Miközben botladozik az európai vakcina beszerzés, egyre inkább lehetséges opciónak tűnnek az orosz és kínai szerek. A két ország megmentőként és megkerülhetetlen partnerként jelenik meg. A Szputnyik V pont akkor bukkan fel a színen, amikor fokozódik a nyomás Németországra, hogy a Navalnij-ügy miatt legyen keményebb Moszkvával szemben, ideértve az Északi Áramlat 2 építésének leállítását.
A Külkapcsolati Tanács nevű elemző intézet egyik szakértője szerint amit az EU művel a vakcina kapcsán, az erősen bohózat-szerű. Viszont aligha kétséges, hogy Putyin és Hszi az asztal tetején táncol örömében. Gyógyszeripari bennfentesek azt mondják, hogy Brüsszel azért botladozik, mert lassan jutott el a rendelésig és túl sokáig alkudozott az áron.
Ugyanakkor Oroszország nemigen leplezi, hogy az oltóanyag diplomácia szervesen illeszkedik az elnök politikájába, mármint hogy növelje külföldi befolyását. Krekó Péter azonban nagy gondnak tartja, hogy különösen a kis államokban nemigen lehet szétválasztani a Moszkvával fenntartott pragmatikus üzleti kapcsolatokat, illetve a másik fél politikai nyomulását. A Kreml láthatóan sikerrel igyekszik megtalálni az EU-ban a gyenge láncszemet.
Peking azt állítja, hogy esetében az oltóanyag nem szolgál diplomáciai célokat, ám illetékesek a szer eladását összekötik a terjeszkedéssel. Az Európában kialakított együttműködés azonban valószínűleg riadóztatja Washingtont. Pár hónapja még úgy tűnt, Orbán magányos harcosként kezdett tárgyalásokat a Szputnyik V megvételéről. Most már szó van arról, hogy a németek beszállnak a gyártásba. Ezt persze azonnal meglovagolta a magyar miniszterelnök, aki Brüsszel engedélye nélkül szerez be orosz és kínai készítményeket. Krekó rámutat, hogy az orosz vakcina esetében a politikus immár mondhatja: Európa előtt jár.
Az Európai Külkapcsolati tanács egy másik elemzője úgy látja: az EU mindenképpen be akarja oltani a polgárokat, ezért igyekszik becsukni a szemét, amikor szóba kerülnek a hátrányok az orosz beszerzés kapcsán. Krekó szerint a gond ott van, ha azt sugallják, hogy csakis a keleti barátok tudnak segíteni, amikor baj mutatkozik.
Az unió elszúrta az felkészülést emberiség történetének legnagyobb oltási akciójára és ez felveti, hogy a Bizottság elnöke mennyire nőtt fel a feladatához – írja a konzervatív-liberális újság főszerkesztője. Eric Gujer emlékeztet arra, hogy a szervezet idáig nem tudott elég adagot beszerezni, vitába keveredett a gyártókkal, és kétséges az alkalmazott taktika, miközben von der Leyen minden felelősséget elhárít magáról. A nyilvánosság azonban máris a bűnbakokat keresi. Brüsszel vadul csapkod maga körül, hiszen ő tárgyalta le a szerződéseket. Szó szerint élet-halálról van szó, és természetesen ilyenkor maga a főnökasszony az illetékes.
Hatalmas nyomás nehezedik rá, de a felmerülő kétségek felvetik, hogy ő és a Bizottság képes-e megbirkózni a feladattal. Még akkor is, ha a brüsszeli bürokrácia munkáját lassítja az állandó egyeztetési kényszer a tagokkal, illetve a Parlamenttel. De annál inkább szükség volna olyan vezetőre, aki megfelelő képességekkel ellensúlyozni tudja ezt a hátráltató tényezőt. Ám von der Leyen leginkább a marketingben jó: el tudja adni a sikereket, a kudarcokat viszont másokra tolja rá.
Módszere az, hogy támad, majd lehetőség szerint gyorsan elhatárolja magát a problémától, függetlenül attól, hogy ily módon hozzájárul-e a megoldáshoz. Megnyerő és mosolygós, ugyanakkor számító és a saját politikai előnyeit nézi.
De rá kell kérdezni a német kancellária szerepére is, mert a német elnökség a jogállami mechanizmus miatt a múlt év végén többet foglalkozott Magyarországgal és Lengyelországgal, mint a járvánnyal. A tét a költségvetés és a segélycsomag volt, de jobban oda kellett volna figyelni a polgárok egészségére. A Merkel-kormány persze tudja, hogy maga is ludas, ezért csatlakozott az AstraZeneca éles bírálóihoz.
Brüsszel az utóbbi években joggal vetette az USA szemére, hogy az populista és protekcionista. Ám most ugyanebbe a hibába esik a Bizottság is, de ily módon a saját oltási stratégiáját ássa alá. Nem azzal van gond, hogy mindenkinek ő szerzi be az ellenszert, hiszen még élénken él az emlékekben, amikor a tagállamok a múlt tavasszal a „kaparj, kurta”-szemlélet jegyében egymással vetélkedtek a védőeszközökért. Viszont most pont ezért teljesen felesleges minden bírálatot a vakcina nacionalizmus megnyilvánulásaként elkönyvelni.
És amikor az EU nekimegy Nagy-Britanniának, illetve egy brit gyógyszergyárnak, akkor maga is beleesik a koronanacionalizmus bűnébe. Pedig a szolidaritást és a közösséget hirdeti. Ám az oltások beadásában még Szerbia mögött is lemarad, pedig az nem éppen a hatékonyságáról és a jó szervező munkájáról híres. A marketing szakember von der Leyen meglehetősen nagy PR-katasztrófát rittyentett.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Az amerikai elnök első külpolitikai beszéde azt ígérte, amire a világ régóta várt: vége a trumpi időknek, ismét fontosak a nemzetközi szövetségek, és a tekintélyelvű vezéreket az USA immár nem ajnározza. Amit mondott, az kemény volt: nem támogatja Szaúd-Arábia katasztrofális háborúját Jemenben, és hogy Washington a jövőben nem fordítja el a fejét, amikor Moszkva ártani próbál a tengerentúli demokráciának, állami és magán intézményeket támad, továbbá odahaza kíméletlenül megsérti az emberi jogokat.
Szó sincs a kapcsolatok újraindításáról, ahogy az Obama alatt történt. Ellenben nagyon is határozottan fel kíván lépni az orosz vezetés ellen, amely azt hiszi, hogy országa ismét nagy lehet, ha ellenséges a Nyugattal szemben, ami belső elnyomással párosul. Biden személyében Moszkva olyan elnökkel szembesül, aki nem bálványozza az autoriter vezetőket, hanem akadályozza azok felforgató munkáját.
Hogy Kínával miként próbálja oldani a feszültséget, az majd kiderül, de az biztos, hogy szerinte is Peking jelenti a legnagyobb veszélyt az Egyesült Államok szempontjából. Az erős szövetségek persze ahhoz is kellenek, hogy elriasszák a szabotőröket, a provokátorokat és ellenségeket. Viszont Biden a NATO-t nem pénzbehajtó cégnek tekinti és Németországban hagyja az amerikai katonákat.
Örvendetes, hogy szorgalmazza az összefogást és az együttműködést a partnerekkel. De ez egyben szükséges is.
Feltörekvő közösségnek nevezi Közép-Európát vendégkommentárjában a lengyel elnök, aki úgy véli, hogy a többi közt a V4-ek igen sokra hivatottak a földrészen. Duda rámutat, hogy a térséget összeköti a közös sors annak földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális dimenzióját is ideértve. Elsősorban a múltra lehet építeni az összefogást, hiszen a régió megélt két önkényuralmi rendszert. De már korábban is sikerült errefelé önkéntes alapon politikai uniót létrehozni, amit a mai EU elődjének lehet tekinteni. Benne a jogállamisággal és a parlamenti demokrácia alapelveivel.
De ugyanilyen fontos, hogy közösek az értékek is, a térség jó ezer éve a napnyugati kultúrkörhöz tartozik, ugyanazokat az eszményeket vallja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden további nélkül átveszi a nyugati normákat, mert mindenkinél jobban tudja, milyen árat kell fizetniük azok védelmezőinek. Tisztában van azzal, hogy ezeket az értékeket ápolni kell, hogy összhangba kell hozni a szabadságot a felelősséggel, a jogokat a kötelességgel, az individualizmust a szolidaritással, a kritikus, korszerű gondolkodásmódot az örökséggel és az identitásalkotó hagyománnyal.
Az államfő úgy látja, hogy Európa gazdagodott a középső rész visszatérésével, merthogy ez a közösség igen sikeres. Gazdasági, politikai értelemben, valamint a civilizációs felemelkedést tekintve egyaránt. Főleg ha azt nézzük, hogy ez a folyamat milyen példátlanul rövid idő alatt ment végbe. Azt mutatja, milyen lehetőségeket nyit meg a szabadság. A régió már nem periféria Kelet és Nyugat, terjeszkedő nagyhatalmak között, hanem öntudatos, befolyásos egység, amely szorosan egybekapcsolódik. A térség egyenjogúvá vált.
Darázsfészekbe nyúlt Szijjártó Péter, amikor Párizsban találkozott a Rothschild Bankház vezetőivel és ezt még ki is posztolta. Azóta ugyanis a szélsőjobb kígyót-békát kiált a miniszterre, miután az Orbán-kormány által terjesztett összeesküvés elméletekben a „háttérhatalmak” kapcsán idáig központi szerep jutott a francia pénzintézetnek, továbbá Sorosnak, mint akik titokban mozgatják a világot. Ám most a jobboldali-nemzeti vonal hívei össze vannak zavarodva.
Valósággal özönlik a szitokáradat. De hát a politikus azt írta a megbeszélésről készült kép alá, hogy a Rotschild-család az egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb bankárdinasztiát jelenti. Közép-Európában is erősen jelen van és Magyarország szívesen együtt dolgozik vele. Azóta egyfolytában jönnek az ellenséges, illetve gunyoros kommentárok.
Bedobja a törülközőt Magyarországon a Frontex: most először fordul elő, hogy a határvédelmi ügynökség kivonul az egyik tagállamból. De ami sok, az sok, és miután az Európai Bíróság elítélte az Orbán-kormány kitoloncolási gyakorlatát, a szervezet immár nem hajlandó lenyelni, hogy több ezer migránst pateroltak vissza Szerbiába, meglehetősen erőszakos módon.
A magyar hatóságok egy sor jogi akadályt léptettek életbe, nehogy a menekültek az ország területére lépjenek és ott menedéket kérhessenek. Ám az EUB kimondta, hogy ez az eljárásmód törvénysértő, ám azóta is csaknem 5 ezer embert raktak át szerb földre, vagyis a magyar fél a jelek szerint nemigen hajlandót tiszteletben tartani a verdiktet.
Ily módon igen nehéz, hogy a Frontex továbbra is segítsen. Annál is kevésbé, mert 2016 óta folyamatosan becsukta a szemét, noha saját emberi jogi megbízottja hamar riadót fújt a kitoloncolásokat kísérő brutalitás láttán. A jelentés már akkor felvetette, hogy el kell hagyni Magyarországot, mert különben az ügynökséget bűnrészességgel vádolhatják meg. Az eseteket bőségesen dokumentálta az UNHCR, a Human Rights Watch és az Orvosok Határok Nélkül. Mégsem történt semmi változás.
De amikor erőszak nélkül fordítják vissza az érintetteket, akkor is bőven előfordul megaláztatás. Pl. hogy decemberben egy csoport tagjait mezítláb és alsóneműben küldték vissza – mondja Léderer András. A Helsinki Bizottság munkatársa szerint Magyarország az egyetlen uniós tag, amely törvénybe iktatta a jogsértő módszert. Abban is egyedülálló, hogy mindenütt másutt védelmet élveznek a menekültek. Egyébként a múlt év végén könyv jelent meg a Határerőszakot Figyelő Hálózat gondozásában. A felsorolt 12 ezer eset kapcsán a leghosszabb fejezetet Magyarország érdemelte ki.
