Jelentősen csökkent az ózonkárosító fluor-triklórmetán (CFC-11) mennyisége a légkörben. A Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban két kutatócsoport is arra a következtetésre jutott, hogy a CFC-11 emissziója 2019-ben a 2008 és 2012 közötti évek átlaga alá csökkent.
Ez az anyag a halogénezett szénhidrogének (CFC) közé tartozik, amelyeket korábban hűtőanyagként, hűtőközegként, spraykben és műanyag habokban használtak. Alkalmazásukat 2010-ben tiltották be világszerte. Különböző mérések alapján azonban 2013 és 2018 között több kutatócsoport megállapította, hogy az anyagot ennek ellenére tovább termelték Kínában.
A Stephen Montzka, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport szerint a CFC-11 globális kibocsátása 2019-ben 52 ezer tonna volt, ami közelít a 2008--2012 közötti időszak éves középértékéhez.
A londoni székhelyű EIA (Environmental Investigation Agency) környezetvédelmi szervezet ismeretei szerint 2018-ban kínai gyárakban elsősorban poliuretán habokból készült szigetelőanyagok előállításához használták a CFC-11-et.
Egy 2019-ben bemutatott tanulmány szerint a Pekinghez közeli Santung és Hopej tartományok térségében zajló kibocsátások voltak a felelősek a 2013 óta megnövekedett globális CFC-11 emisszió legkevesebb 40-60 százalékáért.
Matthew Rigby, a Bristoli Egyetem kutatója és kollégái arra jutottak, hogy a CFC-11 globális emissziója csökkenésének 60 százaléka ennek a kelet-kínai emissziónak a visszaesésével magyarázható.
Ronald Prinn, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) globális változásokat kutató központjának igazgatója rendkívül bíztatónak nevezte a történteket. „Ha a CFC-11 kibocsátásának mértéke tovább emelkedett volna, vagy éppen csak egy szinten maradt volna, sokkal nagyobb probléma alakult volna ki. A globális monitorhálózatnak köszönhetően időben észlelték az értékek csúcsosodását, a megfelelő intézkedéseknek köszönhetően csökkent az emisszió mértéke, mielőtt veszélyeztette volna az ózonréteg helyreállását” – mondta a szakember.
