A konferencia apropóját az adta, hogy 75 évvel ezelőtt kiáltották ki a második magyar köztársaságot. A rendezvényre szóló meghívó felidézte, hogy 1945 nyarára az egész ország területén kiépült a versengő többpártrendszer, amelyet a novemberi parlamenti választások legitimáltak. Napirendre került az államforma kérdése. A koalíciós kormány megalakulása után a pártok elfogadták a köztársaság kikiáltásáról szóló törvényjavaslatot, ezt Tildy Zoltán miniszterelnök terjesztette a parlament 1946. január 24-ei ülése elé. A törvényt megszavazták: február elsején Tildy Zoltánt közfelkiáltással köztársasági elnökké választották, kikiáltották a Magyar Köztársaságot. A köztársasági törvény a XX. századi magyar történelem egyik legfontosabb közjogi és politikai alkotása.
A szakmában – állapította meg Hubai László történész – egyetértés van arról, hogy a Horthy-korszak autoriter rendszer volt, 1949 után pedig sztálini típusú diktatúra jött létre Magyarországon. Definíciója szerint a kettő között „korlátozott polgári demokrácia” létezett. Ennek egyik sajátosságaként említette, hogy a nyugat-európai helyzethez képest jóval inkább plebejus jelleget mutatott.
Előadást tartott többek között Hiller István történész, az Országgyűlés alelnöke is. A történelem nem receptes könyv – hangsúlyozta a szocialista politikus. Az nem működik ugyanis, hogy feltárunk múltbéli eseményeket, és azokat a jelenbe kivetítve megmondhatjuk, mit hoz a jövő. Ugyanakkor vannak folyamatok és összefüggések, amelyek nemzedékeken, évszázadokon keresztül átívelnek.
Önmagában a köztársasági államforma nem garancia semmire, de erős megjelenítési lehetősége annak, hogy kifejezzük vele a változás szükségességét – folytatta Hiller. A rendszerváltás utáni kormányok párthovatartozástól függetlenül, különböző okokból nem nagyon foglalkoztak a köztársaság (mint eszme és szimbólum) kérdésével. Súlyos hiba volt – jelentette ki. Ennek következtében gyengült a köztársaság ügye, ami 2010-ben „komoly távlatokat nyitott” egy olyan berendezkedésnek, amely számára a köztársaság eleve gyanús volt.
A baloldali és liberális véleményformálók is súlyos hibát követtek el, nem fordítottak elég figyelmet a köztársasági eszmére, „mert azt hittük, ez magától megy”. A köztársaság könnyű préda lett: nem megdöntötték, hanem kivéreztették. Kifújt, mint egy születésnapi lufi – tette hozzá Hiller István. Ma már csak köztársasági elnökünk van, köztársaságunk nincs. Papíron létezik ugyan, de ez egy tartalmát, jelentőségét vesztett formalitás.
Az ellenzék évtizedes lemaradásban van a politikai vetélytárssal szemben, de a maga intellektuális igényével szemben is – bírálta saját táborát az MSZP-s képviselő, aki szerint a „megrögzött praktikus tervezés foglyai lettünk”. Hiller István úgy látja: új köztársaság kell, amely keretet és értelmi, érzelmi biztonságot ad a polgárainak, képes kifejezni mindazt, amire a napi politika képtelen és alkalmatlan, hiszen nem is ez a feladata.
