Az Osztrovec Atomerőmű beüzemelésének azonnali felfüggesztését és a kereskedelmi működés márciusra tervezett megkezdésének elhalasztását sürgető határozatot fogadott el csütörtökön az Európai Parlament. Az uniós képviselők elsöprő többsége (642 szavazattal, 29 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett) arra voksolt, hogy a novemberi bekapcsolása óta sorozatos meghibásodásokkal és vészleállásokkal küzdő erőművet addig nem szabad működtetni, amíg nem tesz eleget a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásainak, és nem hajtják végre benne kielégítő eredménnyel a biztonság szavatolását szolgáló, az EU területén működő erőművekben kötelező stressztesztet. Az EP-állásfoglalás megszületését leginkább Litvánia szorgalmazta (a litván főváros és a belorusz atomerőmű távolsága alig 50 kilométer), de gyakorlatilag az összes tagállam támogatta. Meglepő ugyanakkor, hogy a szavazást megelőző vitában nem szólalt meg magyar képviselő, miközben az eset minket is érint: ugyanilyen VVER1200-as reaktorokat tervez az orosz Roszatom felépíteni Pakson.
A belorusz létesítménnyel kapcsolatban nem a mostani az első negatív hír: az elmúlt hónapokban rendszeresen tudósított a sajtó a különböző – főként elektromos – meghibásodásokról és vészleállásokról. Ugyanakkor már az építés sem volt problémamentes. 2016 őszén a Bellona nemzetközi környezetvédő szervezet számolt be róla elsőként, hogy a beemelési művelet közben 2-4 méter magasról leejtették a létesítmény egyik legfontosabb és legnagyobb értékű berendezését, a reaktortartályt, amely az esés következtében megsérült. Az érintett reaktortartályt a belorusz kormánynak az esetet követő tiltakozása nyomán végül nem építették be az erőműbe, arról ugyanakkor – magyar ellenzéki képviselők ismételt rákérdezése ellenére – nem született egyértelmű cáfolat, hogy a Roszatom tervezi-e máshol, például Pakson felhasználni. (Az orosz kivitelező álláspontja eleve az volt, hogy a reaktortartálynak nem esett komoly baja.)
Maga a bekapcsolás is éveket késett az eredeti tervekhez képest, de ez ugyanúgy általános a VVER1200-as blokkok esetében, mint a beüzemelést követő meghibásodások sora. Az orosz Novovoronyezs II-t, a világ első atomerőművét - amely a szóban forgó reaktortípusát használja - szinte azonnal le kellett kapcsolni a beüzemelés után generátorhiba miatt, majd nem sokkal később, rövidzárlat következtében. A reaktort 2014-ben tervezték átadni, végül 2016-ban indult el a bekapcsolási folyamat, és 2017-ben kezdődött el a kereskedelmi üzem. A Leningrád melletti, szintén VVER1200-as Leningrád II építéséről egy ott dolgozó mérnök szivárogtatott ki aggasztó információkat (a minőségbiztosítás kikerülése, törött, hibás, illetve a szabványoktól eltérő alkatrészek beépítése, az anyagminőséget igazoló dokumentumokat meghamisítása), de itt is megvolt a több éves csúszás, illetve a szokásosnak tekinthető generátorhiba is. A beüzemelés tavaly októberben kezdődött el, a kereskedelmi üzem startját pedig most 2021 áprilisára tervezik – ha a technika ismét közbe nem szól.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy az orosz gyáriparosok szövetsége a Novovoronyezs II és a Leningrad II bekapcsolásának elhalasztásáért lobbizott/lobbizik, mivel az új reaktorok olyan drágán termelnek, hogy a hálózatra kapcsolásuk jelentősen megemelné az oroszországi áramárat. (Az orosz ipari létesítmények a mindenkori termelői árhoz igazodó piaci áron kapják az energiát.) Ez magyar szempontból azért tanulságos, mert ahhoz, hogy Paks2 legalább a kalkulációk szintjén megtérülő beruházás legyen, a megawattóránkénti piaci áramárnak 60 euró fölé kellene mennie – ennek a szintnek a bővítésről szóló szerződés aláírása óta a közelében sem járt.
Hogy az említett erőműtípussal papíron sincs minden rendben, azt a szintén Paks2 testvérprojektjeként emlegetett finnországi Roszatom-beruházás példája jelzi, ahol az eredetileg 2020-ra prognosztizált időpont helyett most 2028-as (tervezett) startnál tartanak, a nukleáris hatóság pedig sokadszorra dobja vissza az európai nukleáris biztonsági előírásokhoz nem illeszkedő orosz engedélyezési terveket. Hasonló gondok Magyarországon is mutatkoznak, de ezekről az Országos Atomenergia Hivatal sokkal szemérmesebben nyilatkozik, mint a hasonló rendeltetésű finnországi szervezet; eddig mindössze annyi burkolt kritikát engedett meg magának, hogy a Roszatom által tavaly benyújtott dokumentáció egyenetlen színvonalú.
