Még egy ilyen évet nem bírnánk ki, a 2019-i bevételeknek csak a 30-40 százalékát kerestük meg – így jellemezte a tavalyi cirkuszi szezont Eötvös Loránd. Az általa vezetett Eötvös Cirkusznak például - a tavasztól őszig tartó évad helyett - csak négy hónap előadásaiból kell fenntartania magát, ez pedig még úgy is kevés, hogy közönség ki volt éhezve a látványosságra, és a nyári időszakban sokan elmentek a műsoraikra.
A jóval kevesebb bevételből kellett kigazdálkodni a béreket, az egy-egy előadásra beszálló truppok szerződéses díját, a biztosításokat, az autópark költségeit; ráadásul idén a vendégartisták és idomárok rezsijét is ki kellett fizetni, mert a tél elején társuló művészek a korlátozások idején nem tudtak hova menni.
Más társulatokhoz hasonlóan az Eötvös Cirkusz is pályázott a Köszönjük, Magyarország-program forrásaira, és összesen 4,5 millió forintot kapott. Ennek fejében ingyenes vidéki előadásokat kellett tartaniuk, amelyekre a helyi önkormányzatok hoztak nézőket. Eötvös Loránd büszke arra, hogy a körülmények ellenére nem kellett elküldeniük a dolgozókat, és senki nem váltott pályát, keresett új munkahelyet a csapatból. A következő évad viszont a homályba vész: nem látni előre, milyen korlátozó vagy lazító intézkedések jönnek és mikor, kérdőjelekre pedig nem lehet turnét építeni.
Hatalmas csapást jelentett a járvány a legnagyobb hazai utazó cirkuszra, a Magyar Nemzeti Cirkuszra is. A több mint 8 hónapra tervezett évadból végül 3,5 hónapot sikerült tető alá hozniuk, bevételük a korábbi negyedére esett vissza – ráadásul, az Eötvöshöz hasonlóan, helyet és ellátást kellett biztosítaniuk a korábban leszerződött külföldi artisták többségének. Az összeomlást csak úgy tudták elkerülni, hogy kihagyták a vadállatos produkciókat, és megnyitották a szadai Safari parkot - ennek bevételeiből tudták élelmezni a társulat állatait.
A cirkuszigazgató létkérdésnek nevezte, hogy márciusban el tudják-e indítani a következő évadot, új szerződésekkel viszont nem merik elkötelezni magukat.
Információink szerint a pandémia az egyéni vállalkozóként dolgozó, társulatokhoz
nem szerződő artistákat sújtotta igazán, akik elvesztették szokásos fellépési
lehetőségeiket. - A járvány előtt bevételem és a megbízásaim változóak voltak, de
nem panaszkodhattam. Vállaltam születésnapi zsúrt, fesztiválos fellépést és
nagyvállalatok karácsonyi ünnepi műsorát is. Az elmúlt egy évben viszont egyetlen
munkám sem volt – fogalmazott lapunknak egy névtelenséget kérő zsonglőr. Mint mondta, ismerősi körében is ugyanez a helyzet, szakmabeli barátai közül többen
biciklis futárnak csaptak fel.
A társulatok és a művészek - Fekete Péter, az Emmi kulturális államtitkárának, a Fővárosi Nagycirkusz korábbi igazgatójának áprilisi bejelentése szerint - mintegy 350 milliós támogatást kaptak a Nemzeti Artista- Előadó- és Cirkuszművészeti Központon keresztül. Ebből futotta 18 utazó cirkusz és öt alternatív társulat produkcióira - mintegy 57 millió forint értékben - de a munka nélkül maradt artistáknak is elkülönítettek egy 10 milliós gyorssegélyt, amit az Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezete oszthatott ki az érintettek között. A pályázati úton elérhető néhány milliós keret valóban életmentő egy utazó cirkusz számára, ám információink szerint ez az összeg legfeljebb egy turné beindításának költségeit fedezi - a dolgozók bérére már nem futja belőle. A Népszava szerette volna megtudni, hogy az Emmi jövőre milyen formában, mekkora összeggel segítené ki a fennmaradásért küzdő cirkuszi előadóművészeket, de nem válaszoltak kérdéseinkre.
A legkevesebbet az egy-két mutatvánnyal szerződő vagy pályakezdő artisták keresnek – helyzetük azonban nincs kőbe vésve, egy új produkcióval ők is betörhetnek a szakma élvonalába. A gyakorlás mindennek az alapját jelenti: 4-5 év kitartó munkája kell ahhoz is, hogy valaki egyáltalán kiállhasson a porondra. Az aktív, teljes erőbedobással végzett munka egy artista életében 40-50 éves korig tart, utána eljön a hanyatlás korszaka. Ilyenkor célszerű számot, vagy éppen pályát változtatni. - Sokan beállnak kisállatos idomárnak, zsonglőrként vagy sofőrként dolgoznak tovább egy társulatnál – fogalmazott Eötvös Loránd. A kisebb terheléssel járó zsonglőrködés akár 60-70 éves korig is tartható, amíg az ember bírja szusszal, reakcióidővel. A legtovább a bohócok maradhatnak a porondon, hiszen – ahogy Eötvös fogalmaz, „nekik jól áll a kor” – produkciójuk az évekkel érik, csiszolódik, és a közönség is jobban kedveli az idős előadókat. A legnehezebb szakmának mégis a bohócét tartja a cirkusz vezetője. Ehhez a művészethez humor kell, ami nem tanulható, valamint ügyesség és rendkívüli fegyelem: a bohócnak akkor is meg kell nevettetnie a közönségét, ha aznap halt meg az anyja, vagy ha csak húszan üldögélnek a cirkuszi padokon. Talán nem véletlen, hogy bohócból van a legkevesebb a magyar utazócirkuszok dinasztiákon alapuló világában.
A cirkuszokban is vannak kihalóban lévő vagy veszélyeztetettnek számító produkciók: a 2020-as évek gyermekei még láthatnak mutatványos elefántot, de az ormányosok hamarosan végleg eltűnnek a porondról. Ennek oka a nyolcvanas években hozott magyar szabályozás, mely után már nem lehetett új elefántokat behozni a cirkuszok számára Indiából és Afrikából. A társulatok szinte kizárólag nőstény állatokkal dolgoznak, amik jóval szelídebbek a párzási időszakban valósággal tomboló hímeknél – így viszont szaporítani sem lehet őket, nem úgy mint az oroszlánokat, tigriseket. Mivel élettartamuk maximum 60-70 év, a cirkuszi példányok halála után már csak az állatkertekben találkozhatunk elefántokkal. „Kihalásra ítélt” a nagycsoportos akrobata előadás is, mivel – a Fővárosi Nagycirkuszt leszámítva – a társulatoknak már nincs pénzük egy 10-12 fős társulat eltartására és gázsijára, szívesebben fizetnek a két-három fős artista csapatoknak.
Sétáló társasház
Az utazó cirkuszok élete az előadásokon túl a folyamatos költözésről és újrakezdésről szól. A hétfők utazással telnek: a teherautók többször fordulnak, országon belül akár 500-600 kilométert megtesznek a régi és az új helyszín között. A sátor felállítása, az áram bekötése általában egy-két napot vesz igénybe a segédmunkások számától függően, de ha kevés az ember, az artisták is beszállnak a munkába, hiszen közös érdek, hogy minél előbb színpadra állhassanak.
Ha minden jól megy, szerdán már megnyithat a cirkusz, és a hét végéig hat-nyolc
előadás is lefut – szombat-vasárnap pedig két-két fellépést tartanak. Vasárnap este
már a bontás következik: ez a munkafázis már könnyebb és gyorsabb az építésnél,
hétfő hajnalra már újabb útra kész a társulat.
Az Eötvös Cirkusz márciustól novemberig átlagosan negyven fővel turnézik. Az ifjabb
Richter József vezette Magyar Nemzeti Cirkusz csapata ennél is nagyobb, a trupp legalább 60-70 fővel indul évente útnak. Az állandó csapat mindkét társulat esetében
15-20 fő – a névadó cirkuszi dinasztia tagjai és közvetlen munkatársaik, ők alkotják a
kemény magot, mégsem egyenlőek magával az intézménnyel. A cirkuszt ugyanis nem csak az artisták jelentik, hanem a kezük alá dolgozó sofőrök, szakácsok, munkások, sőt, bébiszitterek is: a művészek többsége családos ember, a kicsikre pedig előadás közben is vigyázni kell. A nagyobb gyerekek – akik már aktívan részt vesznek a fellépésekben – rendszerint magántanulók, velük a társulattal tartó magántanárok foglalkoznak. A fellépéseken rendszerint 10-15 művész (artista, idomár, bohóc) vesz részt, őket általában 4-5 díszletmozgató, munkás, és fényeket, zenepultot kezelő személyzet segíti.
Ahol ennyi ember él hónapokon keresztül viszonylag kis helyen, ott elkerülhetetlenek
a súrlódások, feszültségek is. A cirkuszigazgatóra olykor bíróként tekintenek a vitákban – sokszor hívják „igazságot tenni” Eötvös Lorándot is. - Egyensúlyban kell
maradnunk, és bár nem szívesen folyok bele ilyen csetepatékba. A marakodás nem mehet a produkciók kárára – mondta a cirkusz vezetője. Eötvös
állítja, a nézeteltérések többnyire nem anyagi jellegűek, hiszen a cirkuszhoz
szerződéssel érkező művészek maguk is szakmabeliek, ismerik a bérviszonyokat.
A cirkuszok éves bevételeiről és kiadásairól is érdeklődtünk, de a cirkuszigazgatók
szűkszavúak maradtak. Eötvös Loránd arra hivatkozott, hogy „nincs előtte a
könyvelés”, de nem tudott pontos számokat mondani a Magyar Nemzeti Nagycirkuszt
vezető Richter József sem. Annyi mégis kiderült, hogy az Eötvös Cirkuszban egy-egy
látogatottabb produkció egy-két millió forintos bevételt hozhat, és hogy békeidőkben
mindkét társulat több mint kétszáz előadást is bemutat.
Mindez komoly nyereséget feltételez, de valójában nem sok marad a kasszában:
vannak rosszabb napok, amikor csak pár tucatnyian ülnek a nézőtéren, a bevétel 80
százalékát pedig társulat fenntartása és a járulékos költségek viszik el Eötvös
szerint. - A vendégművészek és munkások gázsiján kívül fizetjük a társasági adót, a
területbérleti díjakat, az autóflottánk üzemanyagköltségeit és adóterheit – ha egy
nagyvárosba készülünk, 100-200 ezer forintot elvihet csak egy beharangozó
reklámspot a helyi televízióban. A kiadások legalább húsz százalékát az
állatállomány etetése, heti orvosi ellenőrzése teszi ki, mert a szezonra hozzánk
szegődő idomár truppok állatait is mi tartjuk el - mondta a Népszavának. A
takarmánykiadásokra panaszkodott saját állatállományt fenntartó Richter József is: a
napi több tonna szénát, szalmát gyümölcsöt és húst akkor is oda kell adni az
állatoknak, ha éppen állnak az előadások, emellett állandó kiadást jelent az
állatorvos, a patkoló kovács és a gondozók bére.
A cirkuszi művész zsebe egyébként együtt duzzad vagy apad a közönségével. A hónap vége a cirkusznál is ínséges napokat jelent, de az iskolai szünidő, az ünnepek is hatással vannak a látogatottsági adatokra. Ráadásul, ha egy társulat már „letarolta” a kiszemelt nagyvárost, az utánuk érkező truppnak ott hónapokig a fű sem nő. A helyzeten, kedvezményekkel lehet javítani: más társulatokhoz hasonlóan, az Eötvös és a Magyar Nemzeti Nagycirkusz is engedményekkel csábítja az érdeklődőket. Alapesetben a cirkuszi nézőtéren ötezer forint körüli összegért a VIP-páholyból, háromezerért a hátsó szektor valamelyik padsorából nézhetjük az előadást – ez az árszabás általánosnak számít az utazó cirkuszok között. Egy hétköznapi előadásra ugyanakkor már féláron, kedvezményes kuponnal vagy „egyet fizet kettőt kap”-akció keretében is be lehet ülni.
Az oroszlán mindent visz
Bár az utazó cirkuszok működését, mindennapjait az egymásra utaltság jellemzi, náluk is van hierarchia, ez pedig a tagok és vendégszereplők bérezésében is érvényesül. A fizetésekről cirkuszi vezetőket és egy névtelenül nyilatkozó artistát is kérdeztünk, de konkrét összegeket egyikük sem tudott vagy akart említeni – inkább azt hangsúlyozták, hogy a művészek keresete az alkalmi szerződésektől függ, a szerződésben szereplő gázsi nagyságát pedig az befolyásolja, hogy a fellépő vagy fellépők hol játszottak addig. hány díjat tudnak felmutatni, milyen csúcsprodukciót hoznak a cirkuszhoz. Egy hozzávetőleges rangsort így is megismerhettünk: Eötvös elmondása szerint a legtöbbet az állatidomár truppok kereshetik egy társulatnál, hiszen veszélyes és népszerű produkciókat mutatnak be, amik költségesebbek egy „szimpla” zsonglőrmutatványnál. - A közönség 90 százaléka rájuk kíváncsi, sokan el sem jönnek, ha kiderül, hogy a cirkuszban nem lép fel elefánt vagy oroszlán – magyarázta Eötvös Loránd, miért kell az ilyen vendégművészeket alaposan megfizetni.
Az idomárok általában dinasztiákból érkeznek, a gyerekek beleszületnek a szakmába: az egész család részt vesz a produkcióban, az állatok gondozásában – nagyon ritka, hogy valamelyikük magánzóként, fizetett személyzettel dolgozik. A létra következő fokán a valóban életveszélyes produkciókat bemutató akrobaták állnak: aki naponta egyensúlyozik a több tonnás, levegőben forgó halálkeréken, vagy egykerekűzik a hétméteres magasságban kifeszített dróton, az többet kérhet el egy produkció után mint a manézson buzogányt dobáló kollégája. A bohóc bérezése rugalmas, valahol az idomárok és az artisták közé sorolható, ugyanakkor akadnak olyan sztárok - mint amilyen Eötvös Gábor zenebohóc volt, vagy a világhírű Fumagalli-testvérek -, az ő gázsijuk messze meghaladhatja a cirkusz többi fellépőjét is.
