Amikor hátrányos megkülönböztetésről beszélünk, nem feltétlenül a társadalom egyik legszélesebb réteget, a 65 év felettiek jutnak eszünkbe, pedig jelentős többségük egyre inkább szenved a mellőzéstől.
A járvány miatt elrendelt szigorítások ennek a korosztálynak az életét is megváltoztatták, ahogy Talyigás Katalin szociológus nemrég lapunknak elmondta: „a félelem és a bizonytalanság érzése lett úrrá az időseken, a magárahagyottság, a kiszolgáltatottság és az elesettség, amit nagyon erőteljesen megtapasztaltunk”. A mostani helyzet ráirányította a figyelmet az egészségügyi és a szociális ellátás megoldatlanságaira, a nyugdíjrendszerek hibáira, a digitális korlátokra, de még a közlekedésszervezés hiányosságaira, a vidék elszigeteltségére is.
Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság épp a napokban tette nyilvánossá a kontinens lakosságának öregedéséről szóló Zöld Könyvet, amelyben arra keresi a választ, hogyan lehet erősíteni a nemzedékek közötti szolidaritást, a társadalmi felelősségvállalást. A tanulmány bevezetője szerint politikai vitát szeretnének generálni az idősödés kihívásairól, a megoldásokról, hogy segítsék a tagállamokat saját válaszaik kidolgozásában. Az egyik legfontosabb megállapításuk ezzel kapcsolatban, hogy a mindenki által vágyott egészséges és aktív időskor, valamint az időskori elbutulás ellenszereként számon tartott egész életen át tartó tanulás nem üres szlogen, és megvalósításuk nem csak az egyén döntésein múlik. Akkor érhetők el, ha kisgyermekkortól esélyt kapunk az aktív időskorra. Amikor tehát arról beszélünk, hogy nálunk 12 százalékos a korai iskolaelhagyók aránya – a roma fiatalok körében pedig 63 százalékos –, akkor azt is kimondhatjuk, hogy ezek a fiatalok egész életükben vesztesek lesznek, kevés pénzért rossz munkát fognak végezni, korán öregszenek és sok betegséggel küzdenek majd. Idős korukban pedig kevés nyugdíjból élnek és biztosan szociális segítségre szorulnak. Mindent összevetve sokkal többe kerülnek majd az államnak, mint ha most esélyt kapnának a tanulásra.
Az Európai Unió munkaképes korú lakossága egy évtizede csökken – mutat rá a bizottsági dokumentum -, mégis 50 éves kor fölött szinte minden országban megnő a tartós munkanélküliség kockázata. Nálunk 2019-ben ugyan kevesebb mint 30 ezer 50 év feletti regisztrált munkanélkülit tartottak nyilván, de a munka és ellátás nélkül élők száma nem ismert. Azt azonban még a kormányközeli Nézőpont Intézet tavaly októberben készített időskutatása is elismerte, hogy a 65 év fölöttiek „nyugdíja nem vagy csak szűkös körülmények között biztosítja a megélhetést”, de rossz egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy még a nyugdíj mellett is munkát vállaljanak. A KSH adatai szerint 2019-ben csak kevéssel több mint 76 ezer 65 éves kort már betöltött ember dolgozott Magyarországon. Megoldás lehet az uniós szakértők szerint az aktivitás megtartásában egy vállalkozás indítása, bár aki ezt korábban nem próbálta, nehezen szánja rá magát erre a feladatra néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt.
Hasonló állapotkonzerváló vagy javító lehet az önkéntesség. Ahhoz pedig, hogy csökkenjen az idősek kiszolgáltatottsága, tisztes nyugdíjakra lenne szükség, de többségük – a 65 év felettiek 2 milliós táborából 1 millió 945 ezer idős ember – a tavalyi nettó 265 ezer forintos átlagbérnél kevesebb pénzt kap havonta, 1,2 millióan pedig 140 ezernél is kevesebből próbálnak megélni. Nem véletlen, hogy információink szerint a hét idősszervezetet tömörítő Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (NYUSZET) tagjai szakértőkkel egy új, igazságosabb nyugdíjrendszer javaslatán dolgoznak.
A minőségi időskor feltételei
A rendszerváltás után bekövetkezett társadalmi folyamatok mára nyilvánvalóvá tették, hogy a korábbi évtizedekben kialakult nyugdíj- és időspolitikai rendszer egyre nehezebben tartható fenn, az idősek egy része emberhez méltatlan körülmények közé került – olvasható abban a javaslatcsomagban, amit a Nyugdíjasok Országos Szövetségének (NYOSZ) társadalompolitikai szakértője küldött meg a Népszavának.
Köteles Lajos szerint az „aktuális pártpolitikai érdekektől vezérelt, vagy a gazdaság pillanatnyi állapotából kiinduló reform-elképzelések nem felelnek meg sem a nyugdíjasoknak, sem a társadalom más csoportjainak. Lépni kell, mert egy-két évtized múlva a fennálló rendszer működése végképpen ellehetetlenül, ami a jelenlegi fiatal és aktív korú generációk időskori biztonságát is kétségessé teszi”.
Korábbi kutatásai alapján is azt hangsúlyozza a szakember, hogy átfogó társadalmi-gazdasági paradigmaváltásra van szükség az időspolitikában. Magyarországnak az elmúlt 30 évben nem sikerült felzárkóznia a fejlett világhoz, a sikertelenség fő oka az kormányzás alacsony minősége, a demokrácia és a közmegegyezés elsorvadása – hangzik a tanulmány szerzőjének összegzése. A szakember úgy látja, ha a sikeres országok közé akarunk kerülni, akkor egy új, magas életminőséget biztosító demokráciát kell teremteni.
A NYOSZ szakértője kiemelte, az átfogó stratégiaalkotás egyik legfontosabb része, az első lépések egyike egy szegénységellenes alkotmánymódosítás kellene legyen, amely garantálná az állami szociális ellátási minimum visszaállítását, a szociális biztonság alapjoggá minősítését, rögzítené az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és a nyugdíjba vonulás felső korhatárát. Köteles Lajos szerint cél a minőségi időskor komplex feltételeinek megteremtése, ennek elérése érdekében pedig meghatározná az állami támogatások kötelező minimumát, fenntartható és humánus nyugdíjrendszert hozna létre, visszaállítaná a nyugdíj alkotmányos védelmét, kidolgozná a nyugdíjemelés igazságosabb rendszerét, visszahozná a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét. Továbbá integrált és differenciált idősügyi ellátó rendszert hozna létre, az időskori egészségvédelmet pedig nemzeti prioritássá nyilvánítaná.
A NYOSZ tagjai számára készített dokumentumot azzal zárja a szerző: „nem kergetünk álmokat, nem gondoljuk, hogy mindez egyik napról a másikra megvalósítható. Inkább világító toronyhoz hasonlítható, amely jelzi a hajóknak, merre kell menniük, hogy épségben maradjanak”. Az utóbbi időben több ilyen dokumentum is született az idős-szervezetek megrendelésére, ami jelzi az elégedetlenséget az állam időspolitikájával szemben.
