Vallási közösségek vezetőiként tiltakozásunkat fejezzük ki a vallási jelképek, szentségek és szent helyek meggyalázása, kigúnyolása ellen – fogalmaz az a nyilatkozat, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség és a Magyarországi Muszlimok Egyháza vezetői írtak alá. A fenti idézet nem egy kiragadott mondat, hanem maga a teljes manifesztum. Tisztességes szöveg, gyakorló katolikusként is csak egyetérteni tudok vele. Bár a demokráciákban az egyházaknak is tűrniük kell a gúnyt, vannak jogi tilalmak (például az egyes vallásokhoz tartozókkal szembeni gyűlöletkeltés), a világnézeti szabadság pedig azt is jelenti, hogy amíg másnak kárt nem okoz vele, mindenki szabadon hihet abban, amiben szeretne.
Az viszont már messze van a tisztességtől, ahogyan a citált szöveget a politika felhasználni igyekszik. A teljes magyar Fidesz-barát sajtó szerint az egyházi fórumok voltaképpen azt a kilenc hónappal ezelőtt publikált Népszava-karikatúrát ítélték el, amelyet a lap csak a nyomtatott változatában közölt (viszont a kormánymédia azóta már minden magyar emberhez eljuttatott), és amely – motívumként egy feszületet is felhasználva – a koronavírus-áldozatokkal kapcsolatos antihumánus kormányzati kommunikációt, illetve annak arcát, a tisztifőorvos asszonyt tette gúny tárgyává. Vejkey Imre kereszténydemokrata politikus egyenesen odáig ment, hogy a szóban forgó nyilatkozattal immár a kezében a csodafegyver, amellyel másodfokon majd megnyeri a lapunk ellen indított és első fokon csont nélkül elvesztett pert.
A vonatkozó jogszabályok alapján ennek kicsi az esélye. Anélkül azonban, hogy a jogerős verdiktet megelőlegezném, érdemes talán leszögezni: ha a bíróság jogsértőnek ítéli a 20 ezer példányban történt publikálást, nem lennék azok helyében, akik kilenc hónapja folyamatosan újra- és újraközlik, tízmilliós nézettséget teremtve a szerintük vallásgyalázó ábrának.