A hírügynökség megszerezte azt a bizalmas iratot, amelyben a Bizottság arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy az alapjaiban módosítsa a közbeszerzési szabályokat, különben egy fityinget sem lát a 750 milliárdos járványügyi segélyalapból. Brüsszel más országoknak is küldött hasonló figyelmeztetést, ám Magyarország kapcsán kiemeli, hogy nálunk módszeres a csalás. Merthogy sokszor hibádzik a verseny, ellenben rendszerszintűek a szabálytalanságok. Emiatt a magyar félnek két éve annyi pénzt kellett visszafizetnie a szerkezeti alapba, amire még nem volt példa az EU történetében.
Az Orbán-kabinet azt közölte a Reuters-szal, hogy még dolgozik a levélre adandó válaszon. Mindenesetre elvileg csaknem 6,3 milliárd euróra számíthat a különleges alapból, ha az unió és a többi tagország elfogadja a felhasználást tartalmazó magyar tervet. Ám ehhez még a szóban forgó dokumentum értelmében átláthatóbbá és jobban hozzáférhetővé kell tennie az adatokat, mert ily módon tisztességesebbek és nyitottabbak lennének a pályázatok. Ehhez csak egy adalék: az OLAF 2015-19 között a magyar kiírások 4 százalék kapcsán emelt kifogást. Az uniós átlag: 0,36 százalék, de a magyar mutató messze rosszabb még a 2. helyezett Szlovákia 0,53 százalékánál is.
Orbán már szeptemberben vitatta a Csalásellenes Ügynökség megállapításait, ám a Transparency International egyik képviselője most kijelentette: teljesen felelőtlen volna a Bizottság részéről, ha ennyi pénzt nyomna egy olyan rendszerbe, amelyből hiányoznak a szabályok a visszaélések megakadályozására. Ezt alátámasztja, hogy Brüsszel szerint nálunk kirívóan sok az olyan eset, amikor egyetlen cég pályázik, ami rendszeres túlárazáshoz vezet. Továbbá, hogy rengeteg kiskapu van az érdekütközést szabályzó törvényekben. Ugyanakkor az értékelés azt is tartalmazza, hogy a jelek szerint Budapest részéről a legfelső politikai szint nem hajlandó a változtatásra.
A szlovák miniszterelnök úgy látja, hogy a Bizottság kifejezetten jó munkát végez a vakcina beszerzése ügyében, és el nem tudja képzelni, milyen helyzetben lenne most országa, ha nem volna az EU tagja. Matovics, akit a lap úgy mutat be, mint aki harcol a hazai korrupció ellen, ám tapasztalatlansága és egynémely húzása megkérdőjelezi, hogy alkalmas-e annak országnak vezetésére, amelyet gyakran úgy kezelnek, mint jó tanulót a visegrádi csoporton belül, Magyarországhoz és Lengyelországhoz képest.
Arra a kérdésre, nem akarna-e ő is magyar mintára inkább maga vásárolni a kínai és orosz oltóanyagból, úgy válaszolt, hogy Orbán Viktor szereti a saját útját járni. De ha a tárgyalások megfeneklenek az AstraZenecával, a szlovák vezetés is fontolóra fog venni más forrásokat. Ám egyelőre azokat a készítményeket pártolja, amelyek megkapták az engedélyt az európai forgalmazásra.
A V4-ekről úgy nyilatkozott, hogy az együttműködési formát fenn kell tartani, függetlenül attól, éppen ki van hatalmon az egyes tagállamokban. Szlovákia mindazonáltal támogatja a decemberben tető alá hozott uniós jogállami mechanizmust. De az annak alapjául szolgáló fogalmat ki kell terjeszteni. Itt kitért arra, hogy Magyarország és Lengyelország inkább egy ideológiának, semmint a bejáratott elveknek kíván érvényt szerezni. Ezért a szlovák politikus azt tartaná jónak, ha minden kormány meghatározná, mit is ért jogállamon, és utána jobban meg lehetne állapítani, hogy valahol megszegik-e a közös normákat.
A politikus szorosabb európai összefogást sürget Oroszország és Kína ellen. Azt is mondta, hogy az unió erejét bizonyítaná, ha le tudná állítani az Északi Áramlat 2 építését. Ám maga sem gondolja, hogy ez lehetséges, mert a munkálatok már annyira előrehaladottak.
A lengyel kormányfő, Kaczynski, az ország erős embere, továbbá Orbán Viktor és szélsőjobbos volt észt belügyminiszter is előszeretettel emlegeti egy lapon az uniót és az egykori Szovjetuniót, ám erre semmi alapjuk nincs. Ezt fejti ki cikkében a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Központjának egyik vezető munkatársa. Piotr Maciej Kaczynski úgy látja, hogy ezek a politikusok igencsak sajátságok képződménynek tartják az EU-t. Olyan szervezetnek, amely oligarchikus és nem demokratikus, továbbá balos identitás politikát, dekadenciát képvisel és hajlik arra, hogy rákényszerítse akaratát a tagállamokra.
Szemükben a brüsszeli nacionalisták ellenségnek számítanak, akik az európai szövetségi államról álmodoznak, eszközük a kényszerítés. Ám ez minden, csak nem igaz. Az ugyan megfelelő a ténynek, hogy az unió világpolitikai tényező, de a földkerekség egyetlen nemzetek feletti demokráciája. Nem könnyen hoz ugyan döntéseket, általában másfél évig tart, amíg megszüli őket, de utána nehéz módosítani a kialakult kompromisszumon. A tagállamok az esetek 96 százalékában megszavazzák a javaslatokat a Tanácsban, mert egyetértenek a feltételekkel.
Ehhez képest az egykori szovjet birodalomban mindent a KP központja határozott meg. Azon kívül az EU-nak nincs hadserege, hogy az bárhová bevonuljon. Nem ellenzi a hazafiságot, a zabolátlan nacionalizmus azonban ellentétes a közös értékekkel, hiszen a szervezet pont azért alakult meg, mert a felkorbácsolt nacionalizmus a 2. világháború katasztrófájához vezetett. Nem szabad, hogy a történelem ismételje önmagát.
A szabadság a közösség DNS-e, tökéletesen szembenáll azzal, amit a Szovjetunió jelentett. Nincs cenzúra, akadály nélkül lehet utazni, munkát vállalni. Nincsenek gulágok. Az emberi jogokat védi a nemzet jog, az EU és az Európa Tanács. A részvevők egyenrangú államok, amelyek tisztelik a jogállamot. Brüsszel a gondokat soha nem erővel rendezi.
És hogy össze fog-e omlani, mint annak idején a szovjet rendszer? A közös adósság bevállalása, az együttes harc a járvány ellen azt igazolja, hogy egyáltalán nem bénult le. Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy csak ég erősebben és egységesebben keveredik ki a fertőzésből.
Pippa Norris szerint több oka is van annak, hogy az amerikai republikánusok nem adják fel a trumpizmust. A Harvard tanára, a nemrégiben megjelent „Kulturális visszacsapás: Trump, a Brexit és a tekintélyelvű populizmus” c. könyv társszerzője emlékeztet arra, hogy a párt elutasítja a volt elnök alkotmányos felelősségre vonását, és helyi szinten megbüntette azokat a törvényhozókat, akik megszavazták azt.
A gond alapvetően ott van, hogy nem Trump áll az autoriter populizmus mögött, sikerét mélyebben rejlő tényezőknek köszönhette:
1. az újdonsült ellenzéki párt teljesen elfogadta a tekintélyelvű-demagóg értékeket, így a vidék tagság is. A hatalom bűvöletében kész aláásni a demokratikus értékeket, nagyjából úgy, mint az AfD az osztrák Szabadságpárt és a Fidesz. A „Tegyük újra naggyá Amerikát” valló bázis kétségbe vonja a jogállami normákat. A hívek 80 %-a változatlanul úgy látja, hogy elcsalták a választásokat és törvénytelen Biden győzelme.
2. A köztársaságiak a sokszínűséget fenyegetésnek és nem lehetőségnek tekintik. Hogy tagjai közöl ennyien hisznek a trumpi összeesküvés elméletben, annak az az oka, hogy a párt fokozatosan elvesztette a győzelembe vetett hitét. Hiszen a korábbi elnök úgy nyert 2016-ban, hogy 3 millióval kevesebben voksoltak rá, mint Hillary Clintonra.
Ám minderre a párt úgy reagált, hogy saját túlélése szempontjából létveszélyt lát az USA mind nagyobb etnikai és faji sokszínűségében.
3. A megújulást akadályozza az intézményes tehetetlenség is. Mivel a Kongresszus republikánus tagjait Trump alatt választották meg, kockázatos változtatni. Emellett a mérsékeltek szorulnak ki, és a vad összeesküvés elméletek hívei kerekednek felül. Elegen vannak, hogy blokkolják a Kongressusban a liberális törvények elfogadását és patthelyzetet idézzenek elő. Emellett a vereség nem is volt megrázó, hiszen az alsóházban az eddiginél több helyet szereztek, hála annak, hogy átrajzolták a szavazó körzetek határait.
A köztársaságiak megszabadulhatnának a trumpizmustól, de félnek a szélsőséges hívek átkától és abban reménykednek, hogy a szavazójog újabb korlátozásai megint csak kedvező eredményt hoznak a jövőre esedékes időközi választáson. Ezért a volt elnök szárnya indíttatva érzi magát, hogy meghiúsítsa a párt megreformálását.
Napjainkban a legtöbb demokrácia eltávolodott attól, amit Athénban 2500 éve kitaláltak, hogy ti. nyílt vitában, a tények és érvek alapján hozzák meg a döntéseket. Egyes országokban, mint az USÁ-ban és lengyeleknél ez a folyamat gyorsabban ment végbe, a németeknél és a briteknél lassabban. Így látja a helyzetet Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem politológus-történész professzora, aki két kétvágányú küzdelmet javasol a jelenség ellen.
A demokráciáknak először is odahaza kell felvenniük a kesztyűt a tömegtájékoztatás gondjaival. E kell érniük, hogy a közszolgálati adók ne csupán a tényeket mutassák be, hanem sorakoztassák fel a pro és kontra érveket is. Ahol gyengül a jogállam, ott meg kell kétszerezni a közmédia anyagi támogatását, erősíteni kell a függetlenségét.
A PiS bedarálta a közrádiót és –tévét, ezért a figyelmet a független magáncsatornákra, internetes platformokra kell fordítani, mert éles támadás éri őket, az orbáni forgatókönyv alapján.
Amerikában az a baj, hogy a két tábor teljesen bezárkózott a saját sajtójának buborékjába. Ugyanakkor egyetlen nemzet sem elég erős, hogy csatába szálljon az olyan digitális óriásokkal, mint a Facebook, a Google, az Amazon, a Twitter, az Apple és a Netflix. De pont itt van a küzdelem másik ága: kellő számban össze kell állniuk a demokráciáknak, elsősorban az Egyesült Államoknak és Európának, mert ily módon olyan piaci és szabályzó hatalom jön létre, ami előtt még Ő Digitális Méltósága, Zuckerberg is kénytelen fejet hajtani.
A megregulázás alapelveit mindjárt tisztázni lehetne a Biden által kezdeményezett nemzetközi demokrácia fórumon. Hogy ez sikerüljön, abban nagy felelősség hárul az USÁ-ra. Itt a lehetőség az elnök számára, hogy megmutassa: képes meghallgatni és vezetni a világot.
