Fontos mérföldkő történelmünkben 1956. Újkori magyar szabadságvágyunk kezdő- és gyújtópontja. Sok idő telt el azóta. Szemünk előtt meghatározó események sorjáznak: Nagy Imre kivégzése, a retorzió, a Kádár-rendszer diktatúrája, a szégyenteljes 1968-as csehszlovákiai bevonulás, az állampárt besúgógépezete, a kihagyott 1984-es olimpia, majd a rendszerváltás ígérete, és az azóta eltelt 30 esztendő.
1956 óta 65 év telt el, ami egyben a nyugdíjkorhatár jelenleg Magyarországon. Tehát az a magyar polgártársunk, aki idén megy nyugdíjba, végigélte, végiggürcölte, végigküzdötte ezt a történelmi sorscsapásokkal tűzdelt 65 évet. Számíthat-e nyugodt, kiegyensúlyozott mindennapokra élete alkonyán? Mit várhat az államtól a becsülettel ledolgozott évtizedek után?
Sajnos a kevésnél is kevesebbet. Ma Magyarországon több mint félmillió idős embertársunk kap havi 100 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat, ami még a létminimumot sem éri el. A KSH legújabb adatai szerint pedig 1,2 millióan 140 ezer forint alatti nyugdíjból élnek. Ebből a szerény összegből kellene fenntartani magukat, fizetni a rezsit, ételt venni, ruházkodni, és sajnos a gyógyszereiket is kifizetni.
Nem nehéz belátni, hogy ez képtelenség, főleg, hogy az alapvető élelmiszerek árai a csillagos egekbe szöktek. A hazai gyümölcsök több mint húsz, a felvágottak és a kolbász több mint tíz százalékkal lettek drágábbak, és majdnem minden olyan termék ára az átlagos infláció felett emelkedett, amelyet az idős emberek fogyasztanak mindennapjaikban. Lehet, hogy a helikopterek és jachtok árai stagnálnak, de ez maximum a NER csúcsvezetőinek és oligarcháinak ad okot némi örömre.
A Fidesz kormányzásának 11. évében nem bátorság kijelenteni, hogy a Fidesz által az országra erőltetett nyugdíjrendszer megbukott. Nem nyugdíjaspolitika az, amikor Orbán Viktor a nagygéci néninek zsebre dugott kézzel odaböki: ha úgy alakulnak a számok, akkor majd lehet, adok némi Erzsébet-utalványt karácsony előtt. Ez az idős emberek semmibe vétele és megalázása.
A nyugdíjasoknak tisztes megélhetést kell biztosítani, nem pedig kiszúrni a szemüket nevetséges összegekkel, amikor épp a Fidesz önös politikai érdekei azt kívánják. „Választás lesz" – mondják ilyenkor a Fidesz vezérkarban - "ideje hát odadobnunk némi alamizsnát az öregeknek”. Jellemző az is, hogy amikor konstruktív kérdéssel fordulunk a kormányhoz, a nyugdíjasok helyzetét segítő szándékkal, a kormány aktuális potentátja végtelen cinizmussal kerüli meg a választ, és csupán annyit bír mondani: a 2010 előtti kormány elvette a 13. havi nyugdíjat. (Mondják ezt nekünk úgy, hogy amikor Bajnai Gordon bejelentette ezt az intézkedést, az LMP szinte még nem is létezett, alig néhány hónappal korábban alakult meg.) Csakhogy a gőgös és semmitmondó válaszaival a Fidesz nem minket, hanem az idős embereket alázza meg, hiszen képviselőként mi csak a nyugdíjasok kinyújtott keze vagyunk, akik bevisszük problémáikat a Parlamentbe. Attól pedig nem lesz jobb az idős emberek helyzete, hogy a Fidesz 11 év kormányzása után még most sem hallja meg a hangjukat, csak azt szajkózzák, szerintük mi történt 2010 előtt.
Nem jelen jegyzetem fő témája, de nézzük a 13. havi nyugdíjat például, mert tanulságos. Amióta a Fidesz hatalomra került, nagyjából 800 ezer magyar ember ment nyugdíjba. 2010 előtt senki nem vett el semmit tőlük, hiszen nem is voltak nyugdíjra jogosultak. Tehát csak és kizárólag az Orbán-kormányok felelőssége az, hogy ezen emberek nem kapták meg a 13. havi nyugdíjat 2010 után. Arról nem is beszélve, hogy amit most a kormány 13. havi nyugdíj visszaépítésének hazudik, az valójában igazságtalan elosztása egy egyhetes nyugdíjnak, hiszen a kisnyugdíjas nagyon keveset kap és rosszul jár, míg a gazdagok százezres összegeket kapnak. Ráadásul ezt a kis összeget még meg sem kapták, de már el is vitte az év eleji magas infláció.
Ebből a kormányzati hozzáállásból egyszer és mindenkorra elég volt. A cselekvés helyett a szlogenek pufogtatása odáig vezetett, hogy csak tavaly 72 ezer nyugdíjas került szegénysorba. Ez az Orbán-kormány szégyene.
A jelenlegi nyugdíjrendszer nem működőképes, és meg kell újítani. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz hozzá mer-e nyúlni a rendszerhez. Még akkor sem fog semmit sem csinálni, ha a tehetetlenségük még több idős ember elszegényedéséhez vezet. Nekünk, ellenzéki erőknek komoly felelősségünk van, legkésőbb a 2022-es kormányváltás után komoly változtatásokat kell eszközölnünk.
Ezért készül programunk a nyugdíjak igazságosabb emelése és az inflációt meghaladó nyugdíjemelés érdekében. Ez a gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy a nyugdíjasok által érzékelt inflációnak megfelelő mértékkel fogjuk emelni a nyugdíjakat, ami nagyobb mértékű, mint az átlagos infláció. Sőt, a bérek növekedését is bele fogjuk számítani az emelésbe. Nem járja, hogy a jövedelmek a nyugdíjaknál többszörösen nőjenek. Szintén fontos feladatunk lesz, hogy a társadalmi igazságosság jegyében nemcsak a 13. havi esetében, hanem a nyugdíjemeléskor is figyelni fogunk az alacsonyabb nyugdíjak sávos felzárkóztatására.
Egyszer megkérdezték tőlem egy számomra fontosnak tartott ügyben, hogy miért pont te csinálod. Azt válaszoltam: mert más nem csinálja meg helyettem. Így vagyunk most a nyugdíjrendszerrel. Egyértelműen kiderült, hogy a mostani nem működik, de a Fidesz nem hajlandó változtatni rajta. Nekünk kell megújítani.