Az elmúlt 150 ezer évben a jégkorszakok idején legalább kétszer borította kilométernyi vastag jégréteg és alkotta teljes mértékben édesvíz a Jeges-tengert az Északi-sark körül – állapították meg német kutatók. A bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) és a Brémai Egyetem Tengeri Környezettudományi Központjának szakértői a Nature című tudományos lapban mutatták be a geotudományos elemzésük eredményét.
A kontinensek jégpáncéljának úszó nyúlványai egészen a Jeges-tengerig jutottak az úgynevezett Saale-jegesedés alatt 150-130 ezer éve és a Weichsel-jegesedés idején 70-60 ezer éve. A több mint 900 méter vastag jégréteg alatt idővel kizárólag édesvíz halmozódott fel – állapították meg szakértők a tengerfenék üledékének elemzéséből.
Eddig az AWI információi szerint nem voltak tudományos ismeretek a Jeges-tenger jégkorszaki jégpáncéljának kiterjedéséről. Ez több mint 15 millió négyzetkilométernyi terület, amely Kanadától, Skandináviától és Oroszországtól északra terül el és teljesen beborítja a Föld északi sarkvidékét.
A jégréteg alatti víztömegek teljesen édesvízzé válását a szakértők a globális tengerszint akkori nagyon alacsony állásával magyarázzák: a jégkorszakok idején a mai szinthez képest 130 méterrel alacsonyabban volt a vízszint. Szárazra kerültek az óceánokat elválasztó földsávok, például a Bering-szoros, miközben más összeköttetéseket, átjárókat blokkoltak a tengerfenékig lenyúló jégrétegek vagy jéghegyek. A jég alatt a több ezer év során egyre több édesvíz halmozódott fel, amely a nyári jégolvadáskor és a folyók révén a Jeges-tengerbe jutott.
A kutatók azt követően jutottak erre, hogy a kérdéses időkből származó üledékből hiányzik a tórium nevű elemnek a tengeri üledékben jellemző módon előforduló izotópja. Ez az uránnak a sós tengervízben történő természetes szétesésével keletkezik és hosszú felezési ideje miatt sokáig kimutatható. Hiánya ezért arra enged következtetni, hogy az óceán akkoriban édesvízből állt – közölték a szakértők. Más valószínű magyarázat nem létezik a jelenségre.
