Miközben egyre többet beszélünk az európai és így a magyar társadalom idősödéséről és az egyre magasabb kort megélők ellátási igényéről, a magyar állam nem akar szembenézni a hétköznapi valósággal és egy idealizált jövőkép alapján kizárólag az otthoni, legfeljebb a nappali idősgondozás feltételeiről hajlandó tárgyalni. Pedig az önkormányzatok egy része ma is túllép az állam által finanszírozott kereteken például az idős családtagokat gondozók támogatásában és készen állna bentlakásos otthonokat is nyitni, vagy a meglévőket bővíteni, ha engedélyt kapna rá. Így összegezhetők röviden a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) Idősügyi Hálózatának tegnapi online egyeztetésén elhangzottak.
A hálózatot a szövetség azért hozta létre tavaly ősszel, hogy alkalmat teremtsen a jó idősgondozási gyakorlatok bemutatására, a tapasztalatok kicserélésére, mert szerte az országban minden településen kénytelenek új megoldásokon törni a fejüket az önkormányzati vezetők, akkora a lakossági igény a megfizethető ellátási formákra. A TÖOSZ ezt a tudásmegosztást nemzetközi szintre is emeli azzal, hogy a magyar ötleteket bekapcsolja egy uniós programba a tíz Duna menti ország hasonló törekvései mellé.
„Az állam nem látja el megfelelően a gondozási szükségleteket. Leginkább azok az idősek maradnak ellátatlanul, akik nem tudják megvásárolni a piaci alapon működő egyes szolgáltatásokat” – vázolta a helyzetet a Jegyző és Közigazgatás című folyóiratban nemrég a TÖOSZ főtitkára. Gyergyák Ferenc kiemelte: a hálózathoz csatlakozó településekkel minden politikai szint számára ajánlásokat akarnak megfogalmazni az idősgondozás fejlesztéséhez. Felhívásukra majdnem 300 önkormányzat jelezte, hogy csatlakozna a programokhoz.
A tegnapi találkozón a humántárca uniós tervezésekkel foglalkozó főosztályvezetője a most induló hétéves közösségi költségvetési ciklusban tervezett öt nagy hazai program ismertetésekor kitért a szociális biztonságot erősítő fejlesztésekre is. Lengyel Zoltán új szolgáltatási formákat és a hozzáférés javítását ígérte, csak éppen közbevetette, hogy a szociális államtitkárság új bentlakásos férőhelyek létesítéséről hallani sem akar.
Ilyen otthonok fenntartása a jelenlegi szabályok értelmében csak a 30 ezer fő fölötti településeken elvárás, de a hétszáz lelkes szabolcsi Szamossályi polgármestere bemutatta, hogy egy ekkora kistelepülésen is megoldható a fenntartásuk. Bíróné Dienes Csilla hangsúlyozta, mekkora tévedés azt gondolni, hogy az otthonokba unatkozó nyugdíjasok akarnak bekerülni, akik amúgy el tudnák látni magukat a saját lakásukban is. „Ezek az idős emberek nem viccből akarnak beköltözni, etetést és mosdatást, állandó segítséget igényelnek” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a várólistákon országszerte hasonló állapotban lévők könyörögnek elhelyezésért, a lakossági nyomás egyre nagyobb a településeken. Mivel a bentlakásos helyek bővítését nem engedi a kormány, most a demensek nappali gondozásának lehetőségét akarják megteremteni a faluban.
A polgármesterrel együtt még sok hozzászóló fogalmazott úgy, hogy ezt a társadalmi igényt meg kellene hallani a kormányban is, egyre romlik a helyzet, muszáj új férőhelyeket kialakítani. A kistelepüléseken ráadásul egy ilyen intézmény kiváló kereseti lehetőséget jelent, még az alacsony szociális bérek is jócskán a közmunkás bér fölött vannak, ipari vagy más piaci munkahely viszont nincs.
