Kaderják Péter energia- és klímaügyi államtitkár leváltása híven tükrözi Orbánék káderpolitikáját. Az egykori Fidesz-alapító szakkollégista, az energiahivatal első Fidesz-kabinet alatti vezetője elvbarátai újjáválasztásával, 2018-ban került a posztra, amit a kormányfő – inkább ön-, semmint közérdekből, de mindenesetre - kiemelten figyel. Kaderjáknak kezdetben szüksége volt némi zsilipelésre, hisz a Corvinuson működő, addig általa vezetett kutatóközpontot mindig is alapos, önálló, az aktuális kurzusirányoktól független energetikai szakvélemények jellemezték. Igaz, a kormánnyal sem helyezkedtek szembe, így Orbánék szintén megkerülhetetlen szakintézményként tekintettek rájuk. (Bár a miniszterelnök körül számtalan, a pénzünkkel rogyásig kitömött, udvari megmondó lebzsel, azért valakitől meg kell tudni a frankót is, ugyebár.) Államtitkárként Kaderják megkísérelte hát egy lapra hozni addigi álláspontját a kormányéval. Helyzetét némiképp könnyítette, hogy az általa kutatóként finoman leszólt Paks 2-t éppenséggel egy önálló miniszter viszi. A szakma örömmel fogadta kinevezését a posztra, amit addig a Soros ellen rózsafüzérrel küzdő egykori Mol-jogász, Aradszki András töltött be. Bár hamar kiderült, hogy a szakmai Kánaán még várat magára, az államtitkár mégis láthatólag igyekezett a tudományt, a tényeket legalább egy szempontként a kormány figyelmébe ajánlani. Mindemellett a hivatalos politikai irányvonallal – vagyis a közműpénzlenyúlás szolgálatába állított propagandával – sem helyezkedett soha nyíltan szembe. Sőt azt – a vállalhatóság határáig – képviselte is.
Orbán Viktor államában ez a középutas felfogás sem életképes. Akkor sem, ha a kormányfő látszólag bátorító. (A szintén exmolos Holoda Attila 2012-ben három hónapig bírta, aztán pedig ellenzéki várospolitikusnak állt.) Az elhivatott szakmaiságnak Orbán putyini államszervezetében nincs helye. Magyarországot mára az állami szintű korrupció, a barátok, rokonok, strómanok és oligarchák maffiaszerű szövedéke hálózza be és táplálja. Nem létezik olyan független, tudományos álláspont, amely előbb-utóbb ne ütközne valamely, Orbánhoz becsatornázott haver érdekeibe. Egy ideig udvariaskodhatunk, mennyire tisztel mindenki mindenkit, de a töréspont előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik. Amikor dönteni kell: elvek vagy a pénz. És ilyenkor Orbán mindig utóbbira mutat. Nyilván, hisz ez saját képére formált rendszere lényege. Szóba se kerülhet holmi külső, elvont vélemények elsőbbsége.
Lényegében ugyanez vezetett Kaderják államtitkár-társa, a hulladékügyeket két éve átvevő Boros Anita bukásához is. A hivatalos magyarázat, miszerint posztjuk nagyobb brüsszeli jártasságot kíván, ordas kamu: eddig pont a most menesztett vezetők képviselték azt az uniós álláspontot, amit a kormányfő és köre kíméletlenül lesöpört.
Félreértés ne essék: a szakmára ezután is kiemelten számít a kormány. Mégpedig azért, hogy „függetlenszakmai” sztaniolba csomagolva eladják Orbánék újabb és újabb lenyúlásait. Jöhetnek az udvaroncok.