Igazi sikerkönyvvé válhat Damir Pilic horvát író, újságíró Mirolslav Krleza és Joszip Broz Tito kapcsolatát bemutató könyve (Tito ocima Krleze), amely nemrégiben jelent meg Horvátországban. Az 1893-ban született horvát írófejedelem, Krleza unikumnak számít a világirodalomban, hiszen bár nem volt magyar származású, nem csak anyanyelvi szinten beszélte a magyart, íróink hatására fordult az irodalom felé. 1911 szeptemberében lépett be a pécsi Ludovikára, a jó hírű hadapródiskolába. Krleza különösen közel érezte magát Ady Endre művészetéhez, 1930 januárban a rangos Hrvatska revija című folyóirat közölte Ady Endre, a magyar lírikus című esszéjét, amit Németh László egy évtizeddel később így jellemzett: „A külföldi irodalomnak aligha van hasonló súlyú Ady-tanulmánya, Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki szabatosabban”.
Arról megoszlott az irodalomtörténészek véleménye, hogy valóban Ady művészetének lényegét ragadta-e meg. Az igazán fontos az, hogy Krleza rajongott a magyar irodalomért és magyar verseket ültetett át horvátra, például Petőfi munkáit. Különösen nagy hatással volt rá a magyar polgári radikalizmus, köztük Jászi Oszkár, akinek folyóiratát, a Huszadik Századot rendszeresen olvasta. Később gyakorta bukkant fel budapesti kávéházakban, elbeszélgetett magyar költőkkel. Honfitársai időnként a szemére is vetették: túl lelkesen beszél a magyar irodalomról.
Krleza az I. világháború idején kezdte írói tevékenységét, verseit pedig gyűjteményes kötetben 1933-ban publikálta. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918-as létrejötte után Lenin, az 1917-es októberi forradalom, illetve a kommunizmus lelkes híve volt. A húszas évek közepén azonban, amikor személyesen is megismerhette a sztálini Szovjetuniót, ez a lelkesedése fokozatosan kezdett alábbhagyni. Megtapasztalhatta a sztálini tisztogatásokat, a terrort. E rezsimmel számolt le 1938-ban megjelent, Az ész határán című pamfletjében. A második világháború idején, amikor megalakult a náci Németországhoz hű Független Horvát Állam (NDH) Krleza kiábrándult a világból, magányosnak érezte magát, úgy érezte, egyik világrend sem az igazságot közvetíti. Ez idő alatt letartoztatták, műveit betiltották.
Damir Pilic könyvében a II. világháborút követő időszakra fokuszál. Tito és Krleza kapcsolatáról számos legenda keringett Jugoszláviában. Nem is kérdés, hogy az író „közel volt a tűzhöz”, Tito barátjának tartotta, Krleza a jugoszláv elnök Brioni-szigetén lévő, az átlagember számára megközelíthetetlen erődnek számító rezidenciáján is szívesen látott vendég volt, naphosszat együtt sakkoztak. Különösen azt követően kerültek közel egymáshoz, hogy 1948-ban Sztálin és Tito szakítottak egymással. Krleza 1949-ben Tito belgrádi rezidenciájának közvetlen közelében lakott. Ekkor különlegesen védték a jugoszláv vezetőket, szovjet inváziótól tartottak.
Az is tény, hogy Krlezát a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének (JKSZ) illusztris személyiségeként ismerték, a párt rendezvényeinek kedvelt szónoka volt, 1958-tól 1961-ig pedig a Jugoszláv Írószövetség elnökeként ténykedett. Egy ideig tagja volt a Horvát Kommunista Szövetség (SKH) Központi Bizottságának is. Ugyanakkor az ő nevéhez fűződik az újvidéki egyetem magyar tanszékének létrehozása. Döntő szerepet játszott az egyik legtekintélyesebb horvát irodalmi folyóirat, a Forum 1962-es megalapításában. 1967-ben ráadásul aláírta azt a nyilatkozatot, amely egyenrangúságot követelt a horvát nyelvnek Jugoszláviában. Kezdetben rokonszenvezett a hatvanas évek végén indult, a horvátoknak nagyobb önrendelkezést követelő „horvát tavasz” eszméivel, de visszavonulót fújt, mihelyst látta, hogy Tito halálra ítélte a mozgalmat. (Ugyanakkor ő érte el Titónál Franjo Tudjman, a későbbi horvát elnök börtönbüntetésének csökkentését.)
Pilic könyvében megállapította, Krleza nagyon is tisztában volt a nacionalizmus veszélyeivel. Ám a jugoszláv társadalmat is egyre kritikusabban szemlélte. Mindeközben Tito egyre súlyosabb betegsége is megviselte. „Nagyon sajnálom, - írta, miután 1980 januárjában amputálták Tito lábát -, egész éjszaka rá gondolok” – mondta a könyv szerint. Azon kevesek közé tartozott, akit naponta értesítettek Tito állapotáról és elsők között tudta meg, 1980. május 4-én, hogy meghalt.
Nagyon tartott attól, mi történik Jugoszláviában Tito halála után. Krleza másfél évvel élte túl a jugoszláv elnököt, 1981 decemberében halt meg. Ezután új, a nyolcvanas évek második felétől egyre sötétebb korszak kezdődött Jugoszlávia életében.
