Az igazságügyi miniszter Családi Otthonteremtési Kedvezmény igénylésének körülményeit már mindannyian jól ismerjük, szinte lerágott csont. A háromgyermekes Magyar-Varga család – vélhetően minden jogi előírást betartva – jelentős kedvezményhez és hatalmas összegű hitelhez jutott újabb ingatlanvásárlására. Jó anya (nő) és jó apa (férfi) nemcsak a gyerekeiről gondoskodik, hanem az unokáiról is. Így van ez rendjén a NER keretein belül (is), Magyar dr. és Varga dr. ennek megfelelően cselekedtek.
A 40 év körüli házaspár nő tagja – per pillanat miniszter – gondos és házias asszonyka lehet, hiszen saját bevallása szerint ”nagyon szeretem például leszedni az asztalt egy baráti vacsora után, hogy a férfiak tudjanak beszélgetni, szeretek elmosogatni, én tisztítom a foltokat, és szeretek csinosan felöltözni.” Én persze, mint korszerűtlenül gondolkodó és – ahogy szoktam mondani – a kifutó szériához tartozó, tapasztalt öregfiú a családom nő tagjaitól még soha életemben nem hallottam, hogy legkedvesebb időtöltésük a mosogatás és a pecsétes abrosz pucolása.
Varga Judit (csakúgy, mint Novák Katalin) a Fidesz „esélyegyenlőségi és nőtagozatának” reklám arcai. Tanult, okos asszonyok, több idegen nyelven beszélnek, jól öltözöttek és jó külsejűek: egyikük focizni tud, a másikuk meg mosolyogni. Abban nagyon hasonlítanak, hogy gyűjtő szenvedélyüket ingatlanvásárlásban élik ki. Katalin asszony vagyonbevallása azt mutatja, hogy Budapesten és Szegeden is több ingatlan tulajdonosa, de Balatonlellén is van egy kis kégli. Nincs ezzel semmi baj. Judit asszony (nem szép leírnom, de ő a fiatalabb) Novák miniszter nyomába eredt, és most látta elérkezettnek az időt, hogy belehúzzon, hiszen a balatonhenyei birtokon és házon kívül alig volt valami „mozdíthatatlan” vagyontárgyuk, mindössze a férj (az apa, a férfi) nevén lévő budapesti ingatlanból szednek ki évi szerény 7 milliót. Ez tényleg nokedli, ezen nem érdemes csámcsogni. Most aztán az igazságügyi miniszter is bevásárolt, 200 millió forintért javított lakáshelyzetén. A miniszter asszonyok fiatalok, törekvőek (majdnem mást írtam), jól ismerik fel a kor diktálta összefüggéseket és lehetőségeket. És gyarapodni akarnak: kell a széles kapcsolati tőke és kell a jelentős magánfelhalmozás, ha már állami tisztségviselőként a piaci szférából közvetlenül nem kaszálhatnak. Majd eljön annak is az ideje, csak legyen majd mit beforgatni.
Ha már megszaladt a szekér, tisztelt hölgyeim, akkor talán nem kellene a dolgozó népet (férfi, nő) szédíteni a foltos abrosz tisztításával (Judit), illetve a bombamenő sídzsekiben való ablakpucolással (Katalin). De legyünk mértéktartóak: ezek az igényes és gondos édesanyák (feleségek) mindig nettek, és naná, hogy a házi munkát is Nike-ban, vagy Coco Chanel cuccban végzik. IIyenek ők, „fussa is rá”, hála a jóstennek! De miért nyilatkoznak fűnek-fának az asztal leszedésének és az asztalterítő tisztításának élvezetéről, miért pózolnak közösségi oldalon ablakpucolás közben? A mosogatás és a takarítás magánügy, csakúgy, mint a családon belüli más cselekvés. Ennyire hülyének néznek minket? Engem férfiként még talán palira vehetnek, de nő- és anyatársaikat miért bolondítják ezekkel a hamis, egyébként szemmel láthatólag művi módon létrehozott élethelyzetekkel? Nincs gyakorló háziasszony, aki ezt a hamis, „értelmiségi nő a konyhában, illetve az ablakban” című kreált helyzetet bevenné.
Régi viccet (kabaré jelenetet) idézek: "Kérdés: És mit várnak Tőled, értelmiségi nőtől? Válasz: Reggel indítsam a gyerekeket uzsonnástul iskolába, a munkahelyemen álljam meg a helyem vezető beosztásban, este kérdezzem ki a leckét és adjak finom vacsorát a férjemnek. Kérdés: csak ennyi? Válasz: Nem, az ágyban még nekem kell lenni a végzet asszonyának is.” Viccnek sem biztos, hogy jó, az önök álságos előadásában pedig egyenesen visszataszító.
Szóval hamis a kép, hazug az üzenet. Miniszter asszonyok! Továbbra is használják ki a lehetőségeket (csak óvatosan és normakövetően), de a pórnépet hagyják ki ebből a talmi hitegetésből. Tudomásul vesszük, hogy sikeresek, nem bánjuk, hogy gazdagok, és nem kell félniük vagyonelkobzástól sem. De ettől az álságos színjátéktól kíméljenek meg bennünket, mert bizony felfordul a gyomrunk, és rossz lesz a közérzetünk. Ne kábítsanak minket, hanem csak töltsék az időt nyugodtan, szép csendben Henyén és Lellén. Foltokat tisztítva, ablakot pucolva.