Magyarország és Lengyelország még jobban korlátozza a független újságírást, ezért vizsgázik az EU elszántsága, miután Brüsszelt sürgetik, hogy végre cselekedjen a sajtószabadság védelmében. A vezető európai lap néhány napon belül már harmadszor tér vissza a Klubrádió sorsára, kiemelve, hogy az arcátlan támadást egészen piti indokkal igyekeztek lefedni, miközben erősödik a hatalom szorítása. A budapesti liberálisok által kedvelt adó kénytelen volt beszüntetni analóg műsorát, mivel a rövidebbet húzta a médiahatósággal szemben.
A lengyel ultrakonzervatív PiS pedig különadóval kívánja sújtani a független szerkesztőségeket, amelyek erősebbek, mint Magyarországon. De az intézkedés nem vonatkozna az Orlen állami olajcégre, amely nemrég vásárolt meg a 24 regionális lapból 20-at továbbá 120 helyi hetilapot a német tulajdonostól. Egy konzervatív EP-képviselő, a két éve meggyilkolt gdanski polgármester özvegye azt mondja, hogy egyszerűen államosítják, ugyanakkor oly mértékben központosítja a médiát, hogy az már a választások szabadságát és tisztaságát fenyegeti.
A tömegtájékoztatás sokszínűsége jó ideje veszélyben van Közép-Európa bizonyos részein. Orbán volt az úttörő, amikor szócsővé alakította át a köztévét és –rádiót. Az önálló orgánumokat megfosztotta a reklámoktól, ugyanakkor fokozta az ellenőrzést, vagy közvetlenül, vagy a kegyencek felvásárlásai révén. És a támadás csak erősödött a járvány során.
A Sajtószabadság Európai Központja nevű civil szervezet képviselője azt mondja, időnként lassú a visszarendeződés, időnként viszont szédítő sebességre kapcsol. Most éppen ez utóbbinak vagyunk tanúi. Ugyanakkor az unió nem tanúsít kellő politikai akaratot és nem vetett be megfelelő eszközöket sem a jogállam védelmében, a tekintélyuralom ellen. Persze a sajtószabadság fogalmát nehezebb meghatározni, mint a bírák függetlenségét. Brüsszel azonban vonakodik beavatkozni ezen a politikailag kényes területen. Nem csoda, hogy Orbán iskolát teremtett az illiberális kormányok számára.
A média függetlenségét nyomon követő NGO szakértője úgy véli, az EU-nak a verseny-, illetve belső piaci előírásokat kellene igénybe vennie, ha azt látja, hogy bizonyos országok diszkriminálnak a reklámkiadások vagy a szabályozás útján. De jobban kellene támogatnia a tényfeltáró újságírást is. Az ugyan igaz, hogy nincs olyan módszer, aminek révén egy csapásra jobbra fordulnának a dolgok, de ez nem ok a tétlenségre. És itt az idő félreverni a harangokat a sajtószabadság miatt.
Paul Lendvai a médiaszabadság felszámolójának tartja a magyar kormányt. Azt írja, hogy Magyarországon már nincs nagy példányszámú szabad napilap és az RTL-t leszámítva nem működik igazán független rádió és tévé sem. A régió három állama, ideértve Lengyelországot és Szlovéniát, javában tart egy olyan rezsim felé, amelyben nem létezik önálló tömegtájékoztatás.
A Fidesz már 11. éve építi a vezérelvű demokráciát, így nehezen lehet elképzelni, hogy a köztelevízió beszámoljon a hatalom legfelső berkeit érintő botrányokról, nem úgy, mint az ORF a minap az osztrák gazdasági miniszter ellen felmerült gyanúról. Ide csak annyit, hogy Magyarországon a legfőbb ügyész, a Kúria elnöke, az államfő és az Országgyűlés első embere is Orbán hűséges híve.
Hogy mennyire nincs már szabad sajtó, azt jól mutatta, hogy a múlt pénteken a kormányfő a közrádióban nem győzte magát fényezni a járvány elleni harc kapcsán. Amit azzal tetézett, hogy jön az orosz és a kínai vakcina, noha azokat még nem engedélyezte az európai hatóság. A műsorban a riporternek öltözött mikrofonállvány csak azt nem kérdezte meg, ami az egész világsajtó foglalkoztatja, hogy miért kellett egészen átlátszó ürüggyel leállítani a Klubrádiót?
Hogy nemzetközi keretekben elítélik a legfontosabb szabad hang elnémítását, arról a hivatalos közlöny szintjére süllyedt „közeli” orgánumokban egy szó sem esik. Mint ahogy a miniszterelnök közvetlen környezetét érintő vaskos anyagi visszaélésekről sem.
Orbán fütyül a sorozatosan érkező brüsszeli figyelmeztetésekre. Ő diktálja a tempót és a jobboldali-populista Kaczynski, illetve Jansa felnéz rá. Ők szintén azon vannak, hogy átlépjenek a tehetetlen EU-n és kikapcsolják a független médiát.
A szakma, az ellenzék és a saját szövetsége tiltakozása folytán a lengyel nacionalisták átdolgozzák a médiaadó tervezetét. A érintett cégek egy napok kaptak, hogy eljuttassák kifogásaikat a kormánynak, de a hatalom szóvivője azt ígérte, hogy ezeket a véleményeket beépítik a javaslatba. Ugyanakkor a fő ellenzéki pártok nyilatkozban fejtették ki, hogy szólásszabadság nélkül nincs demokrácia.
Bírálók szerint a hirdetési adó megint csak azt bizonyítja, hogy Magyarország szövetségese még inkább próbálja kiterjeszteni csápjait a sajtóra. Ezzel szenben a PiS azt állítja, hogy a pénz az egészségügyre és a kultúrára kell, miután mindkettőt keményen sújtja a vírusválság. Lengyelországban a média nagy része a reklámbevételekből, illetve az előfizetésekből tartja fenn magát.
Lengyelország fokozza a kampányt a szabad szó ellen, a továbbiak szempontjából döntő lesz az USA reakciója – írja a vezércikk. Merthogy a jobboldali-nacionalista varsói kormány lassan, de biztosan a tekintélyelvűség felé tereli az országot. Megfosztja függetlenségétől az igazságszolgáltatást, ellenőrzés alá vonja az önálló sajtót, és elhallgattatja azokat, akik kifogásolják szélsőjobbos társadalompolitikáját. Ezen kívül igyekszik elnyomni minden olyan véleményt, ami szerint a lengyeleket felelősség terheli a holokausztért, noha van rá éppen elég bizonyíték.
A sokszínűség elleni hadjárat felerősödött a tavaly nyári elnökválasztás után. Az állami olajtársaság megszerzett majdnem 150 helyi lapot, amivel az autoriter magyar példát követi, miután az Orbán-kabinet is felvásárlással némítja el a kritikus sajtót. A média megzabolázását célozza az új adó is, bár a tiltakozás hatására most éppen átdolgozzák az indítványt, ám nem adják fel.
Trump áldását adta a lengyel nacionalizmusra, de remélhetőleg alapvető fordulatot jelent Washington hozzáállásában, hogy az új szóvivő a napokban aggodalmát fejezte ki a lengyel civil szféra szűkülő mozgástere, továbbá a reklámadó miatt. Hiszen Lengyelország egyre inkább távolodik a demokráciától.
FAZ
A PiS elnöke már vagy két évtizede harcol országa sajtójával, de most különösen nekivadult – állapítja meg „Kaczynski és pitbulljai” című tudósításában a német konzervatív újság. Merthogy a politikus úgy véli: Európa kulturkampfba sodródik. Nyugaton hanyatlik a civilizáció, felmorzsolódnak az értékek, de ez a lengyeleknél nem történhet meg. Ők mindenáron megvédik identitásukat, szabadságukat és szuverenitásukat. Ezt a csatát nyilvánvalóan meg kell vívni a sajtóban is.
A miniszterelnök-helyettes szerint ott ugyanis jelenleg gyarmati viszonyok uralkodnak. Értsd: túl sok a külföldi tulajdonos. Így az érintett orgánumok külföldi érdekek ügynökei és ezért bírálják a Jog és Igazságosságot. A megoldás: a visszalengyelesítés. Csak éppen jogilag nehéz keresztülvinni és az állítás nem is felel meg a valóságnak. Egyrészt a legfőbb kritikus, a Gazeta Wyborcza nemzeti kézben van, másrészt az USA már jelezte: el a kezekkel az amerikai érdekeltségektől. Ez alighanem Biden alatt is így marad.
Viszont a bajor Passau kiadói csoportot sikerült jobb belátásra bírni, így lett a médiapiac szereplője az Orlen. Azonban az immár alá tartozó újságírók félnek, hogy hamarosan nyomás nehezedik rájuk. Akad főszerkesztő, aki ezt nyíltan ki is mondja, a KESMA példáját emlegetve.
Kaczynski arra hivatkozik, hogy az ellenzéki sajtó túlsúlya nyomasztó és ezt a köztévé irányváltásával is ellensúlyozni kell. Ezért kinevezte annak élére Jacek Kurskit, aki már parlamenti képviselőként kiérdemelte a politikus pitbullja elnevezést. Ám azóta annyira egyoldalúak a hírműsorok, hogy már a PiS-ben is sokan félnek: nem fog ez visszaütni? A elfogultságot az EBESZ is megállapította a tavalyi elnökválasztás során.
Érdemes megnézni, hogy mit kap azóta a vetélytárs, a varsói polgármester az állami médiában, az ellenzékkel egyetemben. A szakmában jó páran aggodalommal figyelik Magyarországot, miután azt a lengyel vezetés példaképének tekinti. Nem véletlen, hogy a múlt heti tiltakozások során felmerült: Orbán is ugyanígy csinálta ki a sajtót.
Szlovéniában, az EU legkisebb országában nagy harc folyik a média, a hatalom által nem szeretett újságírók ellen. A fellépés félelmet kelt, miközben a kormány arra készül, hogy a következő félévben ellássa az uniós soros elnöki teendőit. Ráadásul a támadások nem merülnek ki a retorikában. Az érintettek közül sokan azzal vádolják a politikust, hogy gyűlöletet kelt a közmédia munkatársaival szemben, aminek eredményeként azokat fenyegetések érik. Úgy hogy már nem ritka az öncenzúra, illetve akadt, aki a rendőrséghez fordult védelemért.
A hatalom egyes témákat fű alatt tabunak minősített, így nem tanácsos firtatni, hogy Magyarország milyen beruházásokat hajtott végre, hogy mit művelnek a szélsőjobbos mozgalmak szlovén földön, de kockázatos rákérdezni arra is, hogy Jansa miért gratulált idő előtt Trumpnak. A Szlovén Hírügynökség főszerkesztője teljesen egyértelműnek tartja, hogy veszélyben van az intézmény függetlensége.
Mindezt persze tökéletes ellentétben van az európai elvekkel, éppen akkor, amikor az egész térségben erősödik az aggály a sajtó szabadsága és sokszínűsége miatt – főként Magyarországon, Lengyelországban és Romániában.
A kormányfő pályafutása sokban idézi Orbán karrierjét, csak a magyar vezető még inkább kézben tartja a médiát. Viszont Jansának nincs kétharmada, de ez nem gátolja abban, hogy nekirontson az újságíróknak. Sokszor használja e célra a Twittert, ezért már megkapta a „Twito marsall” gúnynevet.
Emberei ellenőriznek több szerkesztőséget, részben Fidesz közeli magyar befektetők révén. Ezek az orgánumok alaposan kiveszik részüket a közmédia elleni kirohanásokból. Ugyanakkor a külügyminiszter azt állítja, hogy náluk teljes a sajtószabadság. Logar szerint inkább a baloldali túlsúllyal van a baj, továbbá el kell választani egymástól az újságírást, illetve a politikai tevékenységet.
Ezzel szemben a Szlovén Újságíró Szövetség elnöke azt mondja, hogy a média függetlensége minden eddiginél nagyobb veszélyben van. És hogy nem sok országban fordultak ilyen gyorsan rosszra a dolgok ezen a területen.
A vezércikk azt ajánlja az új amerikai vezetésnek, hogy egyelőre felejtse el az általa felvetett nemzetközi csúcstalálkozót a demokráciáról, mert az több gonddal járna, mint amennyi problémát képes volna megoldani. Ám Biden legutóbb azt jelezte, hogy ragaszkodik a tervhez, ami persze érthető a részéről. Hiszen fokozódik a versengés Kínával és Oroszországgal, és egy ilyen esemény látványosan megerősítené Amerika vezető szerepét a világban.
Az üzenet igen fontos volna, hiszen egy sor országban jó ideje szorul vissza a jogállam, nem beszélve arról, hogy Trump kétségbe vonta a választás eredményét. Mégsem volna jó forszírozni a csúcsot, mert a bajok már ott kezdődnek, hogy kiket hívjanak meg rá. Pl. Lengyelországot és Indiát, amikor mindkettő számolja fel a demokratikus értékeket? Ha a kényes kérdéseket, mint a sajtószabadság és a kisebbségek védelme kihagynák a konferencia témaköréből, akkor az USA képmutatónak látszana, viszont károkat okozhat az érintett országokban.
Ám ha megrónák az eseményen a két ország vezetőit, akkor az megosztottságot eredményezne, holott az cél az egység erősítése. Ugyanakkor a török és a fülöp-szigeteki elnök személye még nagyobb bökkenőt jelent. Ha ott vannak, lejáratják a rendezvényt. Elképzelhető persze, hogy a részvevők nyilatkozatot írnak alá a demokratikus elvekről és akkor azt erkölcsi nyomásgyakorlásra lehet használni, mint 1975 után a Helsinki Záróokmányt.
Ám a pakliban az is benne van, hogy féldemokratikus rendszerek ugyan formálisan támogatnák a dokumentumot, de aztán nagy ívben tennének rá. Ezért jobb volna, ha az Egyesült Államok demokrácia-ügyben inkább betársulna már meglévő kezdeményezésekhez. Nem érdemes minden tétjét egy olyan találkozóra feltenni, amely könnyen rosszra fordulhat.
Nem kizárt, hogy Szlovákia is vesz orosz vakcinát, noha az még nem kapta meg az Európai Gyógyszerhatóság jóváhagyását, miután az oroszok még be sem adták a kérelmet. A kérdésben holnap határoz a kormány, de Matovics miniszterelnök szerint itt az idő megkezdeni a tárgyalásokat Moszkvával, ő a maga részéről támogatja a beszerzést. Mint mondta, a szert az unión belül idáig csak Magyarországon adták be, de nem látja okát, hogy miért ne lehetne követni a példát.
Az egészségügyi tárca vezetője szerint a készítményt akkor lehet felhasználni, ha biztonságosnak bizonyul. Ennek megállapítása a nemzeti felügyelet dolga, amelynek a vélemény kiállításához ellenőriznie kell a gyártási folyamatot. A jelentés emlékeztet arra, hogy a cseh kormányfő is hajlott az orosz szer átvételére, de a végén inkább úgy döntött, hogy megvárják az EMA engedélyét.
