– Gazdabolt, egy eurós bolt, fagylaltgép, kávé – sorolta elképzeléseit Balogh Árpád, miként tudná bővíteni a Somogy megyei Ötvöskónyiban működő ABC-je profilját a falusi boltok fejlesztésére szánt állami támogatásból. – De ha beleférne, kicserélném az ajtókat, ablakokat, új polcokat vennék, s duplájára bővíteném az eladóteret.
A férfi két éve nyitotta meg családi kisboltját az alig ezer fős településen. Nem akart nagyot szakítani, csak tisztes megélhetést a famíliának, s a számítása egyelőre be is jött: noha a faluban a régi szövetkezeti bolt is működik még, a helyiek cirka hetven százaléka az új vegyesüzletben vásárol.
– Megélünk, sőt, egy keveset félre is tudunk rakni – magyarázta Balogh Árpád. – De a létbiztonsághoz jobb lenne több lábon állni, ezért terveztük is a profilbővítést, amihez nagy segítséget jelenthet az állami támogatás. Állítólag akár hetvenmilliót is adnak.
Ahogy Balogh Árpád, úgy a lapunk által megkérdezett más kisboltosok is úgy vélték: nagyon jól jön az állami támogatás, mert az üzleteken mindig van javítani való, a profilbővítésnek pedig nem csak a vállalkozó látja hasznát, hanem a község lakói is. Ha ugyanis több mindent intézhetnek el, vehetnek meg helyben, akkor kényelmesebbé, olcsóbbá válik az életük. Abban viszont már erősen megosztottak voltak a kérdezett üzlettulajdonosok, vajon sikerülhet-e a programmal elérnie a kormánynak, hogy új üzletek nyíljanak olyan falvakban, ahol soha nem is volt ABC, vagy rég bezárt. Kétségeik nem légből kapottak, nemrég írtunk arról, hogy a legszegényebb településeken szinte reménytelen kisboltot életben tartani.
Mert működik a szegénység ördögi köre: kevés a fizetőképes vevő, így nagy haszonkulcsra kényszerül a boltos, a drága kínálat viszont tovább csökkenti a vásárlók számát. Így az üzlet bezár, a helyieknek meg marad a mozgóbolt, a nagy és drága utazással elérhető szupermarket vagy az élelmiszer-uzsora.
– Attól, hogy az állam átvállalja egy üzlet nyitásának költségeit, nem biztos, hogy a boltot nyereségesen lehet működtetni – mondta egy Kaposvár alvótelepülésének számító falu boltjának tulajdonosa. – Egy bizonyos lélekszám, vagy mondjuk úgy, vevőlétszám alatt egyszerűen képtelenség fenntartani egy falusi boltot. Azokban az ötszáz fősnél kisebb településeken, ahol jelenleg nincs normális kisbolt, ettől rendelettől nem is lesz.
A boltos szerint nem véletlenül zárt be az elmúlt tíz évben körülbelül 25 ezer üzlet. A tulajdonosaik végeláthatatlan negatív spirálba kerültek: a minimálbér folyamatos növekedése miatt vagy meg kellett válniuk néhány alkalmazottól, vagy csökkentett munkaidőben alkalmazták őket. Utóbbi a nyitvatartási idő kárára ment, ami miatt viszont vevőket veszítettek. Az árukészlet folyamatos feltöltése is egyre nehézkesebb, ugyanis egyes termékekből sokszor csak olyan kis mennyiséget rendeltek, hogy a nagykereskedőknek már nem érte meg kiszállítani a kistelepülésekre. Így viszont a kisboltnak vagy zsugorodott az árukészlete, vagy csak drágábban, sok esetben a nagyvárosi diszkontból tudott árut beszerezni.
– A falusi bolt mindig drágább, mint egy nagyvárosi multi – jegyezte meg. – Éppen ezért vált szokássá falun, hogy a helyiek heti, kétheti, esetleg havi rendszerességgel beutaznak a környező városba nagybevásárlásra, s maximum a napi szükségleteiket, pékárut, tejet, felvágottat veszik meg a falusi boltban. Már, ha nem a mozgó boltokban, amelyek üzemeltetői, kihasználva az üzleti rést, nem csak ott jelentek meg, ahol végleg bezárt a bolt, de azokon a településeken is, ahol még megpróbál életben maradni a kereskedő. Márpedig az időseknek az is gond, hogy néhány száz métert elmenjenek a kisboltig, míg a mozgó ábécé a kertkapuban áll meg.
– Egy ezer fősnél kisebb faluban rizikós boltot nyitni – jelentette ki a másfélezres Kutas egyik kisboltjának tulajdonosa, aki 1992 óta viszi a családi vállalkozást. – Nincs elegendő fizetőképes kereslet, s ha azt akarja a boltos, hogy nála vásároljanak, hitelt is kell adnia. Ami viszont állandó csődveszélyt jelent, hiszen, ha csak néhány adós megcsúszik a fizetéssel, már nem lesz pénze árut rendelni. Ráadásul a hitelezés azt jelenti, hogy amíg be nem zár, mindig lesz kintlévősége.
A kutasi bolt tulajdonosa hallott az állami támogatásról, de ahogy mondta, az apróbetűs részt is elolvasta, s ez alapján úgy vélte, a rengeteg feltétel, például az öt év kötelező nyitvatartás miatt a vártnál sokkal kevesebben tudnak majd élni a lehetőséggel.
– Falun csak az olyan bolt volt életképes eddig is, ahol mindent lehetett kapni – állította, s körbe mutatott az üzletében. – Nézzék meg, nálunk nemcsak a szokásos élelmiszer, és vegyi áru kapható, hanem tényleg minden, ami kellhet egy háztartásban. Van szög, csavar, szerszám, műanyag áru, bicikligumi, illatszer, alkatrészek, emellett van telefonfeltöltő terminálunk is. Csak így tudjuk elérni, hogy ne rohangáljanak az emberek a városba, ha szükségük van valamire. Sőt, a környező kisebb falvakból is ide jönnek, ha kell valami.
Az egyik somogyi kistelepülés kisboltjában viszont csak a szükséges minimumot pakolták ki a polcokra, a hűtőpultban is a legalapvetőbb fajtákat látni, a tőkehúsos pedig éppenséggel üres. Oda hetente érkezik a csirke, ha valaki marhát vagy disznót akar, külön kell rendelni. Kenyérből nagyjából napi húsz kilót adnak el – a rendszerváltás környékén még tízszer ennyi fogyott –, tejből dupla ennyit, igaz, hetente. Előbbi húsz, utóbbi úgy negyven százalékkal drágább, mint a városban, ahogyan a sajt is, a gyümölcsjoghurt pedig másfélszer annyiba kerül, ahogyan a liszt, a rizs és a cukor is – teljesen érthető, miért ül a többség kocsiba, s megy bevásárolni Kaposvárra. Úgy pedig még inkább, hogy a bolt csak reggel és délután nyit ki, napközben bezár.
– Nincs forgalom – állította az üzletvezető. – És akkor sem érné meg egész nap nyitva tartani, ha bővíteni tudnánk az árukészletet. A falu negyede nyugdíjas, munkába szinte mindenki Kaposvárra jár, azaz igazából igény sincs rá, hogy nyitva legyünk. Ráadásul a falugondnok is bejár a városba gyógyszertárba, viszi orvoshoz a betegeket, vagyis, ha valakinek kell valami, meghozza, sőt, ha van hely, be is lehet ülni a kisbuszba, ingyen bemenni vele, s a diszkontokban sokkal olcsóbban bevásárolni. Vagyis hiába költenénk erre a boltra bármennyit, nem hozna többet. Visszük, amíg lehet, aztán lehet, hogy azt mondja a tulajdonos, nem éri meg, s bezárja. Majd jönnek ide is a mozgó boltok.
Nagy pénz, szigorú feltételekkel
A kormány – mint arról már írtunk – a hónap elején jelentette be: a Magyar Falu Program keretében 45 milliárd forintos támogatási keretet hoz létre a kétezer fősnél kisebb települések kisboltjainak támogatására. A 2400 érintett településen 1,5 millióan élnek. A Magyar Közlönyben megjelent, március 1-től hatályos rendelet alapján egyéni vállalkozók, cégek, szövetkezetek pályázhatnak április 1-ig üzletük felújítására, bővítésére, akadálymentesítésére, új bolt nyitásakor ingatlanvásárlásra, eszközbeszerzésre, képzésre, az alkalmazottak közterheire. Felújításra és bővítésre a költség maximum 80 százaléka igényelhető 50 millió forintig, de az energiahatékonyság javítását, hátrányos helyzetűek vagy megváltozott munkaképességűek alkalmazását is támogatja a program. Melynek célja, hogy lehetőség szerint minél több kistelepülésen maradjon meg a kisbolt, sőt, olyan helyeken is nyíljanak újra, ahol a korábbi években bezártak.
A támogatás azonban komoly feltételekhez kötött. A pályázónak igazolnia kell, hogy nincs semmiféle köztartozása, az esetleges uniós támogatási elszámolása megfelelő, s biztosítékként jelzálog-bejegyzést vagy bankgaranciát kell bemutatni. Nyilatkozni kell róla, hajlandó-e közösségi teret kialakítani a boltban, postai szolgáltatást nyújtani, valamint vény nélküli gyógyszert árusítani – utóbbi két esetben szerződnie kell a Magyar Postával, illetve a gyógyszer-ellátóval, s az erről szóló igazolásokat be kell mutatni. A foglalkoztatottakra csak akkor igényelhető támogatás, ha az üzlet hetente legalább tíz órát nyitva tart. A támogatásban részesülő kereskedelmi egységeket öt éven át működtetni kell, valamint meghatározott árucikkeket is kötelező forgalmazniuk.
