Új lapcsaládot indít a KESMA-Mediaworks. A tervek szerint főleg azokra a városokra koncentrálnak, ahol 2019-ben vesztett a Fidesz az önkormányzati választásokon. Az ingyenes újság hetente 24 oldalon helyi kormánybarát tartalommal, központilag gyártott bulvárral és hirdetésekkel jelenne meg.
Valami zavar lehet a hatalom köreiben, ha úgy érzik: még ez a nem kis lélegzet hiányozhat, hogy bebiztosítsák jövő évi győzelmet. Lehet, hogy a hatalom fél, bár úgy gondoljuk, ez a félelem annyival nagyobbra fújt, mint amennyivel az ellenzéki győzelmet „megérző” jóslatok wishful-thinkingje. De az óvatosság helyénvaló, mert a hatalom megroppanhat, amihez nem feltétlenül kell kormánypárti összeomlás: elég, ha elveszti parlamenti kétharmadát azzal, hogy a Fidesz-középosztály bizonytalannak kezdi érezni státuszát, és hirtelen látványossá válik a társadalmi többség valóságérzékelése.
A Fidesz gúzsba kötötte a társadalmat. De saját érthetetlen habzsolása miatt is foszlik a médiapolitizálás, amelyről a kabinet még akkor sem tudott lemondani, amikor a járvány első hulláma után radikálisan szakítania kellett volna vele, hiszen még azokat az intézkedéseket is kétségessé tette, amelyek vitathatatlanok voltak. Ma a közérzet a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot és bizonytalanságot tükröz, káoszt a vakcinákkal kapcsolatban is. Ami súlyos teher, miután a hatalom a „vakcinát” emelte varázsszóvá, ami majd – a kormánynak köszönhetően – egycsapásra megoldja minden gondunkat.
Ha van mitől féltenie a kormánynak a hatalmat, az a járvány kezelésének káosza, ami kormányzóképtelenségét bizonyítja. A kormányzóképesség viszont a legfőbb ütőkártyája volt – és maradt – a hatalomnak, annak a propagandakormányzásnak, amihez körömszakadtáig ragaszkodik, miközben kapkodva harap és karmol, mert sarokba szorítva érzi magát. Inkább elviselhetőnek érzi és feleslegesen magára húzza az amúgy is lefojtott Klubrádió miatti nyugati kritikákat, tartja anyagi és morális nyomás alatt a kormánykritikus sajtó maradékát. Hiábavalóan: nem a média dolga ugyanis, hogy kormányt váltson, az a politika feladata. A médiáé „csak” annyi, hogy a hatalmat a valósággal és saját hazugságaival, habzsolásával szembesítse, hogy a nyilvánosságot tájékoztassa a valóságról, hogy felerősítse a nyilvánosság hangját. A médiavilág pedig van annyira szegmentált, hogy a rendszerkritika itt vagy ott felszínre törjön, bármennyire sikeres volt is a Fidesz a közvélemény semlegesítésében. A valóság végül is mindig, újra és újra feltűnik, gyorsvonatként közeledik, és nem lehet megállítani.
Mondhatja ezért a külügyminiszter, hogy az egész nyugati sajtó hazudik, amikor számon kéri a sajtószabadságot. A sajtószabadság mértékadó polgári idea, de a valóságban soha nem létezett, nem is létezhet, mert a nyilvánosság szabadságához kötődik, ahhoz, mennyire igényli a közönség a tudást saját közösségéről.
Ezért téved a külügyminiszter és a hatalom: nem az a gond, hogy egy kormány erős, konzervatív, kereszténydemokrata, patrióta politikát folytat. Hanem az, hogy hazudik a valóságról.