Tízszer magasabb a 80 éven felüliek körében a trombózis előfordulása, mint a középkorúaknál. Míg a 30-40 évesek körében százezer lakosból mintegy hatvannál alakul ki, addig ez a szám a 80-as korosztályban 600. Ez nemcsak a mozgásszegény, sokszor ágyhoz kötött életmóddal függ össze, hanem az idős korban gyakoribb, a véralvadást fokozó társbetegségekkel, például cukorbetegséggel vagy szívelégtelenséggel és a vérkeringés lelassulásával is – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
A szervezet nagyon „igyekszik” megőrizni a vér alvadásának és folyékony állapotban tartásának kényes egyensúlyát. Ha viszont ez a bonyolult szabályozási rendszer megbillen, trombózis vagy vérzékenység alakul ki. Időskorban a vér fokozott alvadékonysága jellemző. Ha valahol vérrög alakul ki, és elszabadulva bekerül az érpályába, fennakadhat például a tüdőkeringésben, és kialakul a tüdőembólia – mondta Gadó Klára hematológus, belgyógyász, a Geriátriai Klinika és Ápolástudományi Központ igazgatója.
Az életkor előrehaladtával egyre több az olyan betegség, például a tumoros betegségek, a szívelégtelelenség, a cukorbetegség és az autoimmun kórképek is, amelyek fokozzák a vér alvadékonyságát. Az idős emberek általában kevesebbet mozognak, sokuk ágyhoz kötött, a mozgásszegény életmód is hozzájárul ahhoz, hogy a vér nem kering olyan ütemesen, pang az erekben vagy éppen a kitágult visszerekben. „Ha a folyóban az áramlás nem megfelelő, akkor a hordalék jobban lerakódik a holtágak partjain, így van ez a vérekben is, könnyebben keletkezik vérrög” – érzékeltette a professzor.
Nem ugyanaz: vénás és artériás vérrög
Vénás trombózis leggyakrabban az alsó végtagon alakul ki, de a felső végtagon, a kismedencében, a hasüreg vénáiban és a tüdőben is előfordulhat. Ilyen, nem típusos megjelenéskor gondolni kell arra, hogy valami más kiváltó tényező is áll a háttérben – jegyezte meg a szakorvos.
Az agyi és a koszorús erekben, végtagokban kialakuló vérrög, ha elzárja az artériát, a mögöttes terület nem kap vért, így szövetelhalás lép fel, és kialakul a szívinfarktus, az iszkémiás stroke vagy a végtagelhalás.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az ágyhoz kötött, főként idősotthonokban ápolt betegek között nyolcszor gyakoribb a mélyvénás trombózis. Ugyancsak magas a kórházban kezelt betegek trombóziskockázata: az összes vénás trombózis 20 százaléka náluk fordul elő. A terápia során azt is figyelembe kell venni, hogy a vénás trombózis a betegek 30 százalékánál tíz éven belül kiújul, és azt is szem előtt kell tartaniuk az orvosoknak, hogy a tüdőembóliák mintegy 30 százaléka tünetmentes mélyvénás trombózis következményeként alakul ki.
A betegség nem gyógyszeres kezelési lehetőségei között említette Gadó Klára a rugalmas pólya és az elasztikus harisnya használatát: ha valakinek visszeres a lába, vagy fekvőbeteg, esetleg műtétből lábadozik, megelőzésként is hasznos, ha ilyet visel. A Semmelweis Egészség Napok február 25-i előadásán szó lesz ennek szakszerű használatáról, a tablettás kezelési formákról, a „vérhígító” heparin injekció beadásáról, és az értorna szerepéről is, amely a visszeres lábnak és trombózis után is kifejezetten jót tesz, mivel segíti a vénás visszaáramlást.
A hematológus professzor hangsúlyozta, nagyon fontos a rendszeres testmozgás, ennek hiányában ördögi kör alakulhat ki: ha nem mozgunk, elhízunk, túlsúllyal nehezebbé válik a mozgás, ami további súlygyarapodáshoz vezet, ami önmagában is fokozza a trombózis kockázatát.
