A német és az osztrák kancellár egyre többször kényszerül magyarázkodni a járványellenes politikája ügyében, de mekkora különbség van kettejük megnyilvánulásai között! Merkel beismerte, hogy hibákat követett el. Kurz viszont arra hivatkozott, hogy amikor ennyi döntést kell meghozni, óhatatlanul becsúsznak tévedések.
Ám ő decemberben még tagadta a valóságot, mert miközben az ország lassan ismét zárlat alá került – a halottak számát a lakosság összlétszámához viszonyítva rosszabb volt a helyzet, mint a válsággócnak számító briteknél és amerikaiaknál – a kormányfő az adatokkal bűvészkedett.
A német vezető sosem titkolja, hogy megszakad a szíve az újabb és újabb áldozatok hallatán, mert ő nem csupán a statisztikát nézi, hanem azt is: itt emberek halnak meg. Annyi érzelmet árul el, hogy arra nem volt példa hatalmának 15 éve alatt. Olyasmit viszont sosem mond, mint osztrák kollégája, hogy az ország mintadiákként viselkedik a vírus elleni küzdelemben. Ehhez képest Kurz sokszor úgy állítja be, mintha itt verseny folyna más államokkal. Ugyanakkor már többször visszaütött, hogy felsőfokban fogalmaz. Ebből azután kénytelen volt visszavenni, amikor augusztusban kezdtek rosszabbra fordulni a dolgok.
Merkel mellett szól emellett, hogy végzettségére nézve fizikus, tehát ért a természettudományokhoz. Ezért képes minden más poliltikusnál jobban megvilágítani a részleteket. Egyszerűen hitele van annak, amit mond. Kurz viszont, ha szorul a hurok, nem egyszer úgy igyekszik kivágni magát a csávából, hogy azzal még a koalíciós partner zöldeket is megdöbbenti. Viszont Bécs szociáldemokrata vezetését újabban leginkább cask azért vonja be a munkába, hogy megossza vele a felelősséget az egyre rosszabb állapotok miatt.
A litván ellenzék vezére szerint a jelek szerint egyelőre elvesztették a küzdelmet Lukasenko rezsimjével szemben. Tyihanovszkaja, aki változatlanul litvániai száműzetésben van, míg férje a diktátor egyik korábbi kihívójaként továbbra is börtönben ül, azt mondta, hogy a mozgalom nem tudja felvenni a küzdelmet a karhatalom által bevetett erőszakkal szemben, mert a fegyverek a másik oldalon vannak.
Ezért a vártnál tovább tart a demokráciához vezető út, de most a küzdelem folytatására készülnek és állandó nyomás alatt kívánják tartani a kormányt. Remélhetőleg az emberek pedig tavasszal ismét készek az utcára vonulni.
Mint emlékezetes az augusztusi választások után hónapokon át tízezrek tiltakoztak az eredmény elcsalása miatt. Közülük ezreket vette őrizetbe és sokakat megkínoztak
A prágai törvényhozás egyelőre elhalasztotta a döntést, hogy kiírják-e a versenytárgyalást a Dukovány-ban létesítendő új reaktorról, mert a cseh és az amerikai titkosszolgálat is arra figyelmeztet, hogy jelentős politikai kockázattal járna, ha netán Oroszország vagy Kína lenne a befutó. A beruházás értéke 6,2 milliárd euró, ám a gond az, hogy a kívánalmaknak igazából csak az orosz ajánlat felel meg.
Ám ez az egyik ellenzéki képviselő szerint súlyos veszélyeket rejt magában. Fokozná az energiafüggőséget, így Moszkva megzsarolhatná az országot, sőt még rosszabbra is vetemedhetne. A Kalóz Párt törvényhozója, aki egyben a Biztonsági és Külügyi Bizottság alelnöke kijelentette: alaposan meg kell fontolni, hogy kit választanak, mert a döntés 80 évre szól. Márpedig – tette hozzá – Oroszország ellenségnek tekinti a NATO-tagokat, a Roszatom pedig az orosz titkosszolgálathoz tartozik, ezért a Kreml nem kaphatja meg a megbízást.
Babis kormányfő szintén nagy dilemmában van, és széles támogatást igyekszik kapni a tervhez, hiszen a születendő határozattal jó pár következő kabinet számára szabják meg az utat. Ugyanakkor az ipari miniszter azzal érvel, hogy Moszkva és Peking nem egy tészta. Egy névtelenséget kérő cseh diplomata pedig arról beszélt, hogy ha Kínát kizárják az indulók közül, akkor az engedmény az ellenzéknek, egyben pedig gesztus Bidennek. Ha ugyanis a kínaiakra esne a választás, az vörös posztó lenne Washington szemében.
Zeman elnök és a koalíciót kívülről támogató Kommunista Párt viszont Putyin pártját fogja. Ezért most az egész program ellenzői a járványra hivatkozva időt akarnak nyerni. Ily módon lehet, hogy csak jövő tavasz után dől a kérdés, akkor már Zeman államfő nem lesz hivatalban.
A kommentár úgy látja, hogy a megváltozott piaci feltételek miatt immár semmi értelme az Északi Áramlat 2-nek, ám az mégis megépül, mert már csupán nem egészen 200 kilométer hiányzik a 10 milliárd eurós beruházás befejezéséhez, de ennél sokkal fontosabbak a német geopolitikai megfontolások. A szerző, Josef Joffe, a Harvard és a Johns Hopkins Egyetem tanára, egyben a Die Zeit szerkesztőségi bizottsági tagja szerint hiába ágál a terv ellen az Egyesült Államok, több kelet-európai ország és immár Párizs is. Merkel számára többet számít, ami Bismarck óta vezérfonal a német külpolitikában: tartsd fenn a békét Moszkvával.
Ezért nem érdekes, hogy az utóbbi jó 10 évben csaknem négyötöddel esett vissza a földgáz ára, továbbá bőven van más energiaforrás, meg hogy idáig 13 csőrendszeren érkezik Európába az orosz szénhidrogén. És hiába növeli az összeköttetés az energiafüggőséget, miközben elkerüli Lengyelországot és Ukrajnát. Márpedig Putyin ily módon mindkét országot meggyengítheti, hiszen elesnek a jelentős tranzitdíjaktól. Emellett megszűnik Kijev kulcsszerepe, mialatt kétségbeesetten próbálja kivédeni a gazdaságára nehezedő orosz nyomást.
De a kancellár csakis az Oroszországhoz fűződő különleges viszonyt tartja szem előtt, pedig Navalnij miatt már saját pártja is szembefordult az orosz elnökkel. A demokráciákban az erkölcsi felháborodás felülírja a reálpolitikát. Ezért Németország elszigetelődött az Északi Áramlat 2 miatt, ám továbbra sem szeretne ütközni a Kremllel. Úgy hogy már hozzá is látott az új amerikai vezetés megdolgozásához. Létre is fog jönni az alku, de ettől még az energiapiac halálra ítélheti a vezetéket, mivel arra semmi gazdasági szükség nincs. Márpedig ez esetben ott fog megrohadni a Balti-tenger alatt, a mohóság és az ostobaság emlékműveként.
