rá.
„Nagyon jó döntés volt, hogy elfogadtam a dunaújvárosiak ajánlatát, korábban megkerestek Görögországból is, de most minden erőmmel azért dolgozom, hogy ott lehessek az olimpián, addig nem foglalkozom semmi mással.”
