A Bellingcat, nemzetközi újságírókból, informatikai szakemberekből álló oknyomozó portál 2014 óta létezik és már több alkalommal törtek borsot különböző kormányok, esetleg kormányok szolgálatában álló zsoldosok, vagy terrorszervezetek orra alá. Vizsgálataik kimutatták, hogy a szíriai Aszad-rezsim vegyi fegyvereket használt, bizonyították, hogy a maláj légitársaság gépét az oroszbarát ukrajnai szakadárok lőtték le Kelet-Ukrajna felett – orosz együttműködéssel. A Bellingcatnak az az elemzése igazán hangosan szólt, amelyben bemutatták, hogyan utazott Angliába az orosz katonai hírszerzés (GRU) két kipróbált szakembere hamis néven. Majd távoztak sietve, miután megmérgezték Szergej Szkripal volt orosz ezredest és Julija nevű lányát. Szkripálék életben maradtak, de a Salisburyben hagyott (Novicsok nevű mérget tartalmazó) fiola megölt egy brit nőt. A Bellingcat megnevezte a két feltételezett tettest, bemutatta előéletüket, az általuk használt iratokat, feltárta valószínű életrajzukat.
A Bellingcat újra találkozott a Novicsokkal Alekszej Navalnij tavaly augusztus 20-i mérgezési esete után. Ők tárták fel, hogy kik az orosz ellenzékit több éve követő titkosszolgálati (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, FSZB) csapat tagjai, bemutatták a titkosszolgák utazását Navalnij nyomában, s a művelet (gyilkossági kísérlet) során működő alá-fölé rendeltségi hálózatot és a merényletet támogató „tudományos hátországot.” Sőt, segítettek abban, hogy Navalnij egy titkosszolgálati főnök „hangjaként” részletes leírást kapjon az ügyről a merényletnek egy kevésbé óvatos társtettesétől. Miután ez a beszélgetés is felkerült a világhálóra, Vlagyimir Putyin azt nyilatkozta, hogy a Bellingcat leleplezései „titkosszolgálati információk legalizálására szolgálnak”. (Ez elég sokatmondóan erősíti meg a közlések valóságosságát, miközben az elnök nem is próbálkozott állítása bizonyításával.) Az orosz vezető hamarosan újra találkozott az oknyomozó csapat tevékenységével: a videó, amelyet Navalnij korrupcióellenes alapítványa készített Putyin gelindzsiki óriási magánrezidenciájáról, a Bellingcat korábban Oroszországban alkalmazott módszereivel élt.
Ezek az eljárásokat több interjúban ismertette a portál vezető oknyomozó újságírójaként bemutatott bolgár Hriszto Grozev. Korábban a Bellingcat azt hangoztatta, hogy „mindenki számára hozzáférhető” adatbázisok mélységi elemzésével tárták fel a tettesek személyét és mozgását, kapcsolatait. A bolgár férfi a Gazeta Wyborcza lengyel napilapnak elmondta, hogy orosz állami adatbázisokhoz szereztek hozzáférést. Ezek a hatóságok által kibocsátott útleveleket, lakcímnyilvántartást tartalmazzák. Hozzáfértek a repülőtársaságok utaslistáihoz, gépkocsi-nyilvántartásokhoz. Az ügynökök mozgását a telefontársaságok cellaadatait elemezve rajzolhatták meg. Kell ismerniük bizonyos trükköket. Így: ha hozzájutottak telefonszámokhoz, amelyeket élénken használtak bizonyos körzetben és időben, a számok tulajdonosaihoz elvezethettek az orosz közösségi hálók, amelyek kiadták, hogy más előfizetők az adott számhoz milyen nevet jegyeztek. Például azt, hogy „FSZB vegyész.” Grozev elmondta, hogy az adatokat az orosz feketepiacon vásárolják, ahol ezek hozzáférhetők. A bolgár férfi szerint a rosszul fizetett állami alkalmazottak, rendőrök azzal jutnak plusz jövedelemhez, amivel tudnak. Nekik (az adatokat árusítóknak) – mondta – csak morzsák jutnak, ahhoz képest, amit a magasabb sarzsik bezsebelnek. Grozev szerint vigyáznak rá, nehogy ártatlanokat keverjenek gyanúba. A Navalnij-mérgezés kapcsán 15 FSZB-tisztet azonosítottak, de csak nyolcat neveztek meg, mivel a többinél nem voltak bizonyosak, hogy résztvevői a gyilkossági kísérletnek. „Azt hiszem, a mi szervezetünk az újságírás és a rendőri-nyomozó szervek közötti sávot foglalja el. Vagy azért, mert az utóbbiak (Nyugaton például) nem akarják, vagy nem képesek elvégezni a munkájukat, vagy, mert mint Oroszországban, a politikai nyomás eleve lehetetlenné teszi” – mondta Grozev a Rigában szerkesztett Meduza.io hírportálnak. Grozev szerint, ha az oroszoknak lenne bizonyítékuk rá, hogy ők nyugati hírszerzési adatokat „legalizálnak”, már rég előálltak volna ezzel. Ő egyébként „nincs nagy véleménnyel” a nyugati hírszerzőkről, akik, ha lenne ilyen információjuk, azt olyan elismert orgánumoknak szivárogtatnák ki, mint a New York Times.
