Igazán felemelő, a kebleket a hazafias büszkeségtől duplára dagasztó örömhír jutott el a nemzethez a minap. Ilyen, örömösödésre alkalmat adó hírrel igazán nem sűrűn élhetünk. Legutóbb talán akkor sütkérezhettünk ilyen örömfényben, amikor hazánk közismerten legokosabb bankára bejelentette a 2-3 százalékos gazdasági növekedést tavaly áprilisban. Ez azóta kicsinyég változott.
Nemrég viszont úgyszólván a bölcsek kövébe botlottunk bele – no, nem magunk, hanem kitűnő, mindenre alkalmas miniszterünk által. Aki már korábban is felfedte előttünk a nagy titkot: a halálos kórságok többségétől nem más véd meg bennünket, mint a tízparancsolat. Ezek szerint a Covid-19 a resztlihez tartozik.
Most viszont a nemzet egy emberként kiálthatja: Heuréka!
Miniszterünk ugyanis megtalálta a helyét, amit eddig oly sokáig keresett pl. az egészségügyben, ahol helyette ma egy négyesfogat vonszolja a hadiszekeret: a kórházakat a hadügy, a járványügyet a kormányfő, az "oltakozást" a belügy, a gyógyszerbeszerzést a külügy. Csak halkan jegyzem meg, hogy volt idő, amikor mindezt egy személy látta el, méghozzá kitűnően. Igaz, hogy az ő személyi száma kettővel kezdődik. Az emberi erőforrások többi elemi tényezőjével, a kultúrával és a tudománnyal is hasonlóképp állunk: a színházakért Nemzeti Színház igazgatója, az irodalomért a Petőfi Irodalmi Múzeum, az oktatásért és a tudományért az innovációs tárca, a sportért a miniszterelnök "őurasága" a felelős. No, de – hála légyen - az anyatermészet mindent elrendez, hiszen végülis miniszterünk megtalálta a helyét. Legutóbb éppen Horvátországnak egy pálos kolostorában, ahol rálelt Corvin János csontjaira, amiből „összerakná Mátyás királyt” a székesfehérvári osszáriumban. Nagy kihívás, hatalmas feladat! Ehhez képest a mai járvány smafu.
Igaz, hogy ezt a magasságot az eucharisztia évében, 1938-ban egyszer már megpróbálták nagyjaink megugrani, de akkor ez még meghaladta az erőket. Hál’ Istennek erről ma már nincs szó.
Azt azért óvatosan és szerényen megemlíteném, hogy 2038-ban lesz államalapító Szent István királyunk halálának ezer éves fordulója, ami igazán alkalmat adhatna arra, hogy az ő csontjainak „összerakását” is megkísérelhetné őméltósága és a MAKUTI. Sokkal inkább, mint Mátyásét. És még csak messzire sem kéne menni hiteles DNS törzsanyagért, hiszen itthon van jobbja: a Szent Jobb. Amit évente körmenetben láthat Budapest népe. (Kivéve tavaly, a járvány miatt.)
Ez persze megint csak egy okvetetlenkedő vénember csomót keresése ott, aminek a tövén kelt a ruca. És el is kalandoztunk.
De hát miről is beszélünk?