Az, hogy a pravoszláv vezető megválasztása nem csak egyházi kérdés volt, hanem legalább annyira politikai, jelezte, a belgrádi adminisztráció nem is rejtette véka alá, kit látna szívesen pátriárkának. A tavaly novemberben meghalt Irinej pátriárka irányítása alatt összefonódott az állam az egyházzal. Vucic a legfontosabb döntések előtt konzultációkat folytatott az ortodox vezetéssel. A kormány a szerb pravoszláv egyház hűségét komoly állami támogatással, templomok felújításával honorálta. Az is sajátos volt, hogy Irinej halálát maga a szerb elnök jelentette be.
Irinej több beszédében is a szerbség szent földjének nevezte Koszovót, kétkedve szemlélte az Európai Unió égisze alatt zajló közeledési folyamatot Belgrád és Pristina között. „Nem szabad kiadnunk a kezünkből azt, ami évszázadok óta a miénk” – emelte ki. Ez a radikális kiállása a 2008-ban önállóvá vált köztársaságért azonban egyre kellemetlenebb volt Vucicnak, mivel meg volt kötve a keze: amíg a szerb egyház nem járul hozzá Szerbia és Koszovó közeledéséhez, addig ő sem léphet.
A múlt csütörtöki választás előtt a kormányhoz hű médiumokban éles támadásokat intéztek Grigorij, a düsseldorfi egyházmegyei vezető, valamint a montenegrói Joaniki püspök ellen. Ők voltak ugyanis a jelenlegi belgrádi vezetés legnagyobb ellenfelei. A kampány meg is tette a hatását, végül egyiküknek sem volt esélye a győzelemre.
Porfirije Peric egyházpolitikai szempontból mérsékelt: nem túl liberális és nem is túl nacionalista. Koszovóval kapcsolatban nem fogalmazott meg egyértelmű álláspontot, megválasztása után is annyit mondott, imádkozik a koszovói szerb áldozatokért. Mindig kiállt a kormány mellett. Egy, a Tanjug állami hírügynökség által leközölt tavalyi cikkében élesen bírálta Sonja Biserko emberi jogi aktivista, a helyi Helsinki Bizottság elnöke egyik írását. A főpap szerint az „a Szerb Köztársaság, elnöke, kormánya, valamint a szerb nemzet elleni összehangolt támadás része”. Mindez azért érdekes megállapítás, mert a politikában, a médiában, a gazdaságban is elképesztő mértékű a Szerb Haladó Párt (SNS) dominanciája. Porfirije éles bírálatokkal illette azokat a professzorokat is, akik szót emeltek a belgrádi teológiai karnál zajló szexuális visszaélésekkel, illetve a korrupcióval szemben.
A püspöki gyűlésen 39 főpap szavazhatott, pátriárka az lehet, aki legalább öt éve áll valamelyik egyházmegye élén. Porfirije legnagyobb ellenfele Irinej Bulovic, bácskai püspök volt. Utóbbit konzervatívabbnak, és nacionalistábbnak tartják Porfirijlénél, azt hirdeti, hogy Szerbiának Oroszországhoz és nem az Európai Unióhoz kell közelednie. Egy ízben arra utalt, Brüsszel a koronavírussal félelmet akar kelteni, bár hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy azt gondolná: a Covid-19 veszélytelen. Úgy vélte, Moszkva mentené ki ebből a helyzetből Szerbiát. „Vlagyimir Putyin egymaga is európaibb az összes brüsszeli bürokratánál együttvéve, visszahozta Istent az új, keresztény és ortodox Oroszország alkotmányába” – fogalmazott a bácskai püspök. Megválasztása azért is lett volna kellemetlen a szerb elnök számára, mert Vucic egyszerre próbál lavírozni az Európai Unió, Kína és Oroszország között.
Porfririje az egyik legfiatalabb főpap a szerb pravoszláv egyházban: 1961-ben született. Még az akkori Jugoszláviában végezte el a teológiát, posztgraduális tanulmányait pedig Athénban végezte. 2005-ben az akkori parlament a szerb távközlési hatóság tanácsába választotta az egyház küldöttjeként. 2014 májusában tették meg Zágráb és Ljubljana metropolitájának.
Vucic számára azért is jó hír a mérsékelt Porfirije megválasztása, mert – amint a zágrábi Jutarnji List elemzésében rámutatott – a néhai Irinej pátriárkával szemben valószínűleg nem állna Ferenc pápa esetleges belgrádi látogatásának újtába. Porfirije révén a szerb-horvát viszony is javulhat, a zágrábi sajtó a párbeszéd embereként méltatta.
