Mekkora összeget bízna valakire, akinek fogalma sincs, mikor és hol járt, s ott mi történt? A Magyar Turisztikai Ügynökség 31,5 millióra taksálta az amnéziás balatoni vállalkozót, aki ugyan a pénzosztás körülményeire nem emlékezett, és nemcsak magasról tesz rá, hogy a lemutyizott közpénzből épül-szépül tovább a birtoka, de láthatóan meg is sértődött, amikor ezzel szembesítették.
Hasonlóképpen Laposa Bencéhez, aki annyira a szívére vette, hogy felrótták neki, az MTÜ tanácsadójaként nemcsak, hogy bizonyos üzleti kapcsolat/cimboraság alapján állította össze a Balatonnál támogatandó vendéglátóhelyek névsorát, de a lista élére a saját vállalkozásait tette, s vitte ezzel a 1,5 milliárdos keretösszeg csaknem tizedét, hogy felajánlotta lemondását a tó körüli legerősebb lobbicsoport, a Balatoni Kör éléről. Mondanánk, hogy európai gesztus, csak éppen annak tükrében, hogy a badacsonyi vállalkozóhoz köthető cégeknek alig több, mint egy év alatt 631 milliós állami támogatás érkezett – átlépte a háromnegyed milliárdot -, a tulajdonos pedig Orbán Viktortól vehette át a Pro Turismo-díjat, inkább az jut az eszünkbe, Laposa ebből a sztoriból kihozta a maximumot. A mór távozik, hogy kötelességeit megtette-e, nem tudni, de legalább tele a buksza.
Az övé is: nem véletlen, hogy a legfelkapottabb tóparti vállalkozások tulajdonosai csendben nézték a Mészáros-, a Tiborcz-, a Garancsi-félék rapid és kielégíthetetlen térfoglalását, hogy a NER bekebelezi a Balatont. Pedig lobbierejük – főként, hogy többen a jelen hatalom legmagasabb köreihez kötötték be magukat – sokkal erősebb lett volna, mint a tóért felszólaló civileké és önkormányzatoké, csakhogy jövőképük nem terjed tovább a borteraszaikról és árnyas kerthelyiségeikből látható, elsőre akár csodálatosnak is tűnő, valójában erősen korlátozott panorámánál. Számukra tényleg a Balaton a Riviéra, nem fogják fel, hogy egyszer minden kör bezárul, s könnyen kívül találhatják magukat. Belül ugyanis mások állnak, sokkal közelebb az origóhoz.