„indulj el egy úton”
a kunszentmiklósi munkaügyön legyek
sétálnak diplomámon
fáradt fekete szárnyasok
valamit álmodtam az éjjel
galambok a templomtornyon és
egy kivert ablakban párban
a jóság elhagyott épületében
vérfoltos aranysárga fák
mint az emberi sírás olyan
az ősz és fájnak a hajlatok
akár a becsípődött hajnal
csontra írt jegyzetek és
betonkenyér aszfaltgiliszták
a csotrogány hold alatt
amit épp a roncstelepre visznek
áldozom százezredik elsőáldozás
légy fegyelmezett a buszra negyven
percet várok a pad támlája nyom és
harminchat szelfit csinálok de
egyik sem sikerül
kifényesedne a lélek derengése.
