A magyarországi nem-kormányzati szervezetek (NGO) működését korlátozó törvények annak ellenére komoly veszélyt jelentenek a civil szféra számos szereplőjére, hogy a hatóságok nem alkalmazták ezeket teljeskörűen, és be nem tartásuk miatt csak néhány NGO-nak kellett szembenéznie jogi következményekkel. A politikai nyomásgyakorlás és az ellenséges retorika csaknem olyan hatást gyakorolnak a főként jogvédő, érdekképviseleti munkát végző egyesületek, alapítványok tevékenységére, mint ha jogilag üldöznék őket. A jogi eszközök bevetése Damoklész kardjaként lóg a fejük fölött – állapítja meg egy nemzetközi jogvédő szervezet lapunk birtokába került tanulmánya, amely írásos dokumentumokra és 15 érintett szervezet képviselőjével tavaly év végén készített személyes interjúkra támaszkodva vázolja fel a kormánnyal szemben kritikus civilek helyzetét.
Az elmúlt években a fideszes többségű parlament több jogszabályt is elfogadott, amely megbélyegzi, korlátozza a tevékenységüket. A 2017-ben jóváhagyott úgynevezett LexNGO kötelezi a nem-kormányzati szervezeteket, hogy vegyék magukat nyilvántartásba, ha bizonyos összeghatár fölött külföldi támogatásokat kapnak.
Az EU Bíróságának tavaly januárban megszületett elmarasztaló ítélete ellenére az Országgyűlés a mai napig nem módosította a törvényt. Az Európai Bizottság emiatt vizsgálatot indított és kötelezettségszegési eljárással fenyeget. A jogsértő jogszabály olyannyira él, hogy a Tempus Közalapítvány tavaly a civiltörvény előírásainak be nem tartására hivatkozva vonta vissza egy pécsi alapítvány nyertes uniós pályázatát. 2018-ban született meg az a törvény, amely büntethetővé teszi a magyar jog szerint menekültstátuszra nem jogosultakat támogató személyeket és szervezeteket.
A jelentés szerint a „külföldről támogatott” jelző bevezetésével a kormányzat jókra és rosszakra osztja fel a civil szervezeteket: az előbbibe tartoznak a jótékonysági és szabadidős tevékenységeket végző társaságok, míg az utóbbiba az érdekképviselettel, jogvédelemmel foglalkozók, illetve a politikailag kényes ügyeket felkarolók.
Bár a hatóságok nem kényszerítették ki a LexNGO végrehajtását, közvetve igenis hátráltatták, bizonyos esetekben kifejezetten megnehezítették a civilek munkáját. A megkérdezettek hangsúlyozták, hogy a harc, illetve az állandó harckészültség rengeteg időt és energiát emésztett fel, elvonva a figyelmüket a tartalmi munkától. Előfordult, hogy a szervezetek vezetői és alkalmazottai halálos fenyegetéseket kaptak e-mailen vagy telefonon. A kormány által irányított lejárató kampányok és támadások miatt számos állami intézmény visszatáncolt az együttműködéstől, miután a dolgozóik megijedtek a személyes vagy intézményes megtorlástól. Több esetben üzleti vállalkozások is megtagadták a szolgáltatásnyújtást bizonyos nem-kormányzati egyesületek számára.
A LexNGO annyiban elérte a célját – olvasható a dokumentumban –, hogy dermesztő hatást gyakorolt a civil szférára. Az adományozók és a kedvezményezettek egyaránt óvatosabbak lettek. Néhány intézményi donor vonakodva vagy névtelenséghez ragaszkodva nyújt csak támogatást, és igyekszik távolságot tartani az NGO-któl. A magyar üzleti szféra egyébként is idegenkedett a civil szervezetek nyilvános és hangos támogatásától, ezt most – bár a színfalak mögött továbbra is kész segíteni – még csendesebben teszi. A megszólaltatottak egyetértettek abban, hogy nem tesz jót a pénzgyűjtésnek, ha mind több adományozó burkolózik névtelenségbe. Akadtak aztán olyan szervezetek is, amelyek haboztak pályázni külföldi forrásokra, tartva a megbélyegzéstől.
A LexNGO nem tántorította el a nemzetközi adományozókat a támogatástól, de eleinte volt egy kis zavar a rendszerben – állapítja meg a tanulmány, amely rámutat: a teljes magyar civil szféra bevételeinek 45 százaléka származik a magyar állam által kezelt hazai, illetve európai uniós támogatásból. A kormánnyal szemben kritikus és független NGO-k nem jutnak közpénzekhez, de pályázhatnak az Európai Bizottság által közvetlenül felügyelt uniós alapokra. Legfőbb bevételi forrásuk intézményes donoroktól, magánadományokból és közösségi finanszírozásból származik.
Az „átláthatósági” törvény és a menedékkérők támogatását kriminalizáló jogszabály, megtámogatva a migránsellenes propagandával különösen nehéz helyzetbe hozta a migrációval foglalkozó nem-kormányzati szervezeteket. Volt, amelyik elveszítette pénzügyi támogatásainak felét, egyharmadát, egy másik kénytelen volt megváltoztatni a nevét, hogy elkerülje a folyamatos verbális zaklatást. Országos és helyi hatóságok, állami intézmények mondták fel velük az együttműködést.
A civil szférát övező politikai és jogi támadássorozatnak lett némi váratlanul pozitív hozadéka is. A célba vett NGO-k erőteljesebben támogatják egymást és elmélyítették az együtműködésüket. Emellett a szektor komoly figyelmet kapott, így nőtt a hazai egyéni befizetésekből, például az adó 1 százalékának felajánlásából származó támogatásuk összege, és nem csökkentek a nagy nemzetközi donoroktól érkező források sem.
